Ambrus Sándor (katolikus pap)

(1807–1868) katolikus pap, esperes, egyházi író

Ambrus Sándor (Csákvár, 1807. – Pátka, 1868. február 23.)[2] magyar katolikus pap, Csákvár kerületi esperes, iskolafelügyelő, vallástudományi író.

Ambrus Sándor
Született1807[1]
nem ismert
Elhunyt1868. február 23. (60-61 évesen)[1]
Pátka[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • egyházi író
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

1833-ban szentelték pappá; plébános lett Csákberényben 1842-ben, esperes 1850-ben; később Pátkára helyezték át, ahol haláláig tevékenykedett. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a zalai nemzetőrök Kisfaludy Móric őrnagy parancsnokságával a Pátkán fosztogató horvátokat a faluból kiűzték, a falu lakói pedig megtámadták a tüzérség, majd a huszárok elől menekülő horvátokat. A horvátok erre feldúlták a falut és Ambrus Sándor lelkészt 28 másik lakossal együtt elhurcolták; őket a szeptember 30-án megkötött fegyverszünetet követően szabadon engedték.[3] Halálát légcsősorvadás és szívtúltengés okozta.[2]

Munkái szerkesztés

  1. Értekezés a hittanító, iskolaigazgató és kerületfelügyelői hivatalról. Székesfehérvár, 1841
  2. Sz. István első magyar király érdemei. Székesfehérvár. 1843

A „budapesti növendék-papság Munkálatai” I. kötetében 1833-ban lefordította két társával Justinus vértanú első apológiáját.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Fejér Megyei Hírlap, 2018. szeptember 28.