Főmenü megnyitása
A vikingek útvonala Észak-Amerika partjainál

Amerika viking felfedezése a 10. században kezdődött, amikor az északi (viking) hajósok felfedezték és gyarmatosították az Atlanti-óceán északnyugati partvidéket, köztük Észak-Amerika északkeleti részét.

Amíg a vikingek grönlandi tartózkodása 500 évig tartott, addig az észak-amerikai telepek kicsik voltak és nem alakultak át tartós településekké. Bár a viking hajósok számtalan alkalommal megfordultak az amerikai partvidéken, nem telepedtek le.

Tartalomjegyzék

GrönlandSzerkesztés

A vikingek Izlandról Vörös Erik (kb. 950-1004) vezetésével nyugati irányba, egy nagy szigetre hajóztak tovább. Ez a sziget a "zöld sziget" (Grönland) nevet kapta. A későbbi krónikások számára a Grönland elnevezés gyanúsnak tűnt és Eriket a megtévesztés vádjával illették, hiszen az éghajlat fent északon a 12. században már újra lehűlt. Erik életében azonban még találó lehetett. Amikor az átmeneti meleg periódus a messzi északon a csúcspontjára ért, Grönland zöld volt és semmi akadálya nem volt itt a gabonatermesztésnek. [1]

Az izlandi sagák (Íslendingasögur) szerint az Izlandról érkező északi hajósok először a 980-as években érkeztek Grönlandra. Vörös Eriket (Eiríkr rauði) emberölés miatt száműzték Izlandról, száműzetése három évében felfedezte Grönland délnyugati partvidékét.[2] Úgy tervezte, hogy benépesíti a területet, ezért, hogy még több ember érkezzen a területre, egy jól hangzó nevet választott neki, így lett a Zöldföld.[3] Az egyik hosszú fjordot róla nevezték el Eiriksfjord-nak. Ez annál a helynél található, ahol megalapította Brattahlíð telepét.

 
A Keleti Település
 
A Nyugati Település

Fénykorában Grönlandon két település létezett, a Keleti Település (Eystribyggð) és a Nyugati Település (Vestribyggð). Összesen 3-5000 ember élt ott. Eddig mintegy 400 farmot tártak fel a régészek. Grönlandnak annak idején már érseksége volt Garðarban, ami a korabeli Grönland fővárosa volt. Grönlandról oroszlánfóka-csontot, bálna- és fókaprémet, birkát és jegesmedvéket exportáltak. 1261-ben a lakosok elfogadták a norvég korona fennhatóságát, bár továbbra is a saját törvényeik szerint éltek. 1380-ban a Norvég Királyság perszonálunióra lépett a Dán Királysággal.

A gyarmat a 12. században kezdett el elnéptelenedni. A Nyugati Települést 1350 és 1378 között hagyták el, nem volt többé püspök Garðarban. Egy 1408-as házassági bejegyzésen kívül nincs többé írott forrás Grönland korai életéből. A Keleti Települést a 13. század végén hagyták el, bár pontos dátumot nem ismerünk. Radiokarbon vizsgálat szerint a legkésőbbi dátum 1430 (plusz/mínusz 15 év) lehetett. Néhány elmélet szerint a kis jégkorszak kezdete jelentősen hozzájárult a grönlandi telepek elhagyásához. Valamint a drága grönlandi oroszlánfóka-csontokat az európai piacon felváltotta az olcsóbb afrikai elefántcsont. Bár megszűnt a kapcsolat Grönland és Dánia között, a dánok nem felejtették el ezt a területet.

Nem tudván, hogy maradt-e fenn viking civilizáció Grönlandon - és ha maradt is, attól félvén, hogy az még mindig katolikus, 200 évvel a reformáció után - 1721-ben egy evangélikus misszionáriust, Hand Egedét küldték Grönlandra. Bár ő nem talált európaiakat, Dánia felújította Grönland gyarmatosításának folyamatát.

Vinland és L’Anse aux MeadowsSzerkesztés

 
Vinland térképe, egy 13. századi térkép 15. századi másolata, Vinlanddal, Amerika északkeleti részével
 
Viking település rekonstrukciója L’Anse aux Meadows-ban

Vörös Erik sagája és a Grönlandi sagák szerint pár évvel Grönland felfedezése után már újabb területeket fedeztek fel Grönlandtól nyugatra. 985-ben, amikor Izlandról hajóztak Grönlandra 4-700 telepessel, 25 hajóval, egy Bjarni Herjólfsson nevű kereskedő hajója leszakadt a csoportól és három napig hajózott nyugat felé, amíg földet nem látott. Bár nem szállt partra, felfedezésének hírét elvitte honfitársainak, akik közül Leif Eriksson 992-ben elindult, hogy felkutassa az ismeretlen földet.

A sagák három területet írnak le a felfedezett földön. Az első Helluland ("lapos kövek földje") volt, a második Markland ("erdőföld") - ami a fában szegényes Grönland után felkelthette a hajósok érdeklődését -, a harmadik Vinland ("szőlőföld"), ami Marklandtól délre volt található.

Vörös Erik mind a négy gyereke (Leif, Thorvald és Thorstein és húguk, Freydis) meglátogatta az amerikai kontinenst, közülük Thorvald ott is halt meg.

Leif téli szálláshelyeSzerkesztés

 
Vinland térképe a Nagyszombati egyetem könyvtárából, 1599-ből, magyar rovásírással ellátva.

Ahogy Bjarni leírta Leifnek az útvonalat, Leif 1800 mérföldet hajózott az Újvilág felé 35 emberrel, ugyanazzal a knarr-hajóval, amivel Bjarni is megtette az utat. Hellulandot lapos és fával - fehér tölggyel - borított területnek írta le. Leif és a többiek is azt akarták, hogy apja, Vörös Erik vezesse az expedíciót, aki azonban egy lovas baleset következtében végül nem mehetett velük.

Leif 1001 telét ott töltötte, valahol a mai Cape Bauld táján, L’Anse aux Meadows-ban, Új-Fundland északi részén. Ott történt, hogy német (egyes források szerint magyar) nevelőjét, Tyrkirt valamilyen bogyó erjedt levétől részegen találták. A Vinland névvel kapcsolatban sokáig vitáztak, hogy borról vagy szőlőről nevezték el. Leif a következő telet is itt töltötte.

Thorvald utazásaSzerkesztés

1004-ben Leif testvére, Thorvald Ericson 30 emberrel Új-Fundlandra utazott és Leif táborában töltötte a következő telet. Thorvald megtámadott kilenc helybelit, akik bőrcsónakok alatt aludtak. A kilencedik elmenekült és hamarosan erősítéssel érkezett vissza. Thorvaldot nyíllal ölték meg. Bár később történtek még kisebb összecsapások, a vikingek a következő telet is ott töltötték és csak tavasszal távoztak el onnan. Thorvald másik testvére, Thorstein is elment az Újvilágba, hogy elhozza testvére holttestét, de csak nyáron tartózkodott ott.

Karlsefni felfedezőútjaSzerkesztés

1009-ben Thorfinn Karlsefni (Þorfinnr Karlsefni, "Bátor Thorfinn") 160 férfivel és nővel, három hajóval látogatott el az Újvilágba. Egy ott töltött kegyetlen tél után délre hajózott tovább és Straumfjord-ba jutott, később Straumsöy-ba ment tovább. A helybeliekkel békés viszonyt ápoltak, cserekereskedelmet folytattak, szőrméket és mókusprémet cseréltek tejre és vörös ruhára, amit a helybeliek hordtak. Bár csak kisebb összetűzések voltak közöttük, egyszer Karlsefni egyik bikája úgy megijesztette a helybelieket, hogy azok fejvesztve menekültek. Három nappal később erősítéssel együtt jöttek vissza.

Lásd mégSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Geoffrey Malcolm: The Norse discoverers of America, the Wineland sagas. Clarendon press, Oxford, 1920

Külső hivatkozásokSzerkesztés

LábjegyzetekSzerkesztés