Amfoternek nevezzük az olyan anyagokat, amelyek mind savas, mind bázikus tulajdonságokat mutatnak. Olyan vegyületek, ill. ionok, melyek savként és bázisként egyaránt képesek viselkedni, tehát protonfelvételre és -leadásra egyaránt képesek.

A szó a görög αμφότεροι (amfoterosz) szóból származik, jelentése mindkettő.[1]

Példák szerkesztés

Amfoterek például az aminosavak, a fehérjék, egyes fémek, például az alumínium, a cink, az ón és a félfémek többsége.

Például a cink-oxid eltérően viselkedik az oldat pH-jától függően:

Savakban:

 

Lúgokban:

 

Amfoter vegyületre a legegyszerűbb példa a víz. Ha a víz protont vesz fel, oxóniumion, ha protont ad le, hidroxidion keletkezik:

 
 

Tehát a vízmolekula az egyik reakcióban savként, a másikban bázisként viselkedik. A vízmolekulák egymás közti kölcsönhatásában is megnyilvánul az amfoter tulajdonság (autoprotolízis):

 

Jegyzetek szerkesztés

  1. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 15. o. ISBN 963 8334 96 7