Amputáció

Az amputáció egy végtag elvesztését jelenti. Lehet baleset vagy sebészeti beavatkozás következménye. A megrövidített végtagot csonknak nevezzük. A jó csonk fájdalommentes és jól terhelhető, ami fontos a művégtag viselésnél. Megkülönböztetünk kis (pl. ujj) és nagy (pl. láb) amputációt. A nagy amputációknál az amputálás helyét is jelzik, térd alatt vagy felett, illetve könyök alatt vagy felett. A műtét után az amputált páciens hosszabb-rövidebb kórházi ellátásra szorul. Egy ujj amputálása után még aznap hazamehet, egy kar esetében pár nap, míg egy láb esetén 1-2 hét kórházi ellátás szükséges. Az amputáció pszichésen is megterheli a pácienst, de ez egyénenként eltérő. Megfelelően végzett amputáció után általában lehetséges a protézis (művégtag) viselése.

Amputálás 1540-ben

Októl függően előfordulhat, hogy a levágott testrész visszaültethető. Ha nem, akkor a test egy másik részéből lehet átültetni vagy művégtagot viselni, mivel az emlősök végtagjai nem nőnek vissza.

A tervezett amputáció sokszor elkerülhető mofettafürdővel, hiperbárkamrával, az érsebészet módszereivel, cukorbetegek esetén koleszterincsökkentéssel.

Sebészeti beavatkozással

szerkesztés
 
Bal oldali combamputáció

Orvosi okok miatt akkor végeznek amputációt, ha az érintett testrész nem gyógyítható, vagy a beteg életét másként nem lehet megmenteni.

Baleseti amputáció

szerkesztés

A mentők is végeznek amputációt, ha a sérült egyik végtagja beszorult, életveszélyben van, és másként nem menthető ki. Ekkor a műtétet már a helyszínen elvégzik. A közlekedési balesetekben a technikai mentés fejlettsége miatt csak nagyon ritkán kerül sor amputációra.

A sérülés miatt fontos véredények szakadhatnak el, ami életveszélyes vérzést okoz. A sérült ellátásának az erek elkötése a legelső lépése. Ezután következik eszméletlenség esetén a stabil oldalfekvés, a lélegeztetés, és az újjáélesztés. Ezek mellett kezelni kell a sokkot, és csillapítani a fájdalmat.

A leválasztott testrészt csíramentesen, szárazon, és lehetőleg hidegen kell tartani. Ügyelni kell arra, hogy ne érintkezzen jéggel, mert az a testrész elfagyáshoz vezethet. A becsomagolt amputátumot az elsősegélyt nyújtó még egyszer becsomagolja egy hideg vízzel vagy jéggel töltött zsákba. A levágott testrészt a kórházban tisztítják meg. Ha a levált testrészt csak egy bőrdarab tartja a sérültön, akkor nem szabad leválasztani, mert a bőrdarabon át kap egy minimális vérellátást.

Tervezett amputáció

szerkesztés

A tervezett amputáció egyik fő oka a Büerger-kór, ami a hajszálereket támadja meg. Az amputációt többnyire a negyedik stádium teszi szükségessé, amikor is a fekélyek vérmérgezéssel fenyegetnek, és a többi módszer nem sikeres. Kivételesen amputálnak a harmadik stádiumban is, ha az állandó fájdalommal szemben a testrész elvesztése jelenti a kisebbik rosszat.

Az amputáció magasságát az orvosok a vérellátottság és a protézis viselésére való alkalmasság alapján döntik el. Ez a lábon többnyire egy tenyérrel a térd fölé vagy alá esik. A kar amputálása ebben a betegségben ritka.

A tervezett amputáció másik fő oka a cukorbetegség. Itt többnyire úgy végzik a beavatkozást, hogy minél több egészséges rész maradjon. Végső eszközkét térd alatt, vagy fölött is amputálnak.

Az első két okhoz képest a baleset miatti amputációk ritkák. Ilyenkor igyekeznek minél többet megmenteni az adott testrészből. Jó esetben még a levágott darabok is visszaültethetők, de a kezelhetetlen sebfertőzések, az idegek, vagy véredények súlyos sérülése elkerülhetetlenné teszi az amputációt. Majdnem minden csonkhoz lehet művégtagot készíttetni.

Rosszindulatú daganatok is vezethetnek amputációhoz. Erre többnyire a csontrák és a lágy részek szarkómája miatt kerül sor. Elsősorban helyileg vágják ki a daganatot, majd belső protézisekkel pótolják a csontok folytonossági hiányát.

Kivitelezése

szerkesztés

Az izomzatot úgy alakítják, hogy körbevegye a megmaradt csontot. A biztos rögzítés érdekében az izmokat összevarrják, vagy a csontfúróval fúrt lyukak segítségével közvetlenül a csonthoz kötik őket. A fő idegeket szétválasztják és mélyen bedolgozzák, hogy megelőzzék a fantomfájdalmat és a neurómaképződést.

Az utókezelés elején a seb mielőbbi gyógyítására törekednek. Nem ritkán elfertőződik a seb, különösen, ha az amputáció egy betegség miatt vált szükségessé. Speciális kötéssel gondoskodnak arról, hogy a csonk alakja a művégtag viselésére megfelelő legyen. A seb gyógyulása és a duzzanat visszahúzódása után a csonkot csonkharisnyával látják el, ami egy, a csonkot tovább formáló elasztikus burok, és amire később a művégtag felölthető.

Önamputáció

szerkesztés

Bizonyos ritka esetekben, amikor egy személy csapdába kerül egy elhagyatott helyen, nincs birtokában kommunikációs eszköz, nincs remény hogy megtalálják, az áldozat amputálta saját végtagját:

  • 2007-ben, a 66 éves Al Hill amputálta a lábát térd alatt bicskájával miután a lába beszorult egy kidőlt fa alá Kaliforniában.
  • 2003-ban, a 27 éves Aron Ralston amputálta alkarját tompa bicskáját használva és önerejéből eltörte karja két csontját, miután a karja beszorult egy szikla alá, amikor Utah-ban kirándult.
  • 2003-ban, egy ausztrál szénbányász amputálta saját karját egy Stanley késsel miután csapdába került, amikor a homlokrakodójával felborult három kilométerre a föld alatt.
  • Az 1990-es években, egy rákhalász karja beszorult a csörlőbe viharban, és amputálnia kellett vállból, amint arról a The New Englander beszámolt.

A jakuza (japán maffia) tagjai jóvátehetnek egy durva hibát, ha egy ujjpercüket eltávolítják.

Büntetésként egyes országokban

szerkesztés

Az amputáció több korszakban és kultúrában is büntetésként szolgált, mint a testi fenyítés súlyosabb formája, mint a középkori Európában, így pl. I. István magyar király is alkalmazta ezt büntetésként. Ismeretes, hogy az iszlám vallásjog, a saría szerint a tolvaj kezét le kell vágni.

A 21. század elején az efféle büntetés majdnem kizárólagosan iszlám országokban maradt meg. A század első évtizedéből ismertek példák Iránból,[1] Észak-Nigériából,[2][3] és Szaúd-Arábiából.[4] Szaúd-Arábiában az elítélt választhat, hogy a hóhér vágja-e le a kezet vagy lábat, vagy sebész távolítsa el. Ha a sebészt választja, akkor neki kell állnia a műtét költségeit.

Története

szerkesztés

Már az ókori egyiptomiak is végeztek amputációt 3000 évvel ezelőtt. A középső kőkorszaki barlangfestmények tanúsága szerint azonban Kr. e. 8000−6000 körül már ujjakat amputáltak, de nem ismert, hogy gyógyítás céljából vagy rituális okokból.

A 16. század közepén Ambroise Paré, francia sebész amputált először érlekötéssel, amivel a sebek kiégetését helyettesítette.

Kongenitális amputáció

szerkesztés

Akkor beszélünk kongenitális amputációról, ha a terhesség alatt az amnionburokból fehérjeszálak szakadnak ki, amik elszorítják a magzat vérkeringését, így születéskor egész testrészek hiányoznak.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  1. Bruce Pannier: „Iran: Criminals Lose Hands And Feet As Shari'a Law Imposed“, Radio Free Europe, 7. Januar 2008.
  2. Sam Olukoya: Eyewitness: Nigeria's Sharia amputees, BBC News, 19. Dezember 2002.
  3. David Bamford: Hand amputation in Nigeria, BBC News, 7. Juli 2001.
  4. Neil Mackay: Saudi justice leaves little room for sentiment; Lashings, amputations, Sunday Herald, 11. Februar 2001.