Főmenü megnyitása
A Gustavianum egy részlete Uppsalában, 1663-ban az anatómiai tetárumnak otthont adó kupolája
Anatómiai teátrum az 1637-ben épült bolognai Archiginnasio-ban

Az anatómiai teátrum (latinul: Theatrum Anatomicum) a korai modern egyetemeknek az anatómia oktatásban használt intézménye volt, ahol nyilvános anatómia előadásokat és boncolást tartottak.

LeírásSzerkesztés

Az anatómiai teátrum, a halandóság temploma, a 16. században létesült és virágzott elsősorban olasz, francia és holland városokban.[1] A teátrum általában egy amfiteátrumszerűen kialakított épületben vagy épületrészben működött, a helyiség középpontjában állt a boncasztal, amelyen az emberi vagy állati testek boncolása zajlott. Az asztal körül körkörösen, ellipszis vagy nyolcszögletű formájú meredeken felvezető karzatok voltak, hogy a diákok vagy más megfigyelők - város intelligens, kíváncsi elitje - megfelelően ráláthassanak felülről is, nemcsak az elöl lévő sorokban állók. Gyakori volt, hogy a színház egyes részein csontvázakat állítottak ki; Leidenben 17. századi ábrák azt mutatják, hogy az élő megfigyelők mellett valóban több állat- és emberi csontváz is állt a sorokban, amelyek közül némelyik olyan feliratokat tartalmazott, mint a Memento mori, azaz szabadon fordítva: „Ne feledje, hogy meghal".

Az első anatómiai teátrum 1594-ben épült a Padovai Egyetemen, és a mai napig megőrizték. A további korai példák közé tartozik a Leideni Egyetem Theatrum Anatomicumja, amelyet 1596-ban építettek és 1988-ban újították fel, valamint az Archiginnasio Anatómiai Teátruma Bolognában (amelynek épülete 1563-as építésű, az anatómiai teátruma 1637-ből való).

Svédországban az orvosprofesszor és amatőr építész, Olaus Rudbeck vezetésével 1663-ban készült el az anatómiai teátrum az Uppsalai Egyetem számára, melyet Rudbeck a Gustavianum épülete tetején álló egyedi kupolában helyeztetett el, az épület ekkor az egyetem főépülete volt. Rudbeck több időt töltött Leidenben, és mind az anatómiai teátrum, mind az 1655-ben Uppsalában alapított botanikus kert Rudbeck ottani tapasztalatainak nyomát mutatják. Ma a Gustavianum a Gustavianum Múzeum néven a nyilvánosság számára is megtekintehtő.

Az USA-ban Thomas Jefferson a Virginia Egyetem számára építtetett egy anatómiai teátrumot. Kialakítása 1827-ben fejeződött be, de 1939-ben lebontották az Alderman Könyvtár építése után.

Az anatómiai teátrumokban zajló nyilvános demonstrációk során a bíróság által kimondott halálos ítélet végrehajtása után, az akasztófáról leszedett elítéltek holttestét boncolták. A tetemeket nem tudták tartósítani, ezért a boncolásokra általában a téli hónapokban került sor.[2] Az anatómiai teátrumok Európa nagyvárosainak népszerű látványosságai közé is tartoztak, jelentős közönséget vonzottak, pedig az épületek többszintes, 400-500 férőhelyes előadótermeibe nem lehetett ingyen bejutni. Az esemény kisebb vagy nagyobb szünetekkel órákon, néha napokon át tartott. A több száz ember részvételével zajló anatómiai előadások az orvosi fakultás képviselőinek bevonulásával kezdődtek, őket követték a városatyák, majd a világi és egyházi hatóságok képviselői, végül a helyi notabilitások. Egy ilyen anatómiai előadás Rembrandt híres 1632-es képén, a Nicolaes Tulp doktor anatómiáján is jól látható.[3]


JegyzetekSzerkesztés

  1. Anatómiai Teátrum. Semmelweis Egyetem. (Hozzáférés: 2019. május 19.)
  2. Anatómiai Teátrum. Semmelweis Egyetem. (Hozzáférés: 2019. május 19.)
  3. Szilágyi Ákos: A filozófia anatómiai teátruma. Élet és Irodalom, 2019. május 18. (Hozzáférés: 2019. május 18.)

További információSzerkesztés