Andaházi Kasnya Béla

(1888–1981) magyar politikus, diplomata

Andaházi Kasnya Béla (avagy Andaházi-Kasnya, Budapest, 1888. november 16.Buenos Aires, Argentína, 1960 körül (?)[2]) festőművész, politikus, országgyűlési képviselő. Képeit 1912-től Andaházy művésznéven szignálta.

Andaházi Kasnya Béla
Született 1888. november 16.
Elhunyt 1981. május (92 évesen)[1]
Buenos Aires
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztség
  • magyar országgyűlési képviselő (1921–1922)
  • magyar nagykövet Törökországban (1946–1947)

ÉletrajzaSzerkesztés

Atyja, Kasnya Géza, anyja a nemesi származású andaházi és dubravai Andaházy Emília (1861-1959) asszony volt.[3] Református vallású családba született. Az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte, aztán a római Scuola Libera Firenzében tanult tovább. 1905-ben Őszi táj című képével keltett feltűnést először. 1911-1912-ben elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács és a tájképfestők díját; innentől kezdve a tanács illetve a Nemzeti Szalon kiállításainak állandó résztvevője lett.

Az első világháborúban tartalékos főhadnagyként szolgált, kétszer is megsebesült. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Művészeti és Múzeumi Direktórium köztulajdonba vett műkincsek összegyűjtését végző brigád tagja volt. A Közoktatásügyi Népbiztosság segélyben is részesítette és egyik képét megvette.

Politikai pályafutását legitimistaként a tiszavirág-életű Magyar Királyság Pártban kezdte, melynek alapító-tagja volt. A párt IV. Károly sikertelen visszatérési kísérleteit követően szétszéledt. Az 1920-as választásokon nem jutott be a parlamentbe, 1921-ben azonban a mandátumáról lemondott Reök Iván helyére kiírt időközi választáson Mindszenten a Magyarországi Munkáspárt színeiben bekerült a nemzetgyűlésbe. A parlamentben leginkább a földbirtokreform és a numerus clausus ellen szólalt fel; egyszer egy közbeszólásáért még a teremből is kivezettették. Az 1922-es választásokon már a Rassay Károly-féle Kisgazdapárt színeiben indult, de nem került be. Még ebben az évben emigrálni kényszerült ellenzéki magatartása miatt; 1929-ig Párizsban élt. Hazatérte után csatlakozott a kormánypárthoz (Egységes Párt), aminek színeiben 1930-ban egy időközi választáson jelöltette magát; 1930. október 15.-én zajlott a választás a Zala vármegyei pacsai kerületi országgyűlési képviselőért a szintén legitimista de független boldogfai Farkas Tiborral szemben. Andaházi Kasnya Géza meddőnek találta a küzdelmet és a biztos bukás elől a voksolás előtt visszalépett a gyulai Gaál Gaszton fémjelezte Agrárpárt javára, és ezzel boldogfai Farkas Tibor lett egyhangúlag megválasztott képviselője a kerületnek. Az 1931-es választásokon a Mindszenti körzetben nyert mandátumot. Még abban az évben kilépett a kormánypártból és csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz. Az 1935-ös választásokon már az FKGP színeiben jutott be az országgyűlésbe. A kampány során Endrődön egy számára összehívott választási gyűlést erőszakosan feloszlattak; még a tömegbe i belelőttek. Az endrődi sortűz néven elhíresült eset Gömbös Gyula erőszakos kormányzásának egyik szimbólumává lett.

Az 1939-es választásokon alulmaradt a kormánypárti jelölttel szemben. 1945 elején az Elhagyott Javak Kormánybiztossága vezetőjévé nevezték ki. Októberben a helyhatósági választásokon bejutott a fővárosi közgyűlésbe, majd az 1945-ös választásokon az országgyűlésbe is. 1946 decemberében Magyarország törökországi (ankarai) nagykövetévé és egyben meghatalmazott miniszterré nevezték ki, ami miatt 1947. január 21-én lemondott képviselői mandátumáról (helyére Mihályfi Ernőt hívták be).

Nagy Ferenc erőszakos lemondatása elleni tiltakozásául számos diplomatához hasonlóan ő is lemondott tisztségeiről és külföldön maradt; Argentína fővárosában Buenos Airesben telepedett le. 1949-es alapításától egészen 1956-ig tagja volt a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, de az emigráns politikai életben csak mérsékelt szerepet játszott. 1957-1958-ban a Független Magyarok című folyóirat szerkesztő-kiadója volt.

Későbbi sorsa nem ismert, egyes források 1960 köré teszik halálát, míg mások 1981 májusára.[4] Három unokája közül az egyik, Federico Andahazi író lett.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.nevpont.hu/view/256
  2. halálának pontos dátumáról nincs adat; egy nyomdahiba folytán elterjedt az 1931-es dátum is, ami egyértelmű tévedés
  3. Országos Széchényi Könyvtár - Gyászjelentések - Kasnya Gézáné Andaházy Emilia
  4. Andaházi-Kasnya Béla Archiválva 2016. március 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, Történelmi Tár
  5. Federico Andahazi habla de su abuelo (spanyolul)

ForrásokSzerkesztés

  • Életrajza az 1920–1922. évi nemzetgyűlési (Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.) almanachban, 1. oldal [1]
  • Életrajza az 1931–1935. évi országgyűlési (Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.) almanachban, 8-9. oldalak [2]
  • Életrajza az 1945-1947-es Nemzetgyűlésii Almanachban, Budapest, 1999
  • Életrajza a Magyar Életrajzi Lexikonban (hibás halálozási dátummal)