Andrásfalvy Bertalan

(1931) magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, politikus

Andrásfalvy Bertalan (született Andráscsik Bertalan,[1] Sopron, 1931. november 17.[2] –) Széchenyi-díjas magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, politikus. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő, 1990 és 1993 között művelődési és közoktatási miniszter. A Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének alapító tanszékvezetője.

Andrásfalvy Bertalan
Magyarország művelődési és közoktatási minisztere
Hivatali idő
1990. május 23. – 1993. február 22.
ElődGlatz Ferenc
UtódMádl Ferenc

Születési névAndráscsik Bertalan
Született1931. november 17. (92 éves)
Sopron
PártMagyar Demokrata Fórum

GyermekeiAndrásfalvy K. Bertalan
Foglalkozás
  • antropológus
  • politikus
  • néprajzkutató
Iskolái

Díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrásfalvy Bertalan témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett előbb román-magyar (1950–1955),[2] majd muzeológianéprajz szakon. Több helyen dolgozott muzeológusként és tudományos munkatársként. Kecskeméten 1965-ben üzemmérnöki diplomát szerzett.[2] 1954–55-ben a budapesti Néprajzi Múzeumban segédmuzeológus volt, majd öt évig Szekszárdon muzeológus.[2] 1960 és 1976 között a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet, 1976–77-ben a Baranya Megyei Levéltár tudományos főmunkatársa, majd 1985-ig a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályvezetője volt.[2] Ezután 1989-ig az MTA Néprajzi Kutatócsoportja főmunkatársaként, majd osztályvezetőjeként dolgozott.

1989–90-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE) docense, néprajzot tanított, a tanszék megszervezése az ő feladata volt. 1993 és 2001 között a JPTE (2000-től Pécsi Tudományegyetem) egyetemi tanára volt, 2001-ben emeritálták.

1971-ben védte meg a néprajztudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését.[2] A Magyar Tudományos Akadémia néprajzi bizottságának lett tagja. 1994 és 1998 között a Közalkalmazottak Keresztény Szakszervezeti Szövetség elnöke, valamint a Keresztény Szakszervezetek Szövetsége társelnöke volt, 1998-ban örökös tiszteletbeli elnöknek választották. 1990 és 1997 között a Magyar Néprajzi Társaság elnöke volt. 1995-től az Acta Ethnographica című tudományos folyóirat főszerkesztője, emellett az Ethnographia szerkesztőbizottságának tagja. 2010. szeptember 1-jén Pécs díszpolgárává avatták.

Kutatási területe a népi gazdálkodás, ezen belül a szőlészet, a gyümölcstermesztés és az állattartás néprajzi vetülete, valamint a néptánc, a népköltészet és néprajzi csoportok együttélése és kölcsönös hatásai egymásra. Több mint százhatvan tudományos közlemény szerzője.

Közéleti tevékenysége szerkesztés

Az MDF-be annak párttá válása után lépett be, 1988-ban, 1989–90-ben az országos választmány tagja és pécsi elnöke volt. 1993-ban a Baranya megyei választmány elnökévé választották. Az 1990-es országgyűlési választáson egyéni jelöltként bejutott az Országgyűlésbe (Baranya megye 1. vk., Pécs). 1993 és 1994 között az MDF-frakció elnökségi tagja, 1994-ben és 1998-ban pedig a párt országgyűlési képviselőjelöltje volt.

1990-ben kinevezték a rendszerváltás utáni első művelődési és közoktatási miniszterré az Antall-kormányban.[2] Ezt a posztot 1993-ig töltötte be (őt Mádl Ferenc későbbi köztársasági elnök követte). Minisztersége idején a rendszerválás utáni kulturális élet finanszírozásában, illetve a korábbi állampárti befolyás megszüntetésére hozott intézkedéseket.

2005-ben távozott az MDF-ből, és a Lezsák Sándor által alapított Nemzeti Fórum tagja lett.

Családja, magánélete szerkesztés

Nős, házasságából három fiúgyermekük született. 1960-ban költözött Pécsre, az 1990-es években Hosszúheténybe költözött. 2000-es évektől kezdve a teleket Pécsen tölti családja közelségében. Távoli rokona Petőfi Sándornak.

Díjai, elismerései szerkesztés

Fontosabb publikációi szerkesztés

  • Sárközi hímzések (Budapest, 1963)
  • A sárköziek gazdálkodása a XVIII. és XIX. században (Pécs, 1965)
  • A Sárköz népművészete (Vadóc Kálmánnal, Budapest, 1967)
  • A Sárköz ősi ártéri gazdálkodása (Budapest, 1973)
  • A Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig (1975)[2]
  • A népművészet tegnap és ma (Hofer Tamással, 1976)
  • Bibó-emlékkönyv (társszerző, 1980)[2]
  • Magyar néptánchagyományok (társszerző, Budapest, 1980)
  • Mintagyűjtemény Tolna megye népi hímzéseiből (1981)
  • Néprajzi alapismeretek (Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1982)
  • Sárközi hímzések régen és ma (Németh Pálnéval, Budapest, 1982)
  • Magyar népismeret (néprajzi történészeknek) (Budapest, 1990)
  • Hagyomány és jövendő. Népismereti tanulmányok (2004)
  • A Duna mente népének ártéri gazdálkodása. Ártéri gazdálkodás Tolna és Baranya megyében az ármentesítési munkák befejezése előtt; 2. kieg., átdolg. kiad.; Ekvilibrium, Budakeszi, 2007
  • A magyarságkép torzulásai a világban és bennünk; Szent György Könyvek, Budapest, 2008 (Szent György könyvek)
  • Antropogén ökológiai változások a Kárpát-medencében. A Kárpát-medence felszínének változása a földhasználat és az életmód változásának következtében; szerk. Andrásfalvy Bertalan, Vargyas Gábor; PTE Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék–L'Harmattan, Pécs–Budapest, 2009
  • Együtt élő népek, eltérő értékrendek. Andrásfalvy Bertalan válogatott társadalomnéprajzi tanulmányai; szerk. Máté Gábor; L'Harmattan–PTE Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék, Budapest–Pécs, 2011 (Studia ethnologica Hungarica)
  • A Duna mente népének ártéri gazdálkodása. Ártéri gazdálkodás Tolna és Baranya megyében az ármentesítési munkák befejezése előtt; 2. kieg., átdolg. kiad.; Ekvilibrium, Budakeszi, 2014
  • Magyarország földjének és népének múltja, jelene és jövője; Balaton Akadémia, Keszthely, 2014 (Más kor könyvek)
  • A magyar föld sorsa. Andrásfalvy Bertalan, Ángyán József, Márai Géza, Molnár Géza, Tanka Endre írásai földviszonyaink múltjáról és jelenéről a jövőnek; szerk. Tanka Endre; Agroinform, Budapest, 2014
  • Paraszti műveltség és nemzeti összetartozás; Balaton Akadémia, Keszthely, 2019 (Szent László könyvek)
  • Jövőnk gyökerei. Írások a népművészetről; MMA, Budapest, 2019
  • Mátyás és a török basa. Mesegyűjtések 1950–1963; szerk. Tóth Gábor; Magyar Versmondók Egyesülete, Budapest, 2021
  • Népmesék minden formában; MVE, Budapest, 2021
  • Életgazdagság. Andrásfalvy Bertalan válogatott írásai. Andrásfalvy 90; szerk. Szerényi Béla; Zenei Anyanyelv Alapítvány, Budapest, 2021

Jegyzetek szerkesztés

  1. Kortárs magyar írók 1945–1997
  2. a b c d e f g h i j k Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 38. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  3. https://btk.pte.hu/hu/hirek/andrasfalvy-bertalan-professor-emeritus-a-magyar-erdemrend-nagykeresztje-dijban-reszesult

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Andrásfalvi Bertalan: A néphagyomány értékei napjaink kultúrájában (tanulmány a Mindentudás Egyeteme sorozatban elhangzott előadás alapján)
  • Folyamatok és fordulópontok. Tanulmányok Andrásfalvy Bertalan tiszteletére; szerk. Pócs Éva; L'Harmattan–PTE Néprajzi Tanszék, Budapest–Pécs, 2003 (Studia ethnologica Hungarica)
  • Párbeszéd a hagyománnyal. A néprajzi kutatás múltja és jelene. Tudományos konferencia a PTE Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék jubiláló professzorai: Andrásfalvy Bertalan, Filep Antal, Kisbán Eszter és Pócs Éva tiszteletére; szerk. Vargyas Gábor; L'Harmattan–PTE Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék, Budapest–Pécs, 2011 (Studia ethnologica Hungarica)