André Michel Lwoff

francia mikrobiológus

André Michel Lwoff (Ainay-le-Château, 1902. május 8.Párizs, 1994. szeptember 30.) francia mikrobiológus. 1965-ben François Jacobbal és Jacques Monod-val megosztva elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat "az enzim- és vírustermelés genetikai szabályozásának felfedezéséért". A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

André Lwoff
Született1902. május 8.
Ainay-le-Château
Elhunyt1994. szeptember 30. (92 évesen)
Párizs
HázastársaMarguerite Lwoff
Foglalkozásamikrobiológus
Iskolái
Kitüntetéseiorvosi Nobel-díj (1965)
A Wikimédia Commons tartalmaz André Lwoff témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tanulmányai szerkesztés

 
Naptól megvilágított lány (Marija Szimonovics portréja; A. Szerov képe, 1888)

André Lwoff 1902. május 8-án született az Auvergne-beli Ainay-le-Château községben. Szülei Franciaországba emigráló oroszországi zsidók voltak. Apja, a pszichiáter Szolomon Keszelevics Lvov egy Párizs melletti elmekórház főorvosaként dolgozott. Anyja, a festő és szobrászművész Marija Jakovlevna Szimonovics pedagóguscsaládból származott, de unokatestvére a neves festő Valentyin Szerov volt, akinek Marijáról festett képe ma a Tretyakov-képtárban látható.

Lwoff affinitása a kísérletezéshez hamar megmutatkozott, de apja azt szerette volna, ha orvosnak tanul. A párizsi Sorbonne-on tanult, de alapdiplomája megszerzése után 1921-ben, 19 évesen a Pasteur Intézetben kezdett dolgozni a híres biológus, protozoológus, Édouard Chatton irányítása alatt. Együttműködésük 17 évig, Chatton haláláig tartott. Lwoff első kutatási témája a patogén csillós egysejtűek életciklusa és morfogenezise volt, de tanulmányozta a táplálkozásukat és a fejlődésükhöz szükséges növekedési faktorokat is. 1927-ben megkapta orvosi diplomáját, 1932-ben pedig megvédte doktori disszertációját, amelyben amellett érvelt, hogy az egysejtűek az evolúció során nem csak fejlődhetnek, hanem el is veszíthetik biokémiai funkcióikat.

Munkássága szerkesztés

1925 decemberében feleségül vette Marguerite Bourdaleix-t, aki szintén mikrobiológusként dolgozott a Pasteur Intézetben. A házaspár a későbbiekben kutatásaik jelentős részét közösen végezte. 1932-ben a Rockefeller Alapítvány ösztöndíjával egy évet töltöttek Otto Meyerhof heidelbergi kutatóintézetében. Lwoffnak itt sikerült azonosítania az egyik növekedési faktort, a hematint. 1936-ban egy újabb ösztöndíjjal hét hónapot töltött a Cambridge-i Egyetemen és felfedezte a Haemophilus influenzae parazita baktérium ún. V-növekedési faktorát, amelyről kimutatta, hogy azonos az Otto Warburg által akkor felfedezett "koenzimmel". Lwoff úgy vélte, hogy minden szervezet elveszítheti azon tulajdonságát, hogy a működéséhez szükséges , de a környezetében megtalálható anyagot szintetizálja; embernél ezeket az anyagokat vitaminoknak nevezzük.

1938-ban kinevezték a Pasteur Intézet mikrobiológiai élettani osztályának vezetőjévé.

A második világháború kitörésekor behívták a hadseregbe, majd a német megszállás után visszatért a laboratóriumába és részt vett az ellenállási mozgalomban.

A víruslizogénia felfedezése szerkesztés

1946-ban egy amerikai konferencián találkozott Max Delbrückkel, a "fágcsoport" egyik tagjával. A fágcsoport egy kutatói munkacsoport volt, amelynek tagjai a baktériumok vírusait, a fágokat tanulmányozták a genetika és a sejtélettan alapvető törvényszerűségeinek megértése érdekében. Delbrück kételkedett a francia Eugène Wollman (akit a nácik koncentrációs táborba hurcoltak) megfigyelésében, miszerint a baktériumok előzetes fertőzés nélkül is széteshettek és vírusokat bocsáthattak a környezetbe. Lwoffot érdekelte a jelenség és hazaérkezése után kidolgozott egy módszert a baktériumok egyesével való elkülönítésére és megfigyelésére. Hamarosan igazolni tudta, hogy valóban előfordul, hogy az izolált sejt spontán elpusztul és fágok százai jönnek létre belőle. 1953-ban (rokonával a kanadai születésű Louis Siminivichcsel és a dán Niels Kjeldgaarddal közösen) kimutatta, hogy az ultraibolya fény kiváltja a lizogéniának nevezett jelenséget. Lwoff ezáltal felfedezte, hogy egyes vírusok a sejtben rejtőzve hosszú ideig inaktívak maradhatnak és spontán, vagy valamilyen hatás által aktiválódhatnak. 1950-ben Lwoff csoportjához csatlakozott a fiatal François Jacob.

A poliovírus szerkesztés

1955-ben Lwoff és felesége hosszú észak-amerikai körútra indult, amely során végiglátogatták az USA legjobb mikrobiológiai és virológiai laboratóriumait. Pasadenában, Renato Dulbeccónál kezdte el tanulmányozni a gyermekbénulás kórokozóját, a poliovírust. Párizsban részletesen megfigyelte, hogy milyen hatással van a vírus szaporodására a hőmérséklet változása, a tápközeg összetétele vagy pH-ja. Felfedezte, hogy az alacsonyabb hőmérsékletet kedvelő vírustörzsek kevésbé patogének és alkalmasabbak vakcina létrehozására. Lwoff ezt azzal magyarázta, hogy a láz okozta magasabb hőmérsékleten csak az ilyen körülményekre specializálódott törzsek képesek betegséget kiváltani.

1959-től a Sorbonne-on oktatott mikrobiológiát egészen 1968-ig. Ekkor elvállalta a villejuifi rákkutató intézet vezetését, 1972-ben nyugdíjba vonult. Visszavonulása után csak a festészettel töltötte idejét.

Díjai szerkesztés

 
André Lwoff 69 évesen

Számos tudományos társaság tagja, a brit Royal Society (1958-tól) és az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia levelező tagja volt. A Chicagói, Oxfordi, Glasgow-i és Leuveni Egyetemek adományoztak neki díszdoktori címet.

Személyisége szerkesztés

André Lwoff humanista volt és ellenezte a halálbüntetést, támogatta viszont a fogamzásgátlást; ő volt a francia születésszabályozási mozgalom első elnöke. A magas, vékony, egyenes tartású kutatót munkatársai és ismerősei választékos, kifinomult ízlésű embernek ismerték; ez megnyilvánult előadásaiban, öltözködésében és étkezésében is. Gondosan végigvizsgálta a munkacsoportjában írt valamennyi közleményt és kijavította stílusbeli és helyesírási hibákat, különös tekintettel az anglicizmusokra. Szokása volt beszélgetőpartnere hibáit is kijavítani; ezért és diplomáciai érzékének hiánya miatt sok ellenséget szerzett.

André Lwoff 1994. szeptember 30-án halt meg Párizsban, 92 éves korában.

Források szerkesztés