Andreas Gryphius

német költő és drámaíró, a német barokk irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja

Andreas Gryphius (Glogau, 1616. október 2. – Glogau, 1664. július 16.) (eredeti nevén Andreas Greif) német költő és drámaíró, a német barokk irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, a 17. század legkiemelkedőbb szonettköltője.

Andreas Gryphius
Andreas Gryphius, Philipp Kilian rézkarcolata
Andreas Gryphius, Philipp Kilian rézkarcolata
Élete
Született1616. október 2.
Glogau
Elhunyt1664. július 16. (47 évesen)
Glogau
SzüleiAnna Greif
Paul Greif
HázastársaRosina Deutschländer (1649. január 12. – )
GyermekeiChristian Gryphius
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, dráma
Andreas Gryphius aláírása
Andreas Gryphius aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Andreas Gryphius témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Gryphius apja, Paul Greif Glogau diakónja volt, de korán, 1621-ben elhalálozott. Mostohaapját, Michael Eder protestáns tanárt a császári csapatok elűzték röviddel azután, hogy 1628-ban Gryphius anyja tüdőbajban meghalt. Gryphius nem hagyhatta el a várost (mint minden 15 év alatti fiatal annak idején), de röviddel később követhette mostohaapját Driebitzbe, egy kis lengyel faluba. 1632-ben már Wschowában lakott és a görlitzi Augustum gimnázium diákja volt. 1634-től 1636-ig Gdańskba járt gimnáziumba. Ezt követően a Schönborner (lovagi) család házitanítója lett, később pedig az akkori Kelet-Poroszországban lakott, ahol több fontos művét írta.

1638-ban Gryphius elkísérte mecénása, Schönborner két fiát Hollandiába. Ő maga hat évig ott maradt és beiratkozott a leideni egyetemre. 1640-ben meghalt öccse, Paul, majd röviddel később húga, Anna Maria is, sőt Gryphius is komolyan megbetegedett. 1647. májusáig a Strasbourgban járt egyetemre. Ezután hazatért szülőföldjére, majd Berlinben tartózkodott. Évekkel később újabb utat tett Hollandiába.

1649. január 12-én Gryphius feleségül vette Rosina Deutschländert. A házasságból négy fiú és három lány született. Legidősebb fia, Christian Gryphius jelentette meg később apja írásait részben átdolgozott formában.

1662-ben IV. Vilmos Sachsen-Weimar hercege felvette Gryphiust a Societas Fructifera irodalmi egyletbe, a barokk irodalom legnagyobb egyesületébe. Itt a Halhatatlan nevet kapta. A kötheni társaságkönyvben megtalálható Gryphius bejegyzése a 788. számon.1664. július 14-én halt meg agyvérzésben.

Családját korán elvesztette, szülőhazája elpusztult a harmincéves háborúban és az azt követő fosztogatásokban. Káosz és vallási üldözések nyomták rá bélyegüket az őt körülvevő valóságra. Tragédiáiban és verseiben érthető módon központi helyet kapott a szenvedés, az erkölcs teljes kudarca a háborúban, az emberek magánya, békétlensége és őrülete. Több utalást is találunk költeményeiben az emberi hiúságra, a barokk korszak jellegzetes motívumára, minden emberi tevékenység hiábavalóságára, s könyörtelen halandóságára. Jó példa erre Gryphius egyik költeménye: „Es ist alles eitel(Minden hiúság). A német irodalomórák elmaradhatatlan tananyaga a „Tränen des Vaterlandes” (A haza könnyei, 1636.) című szonettje, amelyben Gryphius a háború keserveiről ír.

Művei szerkesztés

 
Lyrische Gedichte (1880)
  • Fewrige Freystadt, hrsg. und kommentiert von Johannes Birgfeld. Laatzen, Wehrhahn, 2006
  • Sonette (Gedichtsammlung), Lissa, 1637
  • Son- und Feyrtags-Sonette, Leiden, 1639
  • Leo Armenius, oder Fürstenmord (Trauerspiel), Regensburg, 1660
  • Katharina von Georgien, oder bewehrete Beständigkeit (Trauerspiel), 1647–1657
  • Cardenio und Celinde, oder unglücklich Verliebte (Trauerspiel), Breslau, 1661
  • Ermordete Majestät oder Carolus Stuardus König von Gross Brittannien (Trauerspiel), 1657. gründlich überarbeitete Fassung, 1663
  • Großmütiger Rechts-Gelehrter, oder Sterbender Aemilius Paulus Papinianus (Trauerspiel), Breslau, 1659
  • Horribilicribrifax Teutsch (Scherzspiel), hrsg. Gerhard Dünnhaupt. Stuttgart, Reclam, 1976. u.ö. (RUB 688)
  • Absurda Comica oder Herr Peter Squenz (Schimpfspiel), hrsg. Gerhard Dünnhaupt und Karl-Heinz Habersetzer. Stuttgart: Reclam, 1983 u.ö. (RUB 7982)
  • Verlibtes Gespenste / Die gelibte Dornrose (Doppeldrama), Breslau, 1660
  • Die eigne Dekadenz (Gedicht über Selbstzweifel), 1648
  • Abend Kritisches Gedicht, 1650
  • Tränen in schwerer Krankheit (1663)
  • Es ist alles eitel (1637)

Magyarul szerkesztés

  • Felirat a mulandóság templomán; vál., ford., utószó Márton László; Helikon, Bp., 1984 (Helikon stúdió)
  • A porszem és a Minden Andreas Gryphius 141 istenes szonettje; ford. Szénási Sándor; Kálvin, Bp., 2000
  • Absurda comica vagy Squenz Péter úr; inː Három német vígjáték; ford. Viola József; Orpheusz, Bp., 2003

Irodalom szerkesztés

  • Hugo Bekker: Andreas Gryphius. Lang, Frankfurt am Main, 1973
  • Gerhard Dünnhaupt: Andreas Gryphius. In: Personalbibliographien zu den Drucken des Barock. Band 3. Hiersemann, Stuttgart 1991, ISBN 3-7772-9105-6, S. 1855–1883 (Werk- und Literaturverzeichnis)
  • Karl-Heinz Habersetzer: Andreas Gryphius. Glogau, Würzburg, 1994
  • Nicola Kaminski: Andreas Gryphius. Reclam, Stuttgart 1998, ISBN 3-15-017610-7
  • Eberhard Mannack: Andreas Gryphius. Metzler, Stuttgart, 1986
  • Friedrich-Wilhelm Wentzlaff-Eggebert: Andreas Gryphius. Wissenschaftl. Buchges., Darmstadt, 1983

További információk szerkesztés