Főmenü megnyitása
Ez a szócikk Andrei Șaguna püspökről szól. A róla elnevezett települést lást az Ötvenespuszta lapon.

Szent Andrei Șaguna (Miskolc, 1809. január 20.Nagyszeben, 1873. június 28.), erdélyi román ortodox püspök, szent.

Andrei Șaguna
Saguna, mitropolit.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Andrei Șaguna
Született 1808. december 20.
Miskolc
Nemzetiség román
Elhunyt 1873. június 28. (64 évesen)
Nagyszeben
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet ortodox
Tisztség Member of the Transylvanian Diet

Hivatal erdélyi püspök
Hivatali idő 1847–1864
Elődje Vasile Moga
Utódja - (a püspökségből mitropólia lett)

Hivatal erdélyi mitropolita
Hivatali idő 1864
Elődje -
Utódja Procopie Ivaşcovici
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrei Șaguna témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

A bölcseletet és jogot Pesten végezte. Manilovics verseci szerb püspök rábeszélésére az egyházi rendbe lépett és 1829-től Versecen a keleti teológia tanfolyamát elvégezvén, a püspök udvari papja és a verseci teológiai intézet tanára lett. Minthogy az ortodox egyházban csak szerzetes lehet püspökké, 1833-ban belépett szerzetesként a lopovai zárdába, hol szerzetesi szokás szerint a keresztségben nyert Anasztáz nevét Andrásra változtatták. 1834-ben diakónus, 1835-ben protodiakónus, 1837-ben sincellos, 1838-ban protosincellos lett.

Stratimirovics szerb pátriárka maga mellé vette titkárnak, a karlócai szemináriumban tanárnak alkalmazta, és szerzett érdemei alapján 1842-ben a dúsgazdag kaboli monostor archimandritájává tette. 1845-ig teológiai tanár volt Versecen és az ottani konzisztórium vikáriusa, 1845-től pedig a kaboli monostor prépostja. 1846. június 27-én az erdélyi román püspökség vikáriusa, majd 1847. december 2-án püspök lett.

 
Szobra Brassóban

Rendes szemináriumi és tanítóképző tanfolyamot nyitott Nagyszebenben; az egyetemen saját költségén tanulókat tartott fenn, hogy idővel azokat tanárként alkalmazhassa; sürgette a községenkénti román iskolák felállítását. A szabadságharc alatt csatlakozott Stratimirovics patriárkához, illetőleg a szerbek magyarellenes mozgalmához, és részt vett mindazon politikai tevékenységekben, bécsi, olmützi deputációkban, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. Az uniótörvényt, az 1848. évi VII. törvénycikket, a király 1848. június 10-én erősítette meg. Andrei Șaguna 1848 őszéig kiváró politikát folytatott, majd Pestről Erdélybe utazott. 1848-ban Erdély és Magyarország unióját követően a román vezetők végveszélyre hivatkozva fegyveres felkelésre hivatkozva mozgósították a népet. Andrei Șaguna görögkeleti püspök elnökletével és Simion Bǎrnuțiu alelnökletével, aki a román nemzeti-radikálisok vezetője volt, Nagyszebenben megalakult a Román Nemzeti Komité.

"A román nemzet kéri, hogy az országban lakó többi nemzet a Magyarországgal való uniót ne vegye addig tárgyalás alá, míg a román nemzet is nem lesz alkotmányos nemzet, tanácskozó és határozó szavazattal az ország törvényhozásában, és ha az erdélyi országgyűlés nélküle mégis belebocsátkoznék az unió tárgyalásába, akkor a román nemzet ünnepélyesen tiltakozik ez ellen." (a román nemzet 16 pontba foglalt politikai programja)

Șaguna megtagadta a magyar államférfiak kérését egy békéltető körlevél közzétételére, és híveit a császári parancs követésére szólította fel. A népfelkelés irányításával megbízott román Komité, amelynek Șaguna is tagja volt, az „istentelen pogányok”, vagyis a magyarok ellen szólított harcra. 1849 januárjában Puchner tábornok megbízásából a Havasalföldön állomásozó orosz megszálló csapatokhoz utazott Gottfried Müller tanárral, George Bica kereskedővel és egy brassói szász szenátorral, és ott a román és szász nemzet nevében oltalmat kért és behívta Erdélybe a cári sereget. Kérvények egész sorával fordult a császárhoz és a bécsi kormányhoz, kérvén a románok önálló nemzetté való nyilvánítását és román nemzeti közigazgatást. 1850-ben „kitűnő szolgálataiért” a Lipót-rendet kapta; 1852-ben bárói rangra emelték, és megkapta a belső titkos tanácsosi rangot. 1867-ben a Vaskorona-rend I. osztályát és a Lipót-rend nagy keresztjét kapta.)

 
Andrei Șaguna festményen

Egyháza érdekében fontos tevékenységet fejtett ki: a román iskolaügyet rendezte, előmozdította a tehetséges román fiatalok külföldi iskolázását. Kieszközölte a brassói román főgimnázium engedélyezését, amely 1851-ben meg is nyílt. 1869-ben megnyitotta a brádi gimnáziumot. 1852-ben nyomdát alapított Nagyszebenben iskolai s egyházi könyvek kiadására. 1853-ban megalapította a Telegraful Român c. politikai napilapot.

Az egyházi ügyek rendezésére 1860-ban és 1864-ben zsinatokat tartott, és 1864. december 24-én keresztülvitte az ortodox román egyháznak az ortodox szerb egyháztól való teljes elválasztását. Ekkor az „erdélyi románok metropolitája” (= érsek) címet kapta. 1863-ban a Reichsrath tagja lett. 1861-ben román kultúregyletet létesített. 1864-ben papságának fizetéskiegészítését 24 000 forintra emeltette. 1865-ben részt vett a kolozsvári gyűlésen és kérte, hogy Erdély és Magyarország elkülöníttessék; ezért Dózsa indítványozta vád alá helyezését. 1865-ben Ferenc József közli Șaguna metropolitával, hogy Erdély kérdésében a magyar álláspontot fogadja el.

1865. november 19-én ült össze az utolsó erdélyi országgyűlés. A megnevezése körül bizonytalanság volt, mert egyik nemzetiség sem ismerte el a kolozsvári országgyűlés törvényességét. A magyarok úgy vélték, hogy a 48-as unió továbbra is érvényes, tehát nem lehet külön erdélyi országgyűlést összehívni, ezért ez csak regnikoláris tanácskozásnak tekintendő, amely megerősíti az uniót, és utána a képviselők elfoglalhatják jogos helyüket a magyar országgyűlésben. A románok a szebeni diéta folytatását követelték, csak a szászok ingadoztak. A kolozsvári uniós gyűlés végül is a román és a szász képviselők egy részének tiltakozása mellett 166 szavazattal (4 román és 6 szász mellette, 29 román és 26 szász ellene szavazott) elfogadta a Zeyk Károly által beterjesztett indítványt az unió jogszerűségéről. Zeyk Károly megismételte az ismert érveket: a történeti-jogi érvektől egészen az unió gazdasági célszerűségéig. A nemzetiségeket igyekezett megnyugtatni, hogy „jogai, érdekei és igényei az eggyé alakulás részletezésénél illően tekintetbe lesznek véve, s a jogegyenlőség és méltányosság alapján kielégítve úgy, hogy minden honpolgárnak egyenlő joga legyen”

Az 1867. június 20-án tartott országgyűlés szentesítette Erdély unióját Magyarországgal, azt követően a románság végleg két, más és más politikát valló táborra szakadt. Ezen belül az erdélyi románság is megosztott volt. Az erdélyi románok többsége azonban a passzivitást, a parlamenten kívüli politizálást és érdekképviseletet választotta. Ezzel kívántak tiltakozni a magyar–osztrák kiegyezés, a dualista rendszer, valamint a románság követeléseinek elutasítása ellen. A véleményét és magatartását nemegyszer váltogató Andrei Șaguna, aki aktív szerepet vállalt az orosz csapatok erdélyi útjának egyengetésében – a megváltozott politikai konstellációban úgy döntött, hogy részt vesz az aktív politizálásban, a választásokon és a parlamenti munkában.

Andrei Șaguna az 1867-es és 1868-as főrendiházi üléseken is részt vett és felszólalt. 1871-ben a bukaresti Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Teljes vagyonát (magánnyomdáját is) egyházára hagyta.

2011. október 29-én a román ortodox egyház szentté nyilvánította.[1]

MűveiSzerkesztés

  • Anrede des… an die Geistlichkeit und National-Versammlung am 28. Dezember 1848 zu Hermannstadt. Olmütz.
  • Promemorie despre dreptul istoric. din 1849 al autonomiei bisericesci nationale a romanilor de relegea resariteana in c. r. provincii ale Monarchiei austriace. Olmütz, 1849.
  • Elementele dreptuluj kanonik al Biserièij dreptoredinèose reseritene spre entrebuincarea Preocimei, a clerului tiner si a crestinilor intocmite prin… Olmütz, 1854.
  • Cunostintie folositoare despre trebile casatoiilor, spre folosul Preotimei si al Scaunelor protopopesci. Olmütz, 1854.
  • Teologia dogmatica, scoasa din manuscrisul. preacuviosului parinte archimandrit Ioan. Raics, si prescurt intocmita spre intrebuintiare in scoalele clericale de legea greco-resariteana. Olmütz, 1854.
  • Manual de teologie morala crestineasca pentru intrebuintiarea preotimei si aclericilor greco-resariteni revezut si retiparit sub priveghierea si cu binecuventarea esc. sale doma. Olmütz, 1855.
  • Contra lui Hiliad biblicist din 1858. Olmütz, 1858.
  • Memorial prin care se lamureste cererea romanilor de religiunea resariteanea in Austria pentru restaurarea mitropolieilor din punct de devere a ss. canoane. Asterunt c. r. ministeriu pentru cult si instructiune 1851. Olmütz, 1860.
  • Istoria bisericei ortedocse resaritene universale, dela intemeierea ei pana in zilele noastre, compusa si aeum autaia oara data la lumina numai ea manuscript. Olmütz, 1860. Két kötet.
  • Compendiu de dreptulu canonicu alu unei santei sobornicesci si apostolesci biserici. Olmütz, 1868.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Mitropolitul Andrei Şaguna, proclamat sfânt. tribuna.ro, 2011. október 31.

ForrásokSzerkesztés