Android (robot)
Az android olyan robot[1] vagy szintetikus élőlény,[2] ami az ember formáját és viselkedését utánozza. A szó az görög ανδρός szóból, ami az ανήρ anēr (férfi) birtokos esete, továbbá az -eides utótagból („fajból való”, az eidos, faj szóból) származik. A kifejezést először Albertus Magnus használta 1270-ben,[3] népszerűvé azonban a francia író, Villiers tette, 1886-os regényében (L'Ève future, „A jövendő Éva”), bár maga az „android” szó már 1863-as amerikai szabadalmakban is megjelenik, automata, miniatűr, emberszerű játékokra utalva.[4]
Nevezetes androidok science fiction művekből szerkesztés
Az androidok napjainkig leginkább csak a sci-fi területén léteznek, bár humanoid robotok ma is vannak.
T-101 szerkesztés
Egy terminátor típus a Terminátor filmekből. Mind a négy filmben megjelenik egy, Arnold Schwarzenegger alakítja őket. A modell egy emberi borítással ellátott T-800-as humanoid harci robot. A gép robusztus, nagy méretű android, amelyet erős hidraulikus szervomotorok mozgatnak. Fizikai ereje messze meghaladja az emberét, és a huszadik századi fegyverek jó részének ellenáll. Gyári beállítások szerint nem rendelkeznek önálló személyiséggel, így könyörtelen gyilkológépekként használhatók. Bár a processzoruk a biológiai neuronok mintájára készül, a Skynet letiltja azt a funkciót, amely sok szabad gondolkodást engedélyezne a robotoknak. A Terminátor 2-ben szereplő átprogramozott példánynak, miután a gyári tiltást feloldották, hamar kialakul a saját személyisége és érzésvilága.
Biológiai része bőrt, hajat, szőrt, kötőszövetet, és bizonyos mennyiségű izmot tartalmaz. Kinézetre egy izmos, nagy termetű férfi, de a biológiai szövetek csak az "izmok" külső alakját adják, a hidraulika takarásához kellenek, a működés szempontjából nincs szerepük. A robot szemét emberi szemgolyó takarja. Van vérkeringés, de sérülés esetén minimális a vérzés, erre a filmekből nem kapunk magyarázatot. Ugyancsak nem kapunk magyarázatot a biológiai elemek fenntartására. Elképzelhető, bár a filmekben egyik példányt sem látjuk enni, hogy részleges emésztőrendszer is tartozik hozzájuk (a Terminátor – Sarah Connor krónikái sorozatban szereplő Cameron Phillips kiborg több alkalommal is táplálkozik). A bőr idegrendszere össze van kapcsolva a gépi részekkel, ezért képesek a bőrükkel is érzékelni. A Terminátor 2-ben szereplő 101-es maga mondja el, hogy érzékeli a sérüléseit, emellett olyan finom műveleteket is el tud végezni a kezével, amelyek mindenképpen tapintást igényelnek. A borítást klónozással növesztik a robotokra.
A T-1000, T-X és hasonló modellek nem kiborgok, kizárólag gépi elemeik vannak.
Cameron Phillips szerkesztés
A Terminátor – Sarah Connor krónikái sorozatban szerepel. Szérián kívüli, egyedi kiborg. A gépi alap egy módosított T-800-as modell: az alapfelépítés azonos, de kisebb méretben, és vékonyabb végtagokkal, kifejezetten egy Allison Young nevű fiatal lány testalkatához igazítva, akiről a borítását is másolták. Szövetei, azon kívül, hogy a 101-esekéhez hasonlóan csekély mértékben véreznek, abban is eltérnek az emberétől, hogy igen gyorsan, és pontosan regenerálódnak: még a mély, vagy szakadt sebek is, emberi gyógyuláshoz képest jóval rövidebb idő alatt, és látható hegesedés nélkül képesek begyógyulni. Rendelkezik saját személyiséggel. Ő biztosan rendelkezik emésztőrendszerrel, mert több alkalommal is eszik a sorozatban. A terminátorok a látott kép előtt állapotjelzőket, kiírt adatokat, és segédgrafikát érzékelnek, amelyet a programjuk jelenít meg. Cameronnak ezek a grafikái különböznek a 101-esekétől, valamint tőlük eltérően a filmben nem vörös szűrőn keresztül mutatják, amit a szereplő lát, hanem normál színekkel, ami arra utal, hogy a 101-esek nem érzékelik a színeket, míg Cameron igen.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Android című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- ↑ Van Riper, A. Bowdoin. Science in popular culture: a reference guide. Westport: Greenwood Press, 10. o. (2002. március 20.). ISBN 0–313–31822–0
- ↑ Dinello, Daniel. Technophobia!: Science Fiction Visions of Posthuman Technology. University of Texas Press, 109. o. (2005. március 20.)
- ↑ Intelligence in the Making. Harvard University. [2007. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 7.)
- ↑ U.S. Patent and Trademark Office, Patent# 40891, Toy Automation'. Google Patents. (Hozzáférés: 2007. január 7.)
