Anekdota

rövid, prózai alkotás, jellemzően csattanóval, illetve erkölcsi tanulsággal végződő történet

Az anekdota rövid, prózai alkotás, jellemzően csattanóval, illetve erkölcsi tanulsággal végződő történet, amely az adomával ellentétben létező történelmi személyekhez kapcsolódik. A történet lehet valós vagy kitalált, de mindenképpen hihető. A népköltészetben is fellelhető a mese egyik alfajaként, de rokonítható a szólással, illetve a trufával is. Közel áll hozzá a görög apophtegma, amely szintén történelmi alakokhoz kapcsolódik, de a befejezése egy bölcs mondás. További rokon műfajok a latin nyelvű facetia, a francia fabliau, illetve a német Schwank.

A név eredete

szerkesztés

A szó a görög nyelvből származik, jelentése „kiadatlan”. Első ízben Prokopiosz bizánci történetírónál jelent meg, aki ezt a címet adta I. Justinianus bizánci császárról írott olyan apró történeteinek, amelyek nem méltóak a történettudomány figyelmére. A mai magyar elnevezés első ízben Andrád Sámuelnél jelent meg 1789-ben.

Története

szerkesztés

A műfaj előzménye megtalálható már Platónnál (Kr. e. 427–347), akinél a komoly tárgyakról értekező párbeszédeket gyakran ízesítik a mai értelemben vett anekdotához hasonló történetek. Anekdotákat olvashatunk Plutarkhosznál és Diogenész Laertiosznál is. A rómaiak közül többek között Quintilianus (kb. 35–96) és Macrobius Ambrosius Theodosius (Kr. u. 4–5. század) szőttek anekdotákat az írásaikba. Macrobius szerint a híres férfiak mondásainak és tréfáinak felidézése "irodalmi játék és tudós mókázás."

A magyar irodalomban

szerkesztés

A magyar irodalomban az anekdota eleinte elsősorban más írásokat (például emlékiratokat vagy prédikációkat) élénkítő elemeként jelent meg. Önálló műfajjá a 18. században vált. Egyik legkorábbi anekdotagyűjteményünk Hermányi Dienes József Nagyenyedi síró Heráklitus és hol mosolygó s hol kacagó Demokritus című műve volt 1759-ben.[1]

Lásd még

szerkesztés
  • Antik anekdoták. Összeállította Szabó György. Bukarest: Kriterion. 1971.
  • Hermányi Dienes József: Nagyenyedi Demokritus. Válogatta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Rohonyi Zoltán. Bukarest: Kriterion. 1970.
  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 315. o.  

További irodalom

szerkesztés
  • György Lajos: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai. 1934