Angyal Imre

(1950) magyar politikus, tanácselnök, országgyűlési képviselő

Angyal Imre (Veszprém, 1950. március 28. –) magyar politikus, tanácselnök, országgyűlési képviselő.

Angyal Imre
Magyar országgyűlési képviselő
Hivatali idő
1975 – 1990
Tihany tanácselnöke
Hivatali idő
1987 – 1990

Született1950. március 28. (73 éves)[1]
Veszprém[1]
PártMagyar Szocialista Munkáspárt (1977–1989)

Foglalkozás
  • politikus
  • várospolitikus
Iskolái

Életpályája szerkesztés

Iskolái szerkesztés

1968-ban fejezte be a veszprémi Vegyipari Technikumot és a veszprémi zeneiskolában a hegedű szakot. 1971–1974 között elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem szakosító tagozatát. 1978-ban államvizsgázott az Államigazgatási Főiskola hallgatójaként. 1999-ben közigazgatási szakvizsgát tett.

Pályafutása szerkesztés

1968–1972 között bedolgozó csoportvezető volt az Inotai Aluminiumkohónál. 1972–1974 között a felsőörsi Lövész Klub titkára volt. 1972–1975 között Magyar Hajó és Darugyár, balatonfüredi ifjúmunkás klubvezetője volt. 1972–1987 között a Magyar Hajó- és Darugyár Balatonfüredi Gyáregységében öntödei csoportvezetőként dolgozott. 1990–1991 között munkanélküli volt. 1991–1992 között a balatonfüredi SZOT Sétahajózás műszaki vezetője volt.

A Balatoni Panteonban elhelyezett Kisfaludy Sándor, Berda József emléktáblát, Jókai Mór plakettet, valamint a Berzsenyi Dániel Forrás halfej-kifolyóit[2] öntötte ki bronzból.

Politikai pályafutása szerkesztés

1972–1975 között az Alsóőrs–Felsőőrs–Lovas községekben tanácstag volt. 1975–1990 között országgyűlési képviselő (Balatonfüred) volt.[3] 1977–1989 között az MSZMP tagja volt. 1985–1990 között a Veszprém megyei képviselőcsoport elnöke volt. 1987–1990 között Tihany tanácselnöke volt. 1992-től a veszprémi TÁKISZ szervezési osztályvezetője volt.

Családja szerkesztés

Szülei: Angyal Imre bognármester (1924–2000)[4] és Bugovics Terézia voltak. Felesége, Ács Margit kárügyintéző. Két gyermekük született: András (1978) és Katalin (1980).

Díjai, kitüntetései szerkesztés

  • Kiváló Dolgozó (1978)
  • Honvédelmi Emlékérem (10 év, 15 év) (1982, 1987)
  • Tanácsi Munkáért (1990)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Kovács József: Tizennégy hajócsavar. = Napló, 1975. jún. 8.
  • Suha Andor: És cseng a bronz. = Hétfői Hírek, 1975. jún. 2.
  • Gáldonyi Béla: A közélet sűrűjében. = Napló, 1978, jún. 21.
  • Kellei György: Nem vagyok gyalogos szenátor. = Füredi Hírek, 1989. 2. sz.
  • Rapai Piroska: Tihany gondokkal. = Szabad Föld, 1990. 1. sz.