Angyalvár

Az Angyalvár (olaszul (Castel Sant’Angelo), latinul Moles Hadriani) Hadrianus császár síremléke Rómában; a város egyik legismertebb, legtöbbet mutatott műemléke. A Tevere jobb partján áll, és a folyón átívelő Angyalhíd (Ponte Sant’Angelo) köti össze a várossal.

A Róma történelmi központja világörökségi helyszín része

Angyalvár
Ország	Olaszország
Település	Roma Capitale
Hely	Parco Adriano Municipio I
Névadó	Mihály arkangyal (arkangyal, angyal a judaizmusban, angyal a kereszténységben és Mukarrabun)
Építési adatok
Építés éve	139
Megnyitás	1906
Típus	múzeum quadrangular castle roman mausoleum mauzóleum
Építész(ek)	Decriannus
Elhelyezkedése
Angyalvár Pozíció Róma belvárosa térképén
é. sz. 41° 54′ 11″, k. h. 12° 27′ 59″41.903044, 12.466307
Angyalvár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Angyalvár témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Története

Építése

Hadrianus császár saját síremlékének emeltette a halikarnasszoszi mauzóleum mintájára. Az építkezést 123-ban kezdték el, és csak Hadrianus utóda, Antoninus Pius fejeztette be 139-ben. Hadrianus hamvait 139-ben hozták át végleges helyükre vörös porfír hamvvederben. Caracalla uralkodásáig ez maradt a császárok temetkezőhelye.

A Moles Hadriani néven ismert építményt Aurelianus császár falrendszerének egyik központi védművévé alakíttatta. 537-ben a város védői ezek között a falak között képesek voltak ellenállni a várost megostromló Vitigis keleti gót királynak. A legenda szerint ekkor semmisültek meg a párkányzatot díszítő szobrai, amelyeket a védők parittyaköveik elfogytán darabokra törtek, hogy azokkal folytassák a harcot.

Nevének eredete

Nevét az 590-ben pusztító pestisjárvány idején kapta, miután I. Gergely pápa könyörgő körmeneteket tartott a járvány elhárítására. A legenda szerint egyszer a vár tetején meglátta Szent Mihály arkangyalt, amint visszahelyezi hüvelyébe a büntetés kardját, így jelezve a járvány végét.

A látomás emlékére IV. Bonifác pápa (608–615) kápolnát építtetett a mauzóleum tetejére. Ezt az újkor elején elbontották, és helyére az arkangyal szobra került.

A középkorban

Az ezredforduló előtt egymással (is) civakodó római mágnáscsaládok költöztek az épületbe, és innen akarták a pápákat befolyásolni, jövedelmeiket megkaparintani.

1084-ben a Canossa-járással megalázott IV. Henrik bosszúja elől ide menekült VII. Gergely pápa. A pápát szorongatott helyzetéből hűbérese, a normann Robert Giscard mentette ki.

III. Miklós pápa a 1277-ben titkos alagúttal kötötte a Vatikánhoz. A köznyelvben corridore (folyosó) néven ismert Passetto di Borgo lehetővé tette, hogy a pápa bármikor átmenekülhessen a várba. Az építmény rendkívül hasznosnak bizonyult; több pápa életét mentette meg.

A pápák avignoni fogsága idején (1309–1377) az erődítmény nagy részét elbontották. A polgárok 1379-ben megkísérelték lebontani: szerencsére csak a márványborítás esett áldozatul. A visszatérő pápa elleni felkelés vérbe fojtása után a pápai állam felépítette az Apostoli Palotát azzal a koncepcióval, hogy ezt szükség esetén az Angyalvárból védelmezhessék. Ezért a 15. századtól Róma erődje volt.

1395-ben IX. Bonifác pápa Niccolò Lamberti katonai építészre bízta az újjáépítést és védművek fejlesztését. Lamberti a bejáratok számát egyetlen, felvonóhíddal védett kapura csökkentette. A védműveket VIII. Orbánig (1623–1644) gyakorlatilag minden pápa fejlesztette.

• 1450-ben a zarándokok tömege alatt leszakadt az Angyalhíd, amelynek kövei között mintegy kétszázan haltak meg.
• 1492-ben VI. Sándor a hírhedt Rodrigo Borgia Antonio Giamberti da Sangallo építészt bízta meg a további erődítéssel, és ő négy bástyát épített az alapnégyszögre. Emellett elkezdte a belső tereket pápai rezidenciává alakítani. A termeket Pinturicchio freskói díszítették.
• Ide menekült és hónapokig itt védekezett VII. Kelemen pápa, amikor V. Károly zsoldoshadserege 1527-ben elfoglalta és kifosztotta Rómát (Sacco di Roma). Az ostrom idején Cellini innen lőtte ágyúival az ellenséges hadat. Az igazi reneszánsz személyiség Cellini önéletrajzában azzal kérkedik, hogy személyesen ő lőtte halálra az ostromló hadvezér Bourbon Károlyt (Bourbon-connétable).{refhely|Ürögdi3}}

Egyes részeit börtönnek is használták. Raboskodott itt például Giordano Bruno, Beatrice Cenci, Benvenuto Cellini és Cagliostro is.

Az újkorban

Nyugodtabb időkben a pápák nyári lakhelye volt. A felső részén V. Miklós kezdte el kiépíteni a pápai lakosztályt. Ezt a munkát III. Pál idején fejezték be, és innen ered a lakosztály elnevezése: a Sala Paolina falait Raffaello tanítványainak (például Perin de Vaga) mitológiai freskói díszítették. 1870-ben az épületet államosították, és börtön, majd kaszárnya lett. Restaurálását 1905-ben kezdték el, 1933 óta múzeum.

Az épület

Alapja egy 84 méter élhosszú négyzet, amelyen egy 61 m átmérőjű, 19,8 m magas henger áll. A henger belsejében egymás alatt 4 kamra található (a legalsó a sírkamra). Ezeket spirális folyosó veszi körül.

Falait eredetileg márvánnyal burkolták és szobrokkal (egyebek közt Hadrianus hatalmas szobrával) díszítették. AZ erőddé alakítás óta síremlék jellegének nyoma sem maradt: bástyáinak vastag téglafalaiban lőrések nyílnak. Fölöttük a dombon további bástyák, sáncok emelkednek. Az építményegyüttest fehér márvány galéria koronázza széles lapostetővel. Legfölül Szent Mihály arkangyal szobra éppen hüvelyébe taszítja a kardját.

Az épület tetejére 1500 körül Baccio da Montelupo Szent Mihályt ábrázoló márványszobrát állították. Ezt 1753-ban váltották fel Peter Anton von Verschaffelt bronzszobrával. A Montelupo-féle Szent Mihály az egyik belső udvaron áll.

Környezete

Az újjáépített Angyalhidat a Bernini széllelbélelt őrülteinek nevezett szobrok díszítik. A szoborcsoport legtöbb angyalát a kor szokása szerint mesterük tervei alapján Giovanni Lorenzo Bernini tanítványai faragták. Nevüket onnan kapták, hogy az angyalok köpenyét szél dagasztja, cibálja. Két angyalról tudjuk, hogy maga Bernini faragta:

• az INRI szót tartó és
• a töviskoronát viselő.

Ez a két szobor annyira megtetszett IX. Kelemen pápának, hogy az eredeti szoborcsoportot az időjárástól óvandó múzeumba helyeztette, a hídra pedig másolatokat tétetett. Ezeket Bernini halála után, 1688-ban állították fel. Az eredeti angyalok ma a római Sant'Andrea delle Fratte-templomban állnak.

Látogatása

A látogatók megtekinthetik az ókori spirális feljárót és a császárok egykori temetkezőfülkéit. A múzeumban látható egy fegyvergyűjtemény és az épület történetét bemutató tárlat is.

Ahol Hadrianus urnája állt, egy márványtáblán olvasható a császár verse:

Animula vagula blandula / hospes comesque corporis / quae nunc abibis in loca / pallidula rigida nudula /nec, ut soles, dabis iocos? (Lelkecske, kóborka, dévajka / Testem vendége, s társa te / Mely tartományba utazol? / Dermedtbe ködösbe, sápadtba, / Kis tréfáidnak vége már.)

– Fordította Móra Ferenc

Képek

Kilátás Vatikánra az Angyalvárról

• 
  19. századi festményen
• 
  A bronzzobor az építmény csúcsán
• 
  2010-es látkép

A kultúrában

• Dan Brown 2000-ben megjelent Angyalok és démonok című regénye és a regény alapján készült 2009-es azonos című filmn egyik fontos helyszíne.
• Szerepet játszik a Gregory Peck és Audrey Hepburn főszereplésével készült, 1953-ban bemutatott Római vakáció című filmben.
• Giacomo Puccini Tosca c. operájában a harmadik felvonás helyszíne.
• Jókai Mór: Mire megvénülünk című regényében itt játszódik A menyasszonyvivés fejezet.

Jegyzetek

Simon Cox

Ürögdi3

Etédi Alexa

Források

• Fajth Tibor: Itália (Budapest, 1973)
• Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 84. o. ISBN 963-05-6800-4  
• Cikk a Múlt-kor történelmi portálon
• ↑ Ürögdi3: Ürögdi György, 1980: Róma 3. kiadás. Panoráma, Budapest, 1991., ISBN: 963 2437 37 3 pp. 247–250.
• ↑ Simon Cox: Simon Cox, 2004: Az angyalok és démonok titkai. GABO Könyvkiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 7318 53 4, 18–20. old.

• ↑ Etédi Alexa: Etédi Alexa: Róma látnivalója: A fenséges Angyalvár, amely krimikbe illő izgalmak helyszíne volt