Főmenü megnyitása

Ankhialoszi csata (708)

(Ankhialoszi csata szócikkből átirányítva)

Az ankhialoszi csata (bolgárul: Битката при Анхиало) 708-ban a bolgár Pomorie mellett játszódott le é. sz. 42° 33′, k. h. 27° 39′.

Anchialusi csata
bizánci–bolgár háború
Battle of Anchialus (708).png
Dátum 708
Helyszín Ankhialosz
Eredmény bolgár győzelem
Harcoló felek
Bizánci Birodalom Bizánci BirodalomCoat of Arms of the Bulgarian Empire.PNG Bolgár Birodalom
A Wikimédia Commons tartalmaz Ankhialoszi csata témájú médiaállományokat.

A konfliktus kezdeteiSzerkesztés

705-ben Tervel bolgár kán segített Bizánc régebbi császárának, a 10 évig száműzetésben élő II. Jusztinianosz császárnak, hogy vissza tudja szerezni hatalmát. Hálája jeléül Jusztinianosz hatalmas mennyiségben adott a bolgároknak aranyat, ezüstöt és selymet, valamint megkapták Zagora területét is, ami Sztara Zagora, Szliven és a Fekete-tenger között fekszik. Három évvel később Jusztinianosz elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy megtámadja Bulgáriát, és visszaszerezze az elvesztett területeket.

A csataSzerkesztés

A bizánci sereg elérkezett Ankhialosz erődítményéhez, de nem figyeltek arra, hogy a bolgár hadsereg a környéken volt. Míg a támadó hadsereg élelmet gyűjtött, Tervel és lovassága megtámadta a leginkább kívül állomásozó bizánci sereget. Ugyanebben az időben a gyalogság is megtámadta a tábort. A bizánciak meglepődtek, és összezavarodtak. Legtöbbjük életét vesztette a csatában vagy fogságba került. Sok lovat és hadi felszerelést is zsákmányoltak. A császár azon nagyon kevés ember közé tartozott, aki megpróbálta elérni az erődítményt, s aki hajóval el tudott menekülni Konstantinápolyba.

KövetkezményeSzerkesztés

A bolgárok több száz évre megőrizték az így megszerzett területüket. 711-ben, mikor Jusztinianosznak egy felkelés miatt segítséget kellett kérnie, Tervel csak 3 000 katonát küldött a megsegítésére, akik számos összecsapást követően az új császárral közösen Bulgária biztonságát szolgálták.

ForrásokSzerkesztés

  • Атанас Пейчев и колектив, 1300 години на стража, Военно издателство, София 1984.
  • Йордан Андреев, Милчо Лалков, Българските ханове и царе, Велико Търново, 1996.

FordításSzerkesztés