Leonardo da Vinci: Szent Anna harmadmagával

Az Anna[1] női név közvetlenül a héberből átvett név, héber formája Channá, Hanná (חַנָּה). Jelentése: kegyelem, könyörület, báj, kecsesség, kedvesség.[2][3] A héberben jövevény, a kánaáni Anat istennő nevén keresztül a hettita Hannahannah anyaistennőre vezethető vissza, a föld és termékenység istennőjére. (ḫannaš = „anya”, ḫannaḫannaš = nagyanya)[4]

Rokon nevekSzerkesztés

Anda, Anélia, Anéta, Anett, Anetta, Ania, Anica, Anika, Anikó, Anilla, Anina, Anita, Anka, Anabel, Anabella, Annabell, Annabella, Annakata, Annaliza, Annamari, Annamária, Annamira, Annarita, Annavera, Anni, Bíboranna, Hanna, Hanka, Kisanna, Kisó, Nanett, Nanetta, Netta, Netti, Nina, Ninell, Ninetta, Ninon, Panka, Panna, Panni

GyakoriságaSzerkesztés

Az Anna Magyarországon az Árpád-kortól kezdve évszázadokon át a legnépszerűbb női nevek közé tartozott, a 16-18. században az egyik leggyakoribb női név, majd fokozatosan visszaszorult. 1967-ben a 18. leggyakrabban adott női név volt, a 80-as években pedig már nem szerepelt az első 25-ben.[3] Az 1990-es években újból igen gyakori lett, a 2000-es években pedig a leggyakoribb női név.[2][5][6] A 2010-es években is az 1-2. helyen állt a legnépszerűbb nevek között.[6]

A teljes népességre vonatkozóan az Anna úgy a 2000-es, mint a 2010-es években a 6. helyen áll a női nevek között.[6]

NévnapokSzerkesztés

július 26.[2]

Július 26-ai szokás megtartani az Anna-bált, a termés betakarítása után.

Idegen nyelvi változatokSzerkesztés

  • angol: Ann, Anne, Ana, Anna
  • latin, lengyel, olasz, orosz, szlovák: Anna, Аня
  • bolgár, spanyol, román: Ana (becézve: Nuca)
  • holland: Anna, Anne, Annet
  • svéd: Ann, Anna, Annika
  • ír: Áine
  • német: Anne, Änne, Annika
  • héber: חנה (Channá)

Híres AnnákSzerkesztés

MagyarokSzerkesztés

KülföldiekSzerkesztés

Férfi keresztnévkéntSzerkesztés

Uralkodók és családtagjaikSzerkesztés

Egyéb AnnákSzerkesztés

VezetéknévkéntSzerkesztés

Ritkán, de előfordul családnévként: Anna, Annók, Annos, Anóka formában.[3]

Földrajzi névkéntSzerkesztés

A művészetekbenSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

Film, képregénySzerkesztés

ZeneSzerkesztés

EgyébSzerkesztés

A névrőlSzerkesztés

Kosztolányi Dezső írja hősnőjének, Édes Annának nevéről:

„Jólesett mondogatnom, leírnom. Talán ezért tudtam vele annyi szeretettel foglalkozni. Én az Anna nevet régóta szeretem. Mindig a mannát hozta az eszembe, azonkívül egy kacér és nagyon nőies feltételes módot is. A vezetéknév, mely ösztönösen társult melléje, nem egyéb, mint e hódolatom kifejezése.”[3]

NépnyelvbenSzerkesztés

  • Föltette Szent Anna kontyát: ezt mondták régen arra a nőre, aki túl sokat ivott[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. a b c Ladó-Bíró, 143. old.
  3. a b c d e Fercsik-Raátz, 54-58. old.
  4. Hary A Hoffner, Gary M Beckman: Hittite Myths, Scholar Press, 1990. pp 28–31.
  5. Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
  6. a b c Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Fercsik Erzsébet-Raátz Judit. Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről. Budapest: Korona Kiadó (1997). ISBN 963 9036 250