A szemantikában az antonímia azt a lexikai entitások közötti logikai viszonyt nevezi meg, amelyben az egyik jelentése ellentétes a másikéval. Az ilyen entitásokat antonimáknak nevezik.[1][2][3][4]

Az antonimáknak egy vagy több közös jelentési vonásuk van, amelyekhez ellentétes vonások társulnak, ez határozva meg az antonímiai viszonyt. Olykor a közös vonást közös alapelem fejezi ki, és az ellentétet toldalék jelzi a pár egyik tagján, pl. (románul) nădejde ’remény’ vs. deznădejde ’reményteleség’,[4] vagy különböző toldalékok a két tagon, pl. családos vs. családtalan.[5] Ezek olyan esetek, amelyekben az antonímia nyelvileg szabatosan van kifejezve. Máskor a közös vonás az a fogalmi terület, amelyre az antonimák vonatkoznak. Például a (románul) cald ’meleg’ vs. rece ’hideg’ melléknevek alapjelentésükkel a hőmérséklet területéhez tartoznak.[4]

Többjelentésű szónak különböző jelentéseivel különböző antonimái lehetnek, pl. (oroszul) густой (gusztoj) ’sűrű’ vs. редкий (redkij) ’ritka’, és ''густой ’sűrű’ vs. жидкий (zsidkij) ’híg’.[6]

Ritkán ugyan, de előfordul olyan szó is, amelynek egymással ellentétes jelentései vannak, ún. antagonimák. Például a kölcsönöz ige kontextustól függően azt jelenti, hogy ’kölcsönad’ vagy ’kölcsönvesz’.[7] Ugyanez az esete az orosz vagy a román megfelelőinek: одолжить (odolzsity),[8] illetve împrumuta.[9] Francia példa a louer, amely jelentései ’bérbe adni’ és ’bérbe venni’.[10] A román închiria megfelelőjének is ezek a jelentései.[11]

Ellentétes jelentésű szavak típusaiSzerkesztés

Dubois 2002 megállapítja, hogy a szavak közötti jelentésbeli ellentéteknek több típusa van, amelyeket nem könnyű megkülönböztetni, ezért egyes nyelvészek az antonímia terminust általánosként használják, és ennek több típusát határolják el, mások pedig megkülönböztetnek antonim szavakat, komplementárisokat és kölcsönöseket.[12]

A magyar nyelvészetbenSzerkesztés

Magyar szerzők munkáiban is megvan a két fenti nézet. Az egyikben többféle antonimákról van szó.[13]

A jelentés szintjen vannak:

  • egyszerű antonimák, amelyeket egy lényeges jegy megléte vagy hiánya állít szembe, kölcsönösen feltételezik egymást, és ellentétük dialektikus, pl. elősegít vs. meggátol;
  • komplex antonimák, amelyek közül az egyik több lényeges pozitív jegy alapján kerül ellentétbe egy hozzá képest különböző „negatív előjelű” szóval, pl. ég vs. föld.

Kifejezettségük szabatossága szerint léteznek:

  • kifejtett (explicit) antonimák, amelyek közös alapúák, és toldalék(ok) vagy egy tagadóelem jelöli az ellentétet, pl. szerepel vs. leszerepel, s vs. tlan, kedves vs. nem kedves;
  • ki nem fejtett (implicit) antonimák, amelyek nyelvi formája (szóalakja) önmagában nem jelzi, hogy ellentétpár tagjai, pl. hallgat vs. beszél;
  • félig kifejtett antonimák, amelyek hasonló hangzású párt alkotnak, pl. itt vs. ott, fent vs. lent.

Egy másik nézetben kétféle jelentésbeli ellentét van szavak között:[14]

  • kontradikció (ellentmondás), amikor két szó teljes mértékben kizárja egymást, pl. beteg vs. egészséges, amint az a következő logikai ítéletből kitűnik: Ha Péter beteg, akkor nem egészséges, ha egészséges, akkor nem beteg;
  • antonímia, amikor a szópár nem fedi le teljesen az adott dimenziót, mindig van köztes tartomány, amelyre a „sem nem az egyik tag, sem nem a másik” jellemző, pl. vs. rossz: Ha a bor , akkor nem lehet rossz, és ha a bor rossz, akkor nem lehet , de ha a bor nem jó, abból még nem következik, hogy a bor rossz.

Egyéb nyelvészetekbenSzerkesztés

Más nyelvek nyelvészetében is több nézet van az ellentétes jelentésű szavakról.[15]

A skaláris antonimák megengedik a fokozást és gyakran összehasonlítási műveletekhez kötöttek, pl. nagy / közepes / kicsi; forró / meleg / hideg. A pár tagjai függetlenek egymástól, az összehasonlítás pedig egy olyan ponthoz viszonyítva történik, amelyet az adott társadalmi-kulturális közösség gyakorlata által megszabott norma határoz meg. Az antonimapár egyik tagja, az, amely a norma szerint felsőbbrendű, jelöletlennek is tekintett, pl. az egészség a betegség-hez viszonyítva, amely jelölt.[3] Az angol nyelvű nyelvészetben megtalálható erre a graded antonyms ’fokozott antonimák’ terminus (pl. nagy vs. kicsi), és egyes nyelvészek, mint John Lyons csak ezeket nevezik antonimáknak.[16]

Egyes skaláris antonimák jelentése szöges ellentétben áll, pl. kicsi vs. nagy. Ezeket Bussmann 1998 „abszolút antonimák”-nak nevezi, pl. vs. rossz, amelyek hozzávetőlegesen egyformán távoliak a fogalmi terület közepétől.[17] Ezekkel szemben vannak aszimmetrikusan ellentétes antonimák, pl. kicsi (meg nem határozott fok) vs. óriási (legfelsőbb fok), kitűnő vs. rossz.[17]

A poláris antonimák között nincsenek közbülső szavak, és az egyik tagadja a másikat, pl. férj vs. feleség, felmegy vs. lemegy, házas vs. nem házas, szingli,[16] hím vs. nőstény.[3] Az ilyeneket egyes szerzők „fokozatlan antonimáknak”, mások, mint Lyons „komplementáris szavaknak” neveznek, és nem tekintik antonimáknak.[16]

A kölcsönös antonimák (pl. megvesz vs. elad) esetében egy mondat az egyikkel feltételez egy másik mondatot a másikkal: Jean eladta a házat Pierre-nek vs. Pierre megvette a házat Jeantól.[3]

Egyes nyelvészek, mint Cruse 1980 „fokozható komplementárisok”-at kezelnek antonimákkal szemben. Az előbbiek két egymást kizáró sávra osztják a fogalmi területet. Viszonyuk megértéséhez értékítélet szükséges egy vonás nem kívánt jellegéről. Példák: tiszta vs. piszkos, veszélytelen vs. veszélyes, józan vs. részeg.[18]

Antonimákat magukban foglaló szóosztályokSzerkesztés

Az ellentétes jelentésű lexikai entitások többsége szó, és ilyenek megtalálhatók a legtöbb szófajhoz tartozó szavak között:

  • melléknevek:
(magyarul) friss vs. fáradt;[1]
(angolul) young ’fiatal’ vs. old ’öreg’;[3]
(franciául) grand ’nagy’ vs. petit ’kicsi’;[3]
(románul) gros ’vastag’ vs. subțire ’vékony’.[19]
(magyarul) élet vs. halál;[1]
(franciául) mâle ’hím’ vs. femelle ’nőstény’;[3]
(románul) bucurie ’öröm’ vs. tristețe ’szomorúság’.[4]
  • igék:
(magyarul) nyílik vs. zárul;[13]
(franciául) demander ’kérdezni’ vs. répondre ’válaszolni’;[3]
(románul) a aprinde ’meggyújtani’ vs. a stinge ’eloltani’.[4]
(magyarul) kívül vs. belül;[13]
(angolul) less ’kevesebb’ vs. more ’több’;[20]
(franciául) beaucoup ’sok’ vs. peu ’kevés’;[21]
(románul) aproape ’közel’ vs. departe ’távol’;[4]
(BHMSZ)[22] gore ’fent’ vs. dole ’lent’.[23]
(angolul) in front of ’előtt’ vs. behind ’mögött’;[25]
(franciául) au-dessus de ’fölött’ vs. au-dessous de ’alatt’;[26]
(románul) înainte de ’előtt’ vs. după ’után’;[27]
(BHMSZ) pod ’alatt’ vs. nad ’fölött’.[28]

Antonímia a szóalkotásbanSzerkesztés

A szóképzésbenSzerkesztés

A szóképzésben antonimákat alkotó képzők is részt vesznek, így gyarapítva a szókészletet. A fentebb említett kifejtett antonimákról van szó.

Egyes antonimák úgy jönnek létre, hogy a pár csak egyik tagjához járul fosztóképző. A magyar nyelvben ez szuffixum (utóképző), pl. bátor vs. bátortalan.[29]

Más nyelvekben prefixummal (előképzővel) történik ugyanaz:

(angolul) happy ’boldog’ vs. unhappy ’boldogtalan’;[30]
(franciául) content ’elégedett’ vs. content ’elégedetlen’;[31]
(románul) vinovat ’bűnös’ vs. nevinovat ’ártatlan’;[32]
(BHMSZ) direktan ’közvetlen’ vs. indirektan ’közvetett’.[33]

Egyéb antonimapárokban a képzők ellentétes jelentésűek, miközben az alap ugyanaz. Egyes nyelvekben csak ilyen prefixumok vannak, amelyek a magyarban igekötőknek felelnek meg:

(románul) a înființa ’létrehozni’ vs. a desființa ’megszüntetni’;[34]
(BHMSZ) izbaciti ’kidobni’[35] vs. ubaciti ’bedobni’.[36]

Más nyelvekben előképzők is (a magyarban igekötők), utóképzők is alkotnak így antonimákat:

(magyarul) beszél vs. lebeszél;[37]
családos vs. családtalan;[38]
(angolul) inside ’bent’ vs. outside ’kint’;[39]
useful ’hasznos’ vs. useless ’haszontalan’.[40]

A szóösszetételbenSzerkesztés

Az összetett szavak között olyanok is vannak, amelyek mellérendelő viszonyban álló antonimákból jönnek létre, vagy mondatokból (szervetlen szóösszetételek). Egyesekben önállóan is használt szavak ellentétesek:

(magyarul) adásvétel;[41]
(angolul) sweet-and-sour ’édes-savanykás’ (szó szerint ’édes és savanyú’);[42]
(franciául) va-et-vient ’jövés-menés’ (szó szerint ’jön és megy’);[43]
(románul) ici-colo ’itt-ott’;[44]
(BHMSZ) manje-više ’többé-kevésbé’.[45]

Vannak önálló szavakként nem létező összetételi tagok is, amelyek antonimák, és ugyanazzal az önálló szóval alkotnak összetett szót, pl. előszó[46] vs. utószó.[47]

Egyéb nyelvekben gyakrabbak, mint a magyarban a görög és a latin eredetű ilyen előtagok, amelyek a francia nyelvészetben „tudományos szóösszetétel”-nek nevezett szóalkotásban vesznek részt.[48] Ezek sokszor nemzetközi szavak:

  • előtagok: micro- vs. macro-, pl. (magyarul) mikroszkopikus vs. makroszkopikus;[49]
  • utótagok: -phile vs. -phobe, pl. (BHMSZ) rusofil ’oroszbarát’ vs. rusofob ’oroszgyűlölő’.[50]

Az antonímia mint alakzat alapjaSzerkesztés

Antonímia az alapja egyes alakzatoknak nemcsak az irodalomban, hanem a beszélt nyelvben is.

Ezeknek egyike az antitézis, amely legegyszerűbb esetét egymásnak mellérendelt antonimákkal hozzák létre:

(magyarul) Rabok legyünk, vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok! (Petőfi Sándor);[51]
(franciául) L’être et le néant ’A lét és a semmi’ (Jean-Paul Sartre egyik regényének a címe);[52]
(románul) Astfel mâna-ți tremurândă / Bate-un cântec mort și viu (szó szerint ’Így a remegő kezed / holt és élő nótát zenget’) (Mihai Eminescu).[53]

Az oximoron, ami az antitézis sajátos változata, ellentétes jelentésű szószerkezet tagjaiból áll:

(magyarul) haláli jó;[54]
(franciául) Cette obscure clarté qui tombe des étoiles szó szerint ’Ama sötét fény, mely csillagokból hullik’ (Pierre Corneille);[55]
(románul) muta șoaptă ’a néma suttogás’ (Ion Heliade Rădulescu);[55]

Antonímián alapszik a paradoxonnak nevezett alakzat is, amely ellentmondó, de csak látszólag egymást kizáró állításokat kapcsol össze, mivel némi gondolkodás után az ember rájön, hogy társításuk valóságnak megfelelő igazságot hordoz:

(magyarul) Ha későn jön is a halál, mégis korán jön (közmondás);[56]
(latinul) Festina lente ’Siess lassan’;[57]
(franciául) Pour réparer des ans l’irréparable outrage szó szerint ’Hogy megjavítsd az évek javíthatatlan rontását’ (Jean Racine);[57]
(románul) Este oare ceva mai plin de înțeles ca neînțelesul? ’Van-e értelemtelibb a meg nem értettnél?’ (Lucian Blaga);[57]
(németül) Einmal ist Keinmal ’Egyszer annyi, mint egyszer sem’.[57]

A kiazmusnak, amely két mondattani funkciójú entitás megfordított sorrendben való ismétlése szószerkezetben vagy mondatban, van olyan változata is, amelyben legalább az egyik funkciót antonimák fejezik ki:

(magyarul) születek meghalni / meghalok születni (Weöres Sándor);[58]
(franciául) Un roi chantait en bas, en haut mourait un dieu ’Lent egy király dalolt s egy isten hunyt ki fent’ (Victor Hugo);[59][60]
(románul) Toate-s vechi și nouă toate ’minden új és minden ódon’ (Mihai Eminescu).[61][62]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Szathmári 2008, Antonímia szócikk.
  2. Bussmann 1998, 68. o.
  3. a b c d e f g h Dubois 2002, 40–41. o.
  4. a b c d e f Bidu-Vrănceanu 1997, 54–55. o.
  5. Kiefer 2007, 38. o.
  6. Jarceva 1990, Антоними́я ’Antonímia’ szócikk.
  7. ÉrtSz, kölcsönöz szócikk.
  8. Jarceva 1990, Анто́нимы ’Antonimák’ szócikk.
  9. Dexonline împrumuta szócikk.
  10. TLFi, louer szócikk.
  11. Dexonline închiria szócikk.
  12. Dubois 2002 nyelvészek megnevezése nélkül (41. o.).
  13. a b c Hangay 2007, 511. o.
  14. Gyuris – Kiefer 2006, 131–132. o.
  15. Bidu-Vrănceanu 1997 nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat. Az idegen nyelvű példáknak csak a fordítását adjuk meg.
  16. a b c Crystal 2008, 28–29. o.
  17. a b Bussmann 1998, 5. o.
  18. Bussmann 1998, 481. o.
  19. Moldovan 2001, 254. o.
  20. Eastwood 1994, 283. o.
  21. Grevisse – Goosse 2007, 215. o.
  22. Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv.
  23. Klajn 2005, 153. o.
  24. Szende – Kassai 2007, 149. o.
  25. Eastwood 1994, 294. o.
  26. Delatour 2004, 166. o.
  27. Moldovan 2001, 209. o.
  28. Čirgić 2010, 211. o.
  29. Szende – Kassai 2007, 365. o.
  30. Eastwood 1994, 369. o.
  31. Grevisse – Goosse 2007, 183. o.
  32. Moldovan 2001, 255. o.
  33. Jahić 2000, 310. o.
  34. Moldovan 2001, 257. o.
  35. Barić 1997, 381. o.
  36. Barić 1997, 384. o.
  37. Szende – Kassai 2007, 260. o.
  38. Kiefer 2007, 38. o.
  39. Eastwood 1994, 288. o.
  40. Eastwood 1994, 280. o.
  41. Gerstner 2006, 327. o.
  42. OLD, sweet-and-sour szócikk.
  43. Dubois 2002, 105. o.
  44. Dexonline, ici-colo szócikk.
  45. Klajn 2005, 215. o.
  46. ÉrtSz, előszó szócikk.
  47. ÉrtSz, utószó szócikk.
  48. Grevisse – Goosse 2007, 190. o.
  49. Tótfalusi 2008, mikroszkopikus és makroszkopikus szócikkek.
  50. Barić 1997, 345. o.
  51. Szathmári 2008, Antitézis szócikk.
  52. BDL, Antithèse oldal.
  53. Bidu-Vrănceanu 1997, 56. o.
  54. Szathmári 2008, Oximoron szócikk.
  55. a b Bidu-Vrănceanu 1997, 44. o.
  56. Szathmári 2008, Paradoxon szócikk.
  57. a b c d Bidu-Vrănceanu 1997, 347–348. o.
  58. Szathmári 2008, Kiazmus szócikk.
  59. Az alvó Boáz, Kardos László fordítása.
  60. Dubois 2002, 83. o.
  61. Glossza, Dsida Jenő fordítása.
  62. Bidu-Vrănceanu 1997, 100. o.

ForrásokSzerkesztés

  • (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2020. február 22.)
  • (angolul) Cruse, D. Alan. Antonyms and gradable complementaries (Antonimák és fokozható komplementárisok). Kastovsky, Dieter (szerk.). Perspektiven der lexikalischen Semantik (A lexikai szemantika perspektívái). Bonn: Bouvier. 1980. ISBN 978-3416014885. 14–25. o.
  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
  • (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9
  • (bosnyákul) Jahić, Dževad – Halilović, Senahid – Palić, Ismail. Gramatika bosanskoga jezika (A bosnyák nyelv grammatikája). Zenica: Dom štampe. 2000 (Hozzáférés: 2020. február 22.)
  • Szathmári István (főszerk.) Alakzatlexikon. A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve. Budapest: Tinta. 2008
  • Tótfalusi István. Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Harmadik, bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2008; az interneten: Idegenszó-tár. Digitális tankönyvtár (Hozzáférés: 2020. február 22.)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés