Anton von Saltza

(Anton Jegorovics Zalca szócikkből átirányítva)

Anton Jegorovics Zalca vagy németes alakban Anton von Saltza (oroszul: Анто́н Его́рович За́льца, Luga, 1843. október 22. - Szentpétervár, 1916. március 9.) balti német származású orosz báró, katona, cári tábornok. Az első világháború elején a Galícia ellen indított orosz hadműveletek egyik vezetője a 4. orosz hadsereg élén.

Anton von Saltza
Született1843. október 22.
 Orosz Birodalom, Luga
Meghalt1916. március 9. (72 évesen)
 Orosz Birodalom, Szentpétervár
Nemzetiségebalti német
Ország Orosz Birodalom
Rendfokozatatábornok
Egysége4. orosz hadsereg
CsatáiJanuári felkelés
Orosz–török háború (1877–78)
Első világháború: Kraśniki csata
Kitüntetései(a teljesség igénye nélkül) Szent György-rend
Szent Vlagyimir-rend
Szent Anna-rend
A Wikimédia Commons tartalmaz Anton von Saltza témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Ifjúkora és karrierje az első világháborúig szerkesztés

 

Zalca 1843. október 22-én született az oroszországi Luga városában, balti német származású szülők gyermekeként. Ifjúkorában kadétiskolába került, majd részt vett a lengyel lázadók által kirobbantott januári felkelés leverésében. Részt vett az 1877–78-as orosz–török háborúban és a háború után érdemeiért megkapja a Szent György-rend 4. osztályát. Ebben az időben érdemli ki a Szent Vlagyimir Rend 4. osztályát is.

1878. februárjától Mihail Nyikolajevics Romanov nagyherceg szárnysegédje. Egy évvel később a Kaukázusban szolgált, mint az 1. gyalogsági zászlóalj parancsnoka. 1889-től 8. gyalogezred vezetője, ez követően a Kaukázus területén teljesít szolgálatot különböző egységeknél.

1902-en előléptették altábornaggyá és kinevezték a 24. gyaloghadosztály élére. 1904-1905. között az 1. Gárda gyaloghadosztály parancsnoka. 1906-1908. között az 1. hadtest irányítója. 1908 áprilisában előléptették gyalogsági tábornokká és a kijevi katonai körzet helyettes parancsnoka lett. 1911. februárjától a kazanyi katonai körzet parancsnokává nevezték ki.

Az első világháborúban szerkesztés

A háború kitörése a kazanyi katonai körzet vezetőjeként érte és hamarosan itt alakult meg a 4. orosz hadsereg, melynek parancsnoka lett. Az 1. orosz hadsereggel együtt vezényelték Galíciába, hogy megállítsák a támadó hadműveletekbe kezdő osztrák-magyar csapatokat.

Salza hadserege, amely a még be nem fejezett mozgósítás miatt csak 6 és fél gyaloghadosztályból és 3 és fél lovashadosztályból állt 1914. augusztus 23-án találkozott a Viktor Dankl tábornok vezette 1. osztrák–magyar hadsereggel. A csata gyakorlatilag a két sereg egyidejű frontális támadása volt a másik ellen, azonban az osztrákok erőfölénye augusztus 25-ére eldöntötte a csatát. A megvert orosz hadsereg Lublin irányába vonult vissza a 1. orosz hadsereggel együtt, amit néhány nappal később vertek meg Komarównál. A főbb orosz parancsnokok a vereséget teljes mértéken az akkor 71 éves Zalca nyakába varrták, és leváltották posztjáról. Utódja Alekszej Evert tábornok lett.

Hazatérése után újra a kazanyi katonai körzet vezetője lett, később egy ideig a fővárosban lévő Péter-Pál erőd parancsnoka. Zalca 1916-ban halt meg Szentpétervárott.

Források szerkesztés