Főmenü megnyitása

Anton Reicha, születési nevén Antoine-Joseph Reicha, több forrásban Antoine Reicha vagy Antonín Rejcha (Prága, 1770. február 27.Párizs, 1836. május 28.) német zeneszerző.

Anton Reicha
Anton Reicha portréja M. F. Dien alkotása, 1815.
Anton Reicha portréja
M. F. Dien alkotása, 1815.
Életrajzi adatok
Születési név Antoine-Joseph Reicha
Született 1770. február 27.
Prága
Elhunyt 1836. május 28. (66 évesen)
Párizs
Sírhely Père-Lachaise temető
Iskolái Bonni Egyetem
Pályafutás
Műfajok
Hangszer fuvola
Díjak Francia Köztársaság Becsületrendje
Tevékenység zeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Anton Reicha témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Már 9 éves korában templomi énekes lett; egyetemi évei után nagybátyjához, a gordonka- és hegedűszerzeményeiről ismert bonni karnagyhoz, Josef Reichához (Prága, 1746. – Bonn, 1795.) ment zeneelméletet tanulni akkora sikerrel, hogy a zenekarban (a mélyhegedűt játszó Ludwig van Beethoven mellett) fuvolás lett és egy szimfóniáját nagy sikerrel előadták. Operáját nem sikerült előadatni; 1802–08-ban Bécsben tanítgatott, szerzeményeivel és Haydn, Beethoven, Antonio Salieri barátságával nagy tekintélyt szerezve. A fenyegető háború elől ment Párizsba, ahol végképp letelepedett, s első könyve után a konzervatórium ellenponttanára lett 1815-ben; tanítványai közé tartozott Hector Berlioz, akire annak összes tanára közül talán a legnagyobb hatást gyakorolta. A Francia Szépművészeti Akadémia 1835-ben választotta tagjává, François-Adrien Boieldieu utódául. Reicha szerzeményei nem lángelme szülöttei, de azért a jó zene mintái: 2 szimfónia, egy decett (5 vonós és 5 fúvóhangszerre), oktett (4 vonós és 4 fúvóshangszerre), 24 fúvó- és 6 vonós kvintett, 20 vonós négyes, 1 fuvolakvartett, 24 kürttrió, 22 fuvoladuó és számos szonáta és egyéb szerzemény mindennemű hangszerre; L'art de varier címmel 57 zongoraváltozat; Études ou théories pour le pianoforte, dirigées d'une manière nouvelle (1800).

KönyveiSzerkesztés

  • Traité de mélodie, abstraction faite de ses rapports avec l'harmonie (1814);
  • Cours de composition musicale (1818);
  • Traité de haute composition musicale (2 köt., 1824-26, németre ford. Carl Czerny, Vollständiges Lehrbuch, 4 köt., 1834);
  • L'art du compositeur dramatique, ou cours complet de composition vocale (1833);
  • Petit traité d'harmonie pratique.

ForrásSzerkesztés