Antonio Gades

spanyol táncművész, koreográfus

Antonio Gades (születési neve: Antonio Esteve Ródenas) (Elda, 1936. november 14.Madrid, 2004. július 20.) spanyol táncművész, flamenco-táncos, koreográfus. Nem voltak sem andalúziai, sem cigány felmenői, mégis a legjobb és leghíresebb flamenco-táncosok közé tartozott. Kihozta a flamencót a kiskocsmákból, mulatóhelyekről, és színpadra állította.

Antonio Gades
SzületettAntonio Esteve Ródenas
1936. november 14.[1][2]
Elda
Elhunyt2004. július 20. (67 évesen)[3][4][5][6][7]
Madrid
Állampolgárságaspanyol
Házastársa
  • Marisol (1982–1986)
  • Marujita Díaz
Gyermekei
  • María Esteve
  • Celia Flores
  • Tamara Esteve
Foglalkozása
Kitüntetései
  • José Martí-rend
  • Gold Medal of Merit in the Fine Arts (1983)
  • National Dance Award (1988)
  • Saint George's Cross (1999)[8][9]
Halál okarák

A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Gades témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

Apja építőipari munkás volt, a spanyol polgárháborúban a köztársaságiakkal harcolt. Antonio 11 éves korában kimaradt az iskolából, hogy pénzt keressen. Volt kifutófiú, fényképészsegéd, az ABC napilap újságkihordója. Akkoriban a fiatalok verkli zenére táncoltak az utcán. A szomszédasszonyuk beszélte rá édesanyját, hogy írassa be tánciskolába a jó hallású, jó mozgású és jóképű Antoniót. Néhány hónap múlva ebben a madridi tánciskolában fedezte fel őt Pilar López Júlvez táncművész és koreográfus, és a 15 éves fiút rögtön elvitte társulatába, és nevét Gadesre változtatta.

1962-ben már a társulat vezető táncosa és koreográfusa volt, de saját útját akarta járni. Olaszországban koreográfusként működött együtt Gian Carlo Menottival. 1963-ban visszatért hazájába, és Carmen Amayával táncolt a Los Tarantos zenés filmdrámában, amelyet Francisco Rovira Belete rendezett. Hat táncossal saját társulatot alapított, és nagy sikerű előadásokat tartott Barcelonában. Meghívást kaptak az Egyesült Államokba, az 1963–64-es New York-i Világkiállításra. A sikeres amerikai bemutatkozást tíz évig tartó turné követte. Felléptek több európai országban, Japánban és újra az Egyesült Államokban. 1972-ben[10] és 1974-ben[11] Budapesten vendégszerepeltek. Húsz éven át volt partnere Cristina Hoyos, aki azután saját társulatot hozott létre.

1975-ben tiltakozásból feloszlatta társulatát, mert a Franco-rezsim öt ember kivégzését hagyta jóvá. Alteába vonult vissza. 1977-ben Kubába települt át Alicia Alonso meghívására, aki a tánc továbbfolytatására biztatta, s akivel betanulta a Giselle balettet. Az előadás óriási sikert aratott New Yorkban, a Metropolitan Operában.

1979-ben visszatért hazájába, részt vett a Ballet Nacional de España megalapításában, és az intézmény főigazgatóvá nevezték ki. Az előadásaik sikere ellenére a francoista kulturális miniszter leváltotta igazgatói posztjáról másfél év után, mert nem engedett beleszólni esztétikai elképzeléseibe.

Carlos Saura gyakran volt jelen a Nemzeti Balett próbáin. Elhatározta, hogy filmen rögzíti egy produkció születését, a táncosok bemelegítésétől, a tánclépések begyakorlásáig. 1981-ben Federico García Lorca Vérnász című drámáját vitte filmre díszletek és kosztümök nélkül a próbateremben. A koreográfiát még 1974-ben készítette Gades. Saura még két filmet forgatott Gadessel. 1983-ban a Carmen-t, Mérimée novellája és a Bizet operája alapján, a címszerepben Laura del Sol táncosnővel, és 1985-ben a Bűvös szerelmet (El amor brujo).

1994-ben újra saját társulatot alapított 36 táncossal, a Compañía Antonio Gadest. 2003-ban rákot diagnosztizáltak nála. Madridban hunyt el 2004-ben.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  2. Andrew Bell: Encyclopædia Britannica (brit angol nyelven). Encyclopædia Britannica Inc.
  3. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  4. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. http://dogc.gencat.cat/ca/pdogc_canals_interns/pdogc_resultats_fitxa/?action=fitxa&documentId=201435
  9. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  10. Antonio Gades. inaplo.hu. (Hozzáférés: 2019. március 4.)
  11. Antonio Gades táncegyüttese az Operaházban. bookline.hu. (Hozzáférés: 2019. március 4.)

Források szerkesztés

  • Antonio Gades (francia nyelven). spainisculture.com. [2019. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 3.)

További információk szerkesztés