Főmenü megnyitása

Marcus Antonius Orator

(Antonius (szónok) szócikkből átirányítva)

Marcus Antonius Orator (i. e. 143i. e. 87) római politikus, korának híres szónoka, az Antonia gens, egy előkelő plebejusnemzetség leszármazottja, Marcus Antonius Creticus és Caius Antonius Hybrida apja, a későbbi triumvir Marcus Antonius nagyapja volt.

Marcus Antonius Orator
Élete
Született i. e. 143
Elhunyt i. e. 87 (55-56 évesen)
Róma, Római Köztársaság
Nemzetiség római
Gyermekei
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) szónoklattani mű
Fontosabb művei A szónoklás művészetéről

Cursus honoruma i. e. 113-ban kezdődött. Először quaestor, majd 104-ben praetor volt, 103-ban pedig Cilicia proconsuli rangú helytartója lett. Ilyen minőségben nagy sikereket ért el a kalózok elleni harcban, és 102-ben diadalmenetet tartott. 99-ben lett Aulus Albinus consultársa, 97-ben pedig censor volt. A senatusban mindvégig a konzervatív optimata párt támogatója volt, és ellenezte Lucius Appuleius Saturninus néppárti törekvéseit, így például a Sextus Titius tribunus által beterjesztett földtörvényjavaslatot is. Lucius Cornelius Sulla és Caius Marius polgárháborjúban az előbbi pártját fogta, ezért Kr. e. 87-ben, amikor Marius és Lucius Cornelius Cinna hívei kerítették hatalmukba Róma városát, kivégezték. Levágott fejét a Rostrán tették közszemlére.

Fontos szerepe volt több, politikai szempontból is jelentős perben, ő védte például Manlius Aquiliust, aki a római államnak nagy szolgálatot tett a szicíliai rabszolgafelkelés leverésével. Korának – Crassus mellett – egyik legjelentősebb szónoka volt. Cicero kettejüket tartotta a fiktív vita fő irányítóinak (Vö. A szónokról című műve). Az utókorra csupán a De ratione dicendi (’A szónoklás művészetéről’) című művének néhány töredéke maradt.

ForrásokSzerkesztés


Elődei:
Caius Marius
és
Lucius Valerius Flaccus
Consul
Kr. e. 99
Kollégája:
Aulus Postumius Albinus
 
Utódai:
Quintus Caecilius Metellus Nepos
és
Titus Didius