Antyioh Dmitrijevics Kantyemir

Antyioh Dmitrijevics Kantyemir (orosz nyelven: Антиох Дмитриевич Кантемир, Konstantinápoly, 1708. szeptember 10. [21.] – Párizs, 1744. március 31. [április 11.]) moldáv-orosz költő, diplomata. Irodalomtörténeti jelentőségűek a francia minták szerint írt szatirái.

Antyioh Dmitrijevics Kantyemir
Élete
Született	1708. szeptember 21. Konstantinápoly, Oszmán Birodalom
Elhunyt	1744. április 11. (35 évesen) Párizs, Francia Királyság
Szülei	Casandra Cantacuzino Dimitrie moldvai fejedelem
A Wikimédia Commons tartalmaz Antyioh Dmitrijevics Kantyemir témájú médiaállományokat.

Élete és munkássága

II. Demeter moldvai fejedelem fia volt. 1711-ben családjával együtt Oroszországba költözött, ahol a cár birtokokat és hercegi címet adományozott apjának. A fiú Szentpéterváron nevelkedett, gondos nevelésben részesült. Az 1725-ben megnyílt szentpétervári Akadémia nyugatról meghívott neves tanárainál, köztük Daniel Bernoullinál is tanult. Kezdetben katonai pályára küldték, majd 1732 elejétől külföldön teljesített diplomáciai szolgálatot: előbb londoni követ, majd 1738-tól haláláig párizsi követ volt.

Írói működését próza-fordításokkal kezdte 1725-ben, majd Nicolas Boileau néhány szatíráját hazai környezetbe helyezve és versbe szedve fordította oroszra. 1727–28-ban politikai tárgyú epigrammákat írt, 1729-től pedig saját szatírákkal jelentkezett, amelyek azonban csak kéziratokban terjedtek. Eredeti munkáiban I. Péter cár reformjainak (örökségének) védelmezőjeként lépett fel, kipellengérezte az egyház és a nemesség újításokkal szemben álló alakjait. 1730-ban lefordította Bernard Fontenelle, a Francia Akadémia tagjának nevezetes asztronómiai értekezését: Entretiens sur la pluralité des mondes, 1686; (magyar címe: Beszélgetések a világok sokaságáról). Ez a fordítása 1740-ben jelent meg.

Külföldi szolgálata idején ókori szerzőktől fordított (Horatius, Anakreón), több eredeti szatírát írt, de művei otthoni kinyomtatását nem tudta elérni. Tregyiakovszkijnak az orosz verselés megújítását szorgalmazó gondolatait („Новый и краткий способ к сложению российских стихов”, 1735) nem fogadta el; 1743-ban közölt válaszában megmaradt a régi, nehézkes verselés hívének.

Műveit, fordításait, ismeretségét Montesquieu-vel az udvarnál rossz szemmel nézték, de értékes diplomáciai kapcsolatai és az osztrák örökösödési háború idején kifejtett fontos tevékenysége miatt nem mozdították el pozíciójából.

Irodalomtörténeti szempontból legfontosabbak szatírái, melyek utat törtek a klasszicista irodalom ezen fontos műfaja számára az orosz irodalomban.

Források

• Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978). Hozzáférés ideje: 2018. február 21. 
• I. Z. Szerman. Kratkaja lityeraturnaja enciklopegyija / Kantyemir A. D. (orosz nyelven) (1962–1978). Hozzáférés ideje: 2018. február 20. 
• Mojszejeva G. N. – Sztyennyik Ju. V..szerk.: N. I. Pruckov: Isztorija russzkoj lityeraturi / Sztanovlenyije klasszicizma (orosz nyelven). Leningrád: Nauka, 491–522. o. (1980–1983). Hozzáférés ideje: 2018. február 22. 
• Bokor József (szerk.). Kantemir Antiochus, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2018. február 2.