Főmenü megnyitása

Az Apella csuklyásmajom (Sapajus apella) az emlősök (Mammalia) osztályának főemlősök (Primates) rendjébe, ezen belül a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába és a csuklyásmajomformák (Cebinae) alcsaládjába tartozó faj.[1]

Infobox info icon.svg
Apella csuklyásmajom
Apella csuklyásmajom a nagyváradi állatkertben
Apella csuklyásmajom a nagyváradi állatkertben
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini)
Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini)
Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae)
Alcsalád: Csuklyásmajomformák (Cebinae)
Nem: Sapajus
Kerr, 1792
Faj: S. apella
Tudományos név
Sapajus apella
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Cebus apella Linnaeus, 1758
  • Simia apella Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Apella csuklyásmajom témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Apella csuklyásmajom témájú médiaállományokat és Apella csuklyásmajom témájú kategóriát.

A Sapajus emlősnem típusfaja.

Rendszertani besorolásaSzerkesztés

2011-ben és 2012-ben, Jessica Lynch Alfaro és társai a Cebus nemből kivonták az úgynevezett C. apella csoportot és nemi szintre emelték, Sapajus név alatt.[2][3] A Cebus nem kettéválasztásának oka a nemen belüli különböző testfelépítés volt; az új Sapajus nembe a robusztusabb testfelépítésű fajok kerültek, míg a Cebus nemben megmaradtak a karcsút testfelépítésűek, azaz a C. capucinus csoportbeliek.[4] Ebből kiindulva, manapság az Apella csuklyásmajom és az összes közeli rokona, az újonnan létrehozott, Sapajus nembe tartozik.

ElőfordulásaSzerkesztés

Ez az állatfaj az Amazonas északi részén, azaz a Guyanák, Venezuela és Brazília között fordul elő. Elterjedésének nyugati határát a Rio Negro, míg északi határát az Orinoco képezik. Ez a majom még megtalálható Kolumbia keleti részén, Ecuadorban, Bolíviában és Peruban. A Trinidad sziget északnyugati félszigetére sikeresen betelepítették. Az előfordulási területe sok helyen megegyezik, más csuklyásmajmok területével, köztük a fehérhomlokú csuklyásmajoméval (Cebus albifrons) is.

AlfajaiSzerkesztés

Ennek a majomfajnak 5 elfogadott alfaja:

  • Sapajus apella apella (Linnaeus, 1758)
  • Sapajus apella fatuellus (Linnaeus, 1766)
  • Sapajus apella margaritae Hollister, 1914
  • Sapajus apella peruanus Thomas, 1901
  • Sapajus apella tocantinus Lönnberg, 1939

A Sapajus macrocephalus nevű állatot, egyes rendszerezők Sapajus apella macrocephalus név alatt az Apella csuklyásmajom alfajának vélik.[5]

MegjelenéseSzerkesztés

Robusztusabb testfelépítésű, mint más csuklyásmajmok. A szőrzete durvább tapintású és a hosszú farka vastagabb. A homloka tájékán csomóban álló, hosszabb és keményebb szőrszálú bundarész van, melyet ingerültségének megfelelően feljebb vagy lejjebb ereszthet. A testét borító bundaszíne barnásszürke, a hasi része világosabb. A homlok fölötti szőrzete, valamint keze- és lábfejei feketék. Az erős farka, fogófarokként egy ötödik végtagként működik.

Fej-testhossza 32-57 centiméter, farokhossza 38-56 centiméter és testtömege 1,9-4,8 kilogramm. A hímek általában nagyobbak és nehezebbek, mint a nőstények.

ÉletmódjaSzerkesztés

Habár számos élőhelyen képes megélni, a legfőbb elterjedési területei a trópusi esőerdők. 2700 méteres tengerszint fölötti magasságban is észrevették. A nyílt térségeket sem kerüli el. Az állat főleg fák lombkoronái között tartózkodik, de a talajra is lejön táplálkozási célokból. Nappal tevékeny. 2-20, általában 8-15 fős csoportokban él; a csoporton belül jól kifejlett ranglétra van, ahol a domináns hím áll legfeljebb. Utána a magas rangú nőstények következnek. Amikor veszély van ez a hím mindig a magas rangú nőstények mögé rejtőzik. Habár a nőstények emiatt nagyobb veszélyben vannak, nekik megéri, mert ha a hím szert jó táplálékra e nőstények kapnak hamarább belőle.[6] Egy csoporton belül, más fiatalabb hímek is lehetnek.

Táplálékai között főleg a csonthéjas termések és egyéb gyümölcsök játszanak szerepet, de ezek mellett rovarokat, azok lárváit, tojásokat, madárfiókákat, békákat, gyíkokat és akár denevéreket is fogyaszt. A csonthéjas termések felbontásához, különböző köveket használ fel, egyeseket üllőként, míg másokat kalapácsként.[7][8] Ha a termés nincs eléggé megérve, akkor akár egy hétig is szárítja a Napon.[9]

Legfőbb ellenségei a ragadozó madarak és a macskafélék; az utóbbiakat kövek dobálásával riaszthat el.

Hogy társat vonzzon és csökkentse a stresszet rávizel a kezeire..[10]

SzaporodásaSzerkesztés

Az Apella csuklyásmajomnál a vemhesség 180 napig tart, ennek végén általában 1, ritkán 2 kölyök jön világra. Születésekor a kis majom 200-250 grammos és anyja a hátán hordozza. Az elválasztás 9 hónap után következik be. Az ivarérettséget, csak 7 évesen éri el, ami igen hosszú idő egy ekkora méretű emlősállat számára.

ÁllatkertekbenSzerkesztés

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. (2015) „Sapajus apella”. IUCN Red List of Threatened Species 2015, e.T39949A70610943. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2015-1.RLTS.T39949A70610943.en.  
  2. Lynch Alfaro, J.W. (2011). „Explosive Pleistocene range expansion leads to widespread Amazonian sympatry between robust and gracile capuchin monkeys”. Journal of Biogeography 39, 272–288. o. [2015. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02609.x. (Hozzáférés ideje: 2012. január 20.)  
  3. Lynch Alfaro, J.W.; Silva, j. & Rylands, A.B. (2012). „How Different Are Robust and Gracile Capuchin Monkeys? An Argument for the Use of Sapajus and Cebus”. American Journal of Primatology, 1–14. o. DOI:10.1002/ajp.222007.  
  4. Lynch Alfaro, J.W. (2011). „Explosive Pleistocene range expansion leads to widespread Amazonian sympatry between robust and gracile capuchin monkeys”. Journal of Biogeography. [2015. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02609.x. (Hozzáférés ideje: 2012. január 20.)  
  5. (2015) „Sapajus macrocephalus”. IUCN Red List of Threatened Species 2015, e.T42696A70613732. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2015-1.RLTS.T42696A70613732.en.  
  6. Di Bitetti, Mario S. (2005). „Food-associated calls and audience effects in tufted capuchin monkeys, Cebus apella nigritus”. Animal Behavior 69 (4), 911–919. o. DOI:10.1016/j.anbehav.2004.05.021.  
  7. Discovery "Life" series, "Challenges of Life" episode, David Attenborough
  8. Waga, IC (2005). „Spontaneous Tool Use by Wild Capuchin Monkeys (Cebus libidinosus) in the Cerrado”. Folia Primatologica 77 (5), 337–344. o. DOI:10.1159/000093698.  
  9. Madden, M. (2007). „Modelling the monkey habitat in Brazil”. Geospatial Today (5), 26–35. o. [2011. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2010. október 11.)  
  10. Randy monkeys wash hands, feet in urine. Scientists believe waste-bathing might also calm the primates, 2007. szeptember 25. (Hozzáférés: 2008. január 4.)
  11. - Kapucinus majom született!. www.zoodebrecen.hu. (Hozzáférés: 2019. július 30.)

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tufted capuchin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.