Főmenü megnyitása

Apró Antal

magyar kommunista politikus, országgyűlési képviselő

Apró Antal (Szeged, 1913. február 8.Budapest, 1994. december 9.) kommunista politikus.

Apró Antal
Pártelit fortepan 26074-Apró.jpg
Született 1913. február 8.
Szeged
Elhunyt 1994. december 9. (81 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Kovách Klára
Gyermekei három gyermek:
Apró Piroska
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő (1945–1989)
Sírhely Farkasréti temető
A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének elnöke
Hivatali idő
1971. május 12. 1984. december 19.
Előd Kállai Gyula
Utód Sarlós István
Politikai pályafutása
Párt Kommunisták Magyarországi Pártja
MKP, MDP, MSZMP
A Wikimédia Commons tartalmaz Apró Antal témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletrajzaSzerkesztés

Szegeden született, Apró Piroska, mindszenti születésű 19 éves, római katolikus vallású szakácsnő törvénytelen gyermekeként.[1] A házasságon kívül született gyermekekre akkoriban vonatkozó szokás szerint anyja vezetéknevét kapta meg, aki nem tudván ellátni, lelencházba adta.

Az elemi iskola elvégzése után Makón, majd Budapesten szobafestőként (mázolósegéd) dolgozott. 1930-tól tagja volt a Magyar Építőipari Munkások Országos Szövetségének (MÉMOSZ), 1931-től pedig a Kommunisták Magyarországi Pártjának. 1935-től egyik szervezője volt az építőmunkások sztrájkjának. 1938. május 8-án Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette a pélyi születésű, elvált, római katolikus vallású Kovách Klárát, Kovách István és Varga Mária lányát.[2] 1938-ban beválasztották a MÉMOSZ országos vezetőségébe. Többször letartóztatták és internálták, 1942-ben letartóztatták és Rajk Lászlóval együtt Kistarcsára került, ahonnan több, mint egy évi internálást követően megszökött, és Budapesten folytatta az illegális kommunista mozgalom szervezését.[3] 1944 szeptemberében a Békepárt Központi Bizottságának tagja lett, megbízták az ellenálláshoz szükséges fegyverek beszerzésével.

A második világháború utánSzerkesztés

1945. január 22-étől a Magyar Kommunista Párt (MKP) Központi Vezetősége Szakszervezeti Osztályának a vezetője, februártól a KV Tömegszervezetek és Tömegmunka Osztály irányítója lett, majd az 1945. április 13-án létrehozott KV Szakszervezeti Bizottság élére került. 1946 májusától az MKP Politikai Bizottságának (PB) pót-, majd rendes tagja, októbertől részt vett a Szervezőbizottság munkájában. 1948-ban tagja az MKP-SZDP (Szociáldemokrata Párt) Közös Szervezőbizottságának. 1945-től országgyűlési képviselő.

Tevékenysége a Rákosi-korszakbanSzerkesztés

1948 és 1951 között a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) főtitkára volt. Rákosi Mátyás és Gerő Ernő bírálta „szindikalizmusa” miatt, a Kádár-perben pedig majdnem vádlottá tették.

„Az imperialisták utasítását követve 1949 decemberétől hozzáláttam pártellenes csoport szervezéséhez...Apró Antal PB-tagra azért gondoltam, mert gyenge jellemű, pártellenes beállítottságú embernek ismertem... láttam, hogy Apró a Rajkot leleplező KV-ülésen sírva fakadt.”

– Kádár János 1951. július 9-i vallomása Pünkösti Á.: Rákosi a csúcson

1949 augusztusától 1952. január elejéig, valamint 1953 júliusa és novembere között az Elnöki Tanács tagja. 1952 elején építőanyag-ipari miniszter, majd a minisztériumok összevonása után 1953 júliusától az építésügyi miniszter első helyettese lett.

1953 júniusában kikerült a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Politikai Bizottságából (PB), de novemberben visszaválasztották és ekkor a Minisztertanács elnökhelyettese is lett. A jogtalanul elítélt volt párttagok rehabilitálásával kapcsolatos határozat végrehajtását irányító bizottság, majd 1955 márciusa után a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó bizottság tagja.

1956. június 16-án a Hazafias Népfront (HNF) Országos Tanácsának elnökévé választották. Ezt a funkcióját 1957-ig töltötte be. 1956. október 6-án beszédet mondott Rajk László és kivégzett társai temetésén.

1971-ig Magyarország állandó képviselője a KGST tanácsában.

Az 1956-os forradalom soránSzerkesztés

1956. október 23-án éjszaka az MDP KV Katonai Bizottság tagjává választották. Másnap egy belső utasításban „fasiszta csőcseléknek” nevezte a forradalomban résztvevőket. Október 27-étől Nagy Imre nemzeti kormányában a Minisztertanács elnökhelyettese és építésügyi miniszter. Október 28-án bekerült a párt irányítására létrehozott elnökségbe. Az 1956-os forradalom után kinevezték a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnökének.

„ Ungvári rádió - 1956. november 4., 5:05

Nyílt levél a dolgozó néphez

Honfitársaink, munkás és paraszt testvéreink!

Az alulírottak: Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc miniszterek, Nagy Imre kormányának volt tagjai bejelentjük, hogy 1956. november 1-jén megszakítva ezzel a kormánnyal minden kapcsolatunkat, kiléptünk a kormányból és kezdeményeztük a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását.”

– A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kiáltványa

Pályája a Kádár-rendszerbenSzerkesztés

1956. november 2-án a tököli szovjet parancsnokságra menekült, majd Szolnokra vitték. November 4-étől a Kádár-kormányban az iparügyek felelőse. 1956. november 7-étől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Intézőbizottságának (IIB) tagja, decembertől a Gazdasági Bizottság vezetője. 1957-ben a Minisztertanács elnökhelyettese.

Személyesen felügyelte Nagy Imre és mártírtársainak koncepciós perét; 1958. június 17-én ő jelentette be a Parlamentben Nagy Imre és három társa kivégzését, amelyet a „nép jogos elégtételének… az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezett.[4] Az MSZMP KB határozata alapján ezen érdemeiért a budapesti Szemlőhegy utcában kiutalták részére a nagypolgári Lovassy-Stürmer orvoscsalád volt villájának nagyobbik lakrészét. A nép körében az 1956 utáni keményvonalas megtorló politikát támogató fellépése miatt vált hírhedtté, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány másik két vezető személyiségével együtt, mint "Kádár-Apró-Dögei"-t emlegette a pesti közbeszéd.[5]

 
Apró Antal és feleségének sírja Budapesten. Farkasréti temető: 12/2-1-40.

1958. január végétől 1961 szeptemberéig a Minisztertanács első elnökhelyettese volt. 1961-ben a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának élére helyezték. Magyar részről ő írta alá a „Barátság I.” kőolajvezeték megépítésének szerződését és az atomerőmű-programmal kapcsolatos dokumentumokat.

„Rafinált kópé lehetett Apró Antal is, mert a nagy borozás utáni reggelre tette a szakértői egyeztetést és a szerződés szövegezését, valószínűleg így kevesen akarhattak még az utolsó pillanatban módosítgatni. Ha egyáltalán felkelt erre bárki is, ugyanis a rutinos magyar rókák aznapra még az ebédet se fixálták le.”

– Index.hu[6]

1971. május 12-én felmentették addigi tisztségeiből, az Országgyűlés elnökévé választották. Ezt a pozíciót 1984 decemberéig töltötte be, 1978-ban Cyrus Vance, az Egyesült államok külügyminisztere neki adta vissza a Szent Koronát.[7]

1980-ban kimaradt a Politikai Bizottságból (PB), majd az 1988. májusi pártértekezleten a Központi Bizottságból (KB) is. 1989. május 8-án lemondott a képviselői mandátumáról, és visszavonult a politikától.

CsaládjaSzerkesztés

Három gyermeke született, két fiú (Antal és János) és egy lány. Lánya, Apró Piroska közgazdász. Unokája, Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök felesége.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Munkásegységgel – a magasabb életszínvonalért . Farkas Mihály, Kossa István, Apró Antal felszólalásai a Magyar Kommunista Párt 3. kongresszusán; Szikra, Bp., 1946
  • Szakszervezeti feladatok. Apró Antal előadásai alapján; MKP Országos Oktatási Osztálya, Bp., 1947 (Oktatási füzetek. Városi tanfolyam. Gyakorlati ismeretek)
  • Szakszervezetek a szocializmus építéséért; Szakszervezeti Tanács, Bp., 1948
  • A Hazafias Népfront és a tanácsválasztások kérdései; hozzászólás Farkas Mihály, Ács Lajos; Szikra, Bp., 1954
  • A tanácsok szerepe népi demokratikus rendszerünkben; Kossuth, Bp., 1959
  • A szocialista országok gazdasági együttműködésének legfontosabb kérdései; Kossuth, Bp., 1960 (Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiája)
  • A szocialista országok gazdasági együttműködéséért; Kossuth, Bp., 1964
  •  A szocialista országok gazdasági együttműködésének időszerű kérdései; Kossuth, Bp., 1964 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
  • Gazdasági együttműködésünk a szocialista országokkal; Kossuth, Bp., 1966 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
  • A KGST-országok gazdasági együttműködése és a magyar népgazdaság; Kossuth, Bp., 1968
  • A szocializmus építésének útján; Kossuth, Bp., 1975

ForrásokSzerkesztés

  • Életrajza az 1956-os Intézet honlapján
  • Életrajza az 1945-1947-es országgyűlési almanachban, Budapest, 1999

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szeged I. ker. polgári születési anyakönyvek, 1913. év, 309. folyószám.
  2. Budapest VI. kerületi polgári házassági anyakönyvek, 1938. év, 689. folyószám.
  3. Apró Antal életrajza (magyar nyelven). Külföldi-Belföldi Hírek, 1948. október 20. (Hozzáférés: 2018. szeptember 30.)
  4. http://www.radio.hu/read/157193[halott link]
  5. http://www.kortarsonline.hu/0501/szig.htm Archiválva 2009. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Diktatúra, tejszínhabbal (megtorlás és kádári konszolidáció '56 után)
  6. Paks: újra 1966. Index.hu, 2014. január 16.
  7. http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_szent_korona_hazaerkezese

További információkSzerkesztés