Aquila János

(14.–15. sz.) freskófestő és építész

A kifejezés szűkebb értelmében (alább részletesen kifejtve) Aquila János (latinul Johannes Aquila teljes nevén Johannes Aquila de Rakespurga a lakóhelye, esetleg születési helye után: Radkersburg, Regede) 14. században, a Magyar Királyság délnyugati részén alkotott freskófestő és építész. Valódi neve és nemzetisége ismeretlen, származásáról és életéről jóformán csak a képeiből kihüvelyezhető információkból tudunk. A freskókon hátrahagyott „Johannes Aquila” felirat voltaképpen nem művésznév (bár akként kezeljük), hanem művész státuszának jelképes megjelölése.

Tágabb értelemben ugyanis „aquila jánosoknak” a középkorban az ihletett egyházművészeket nevezték. Az ő védőszentjük János evangélista volt, és mivel az ő szimbóluma a sas, e kettő kombinációja adta a művészeket jelölő szókapcsolatot.

Aquila János önarcképe a mártonhelyi templomban

Életpályája szerkesztés

Egyik freskója szerint a 14. század második felében született, Regedén (Radkersburg). Abból, mert Johannesként írta nevét, feltételezik, hogy német származású lehetett. Mivel önarcképein arca és viselete magyaros, valószínűsítik, hogy a család, de legalábbis a festő erősen elmagyarosodhatott. Iskolázottságára abból következtetnek, hogy feliratait latin nyelven írta – latin és hittanulmányait klerikusként szerezhette.

A tanulás után Ágoston-rendi építkezéseken vett részt, hogy építészetet tanuljon. Ez a hatás érezhető épületeinek alaprajzán, szerkezetén. Valószínűleg tanulhatta el a támpilléres építkezést (a magyar építészetben ez cseh hatás). Később megtanult festeni is; ekkor válhatott szokásává a feliratszalagok festése. Mindezek után Magyarország nyugati részén több faluban is felkérték a templom kifestésére.

A kisnemes megrendelők ebben a két faluban megengedték, hogy egy-egy freskón önarcképét is megörökítse.

  • 1383-89 között Bántornyán munkálkodott (ma Turnišče): 1383-ban a szentélyt festette ki, 1389-ben a templom hajóját. Itt látható egyik legismertebb munkája, Szent László legendája, önarcképének megfestését azonban a megrendelő Bánffy család nem engedélyezte.
  • A századforduló körül Regedén élt és tevékenykedett; 1389-ben festette ki ott a Pistorhaust.

Ez idő tájt már nem egyedül festett, hanem festőiskolát alapított.

Halálának idejéről és helyéről nincs adat.

Freskói szerkesztés

 
Bántornya
 
Mártonhely

Freskóinak stílusa azt a felső-itáliai és csehországi elemeket egyesítő udvari ideált követi, amely a fénnyel mintázott, plasztikus figurákat, a perspektivikus építészeti elemeket és a mozgalmas drapériákat egyesíti a portré- és csendélet-realizmus igényeivel. Az elsők között festett önarcképet.

Híres freskói:

  • Önarckép (Velemér, Mártonhely)
  • Szt. Anna harmadmagával (Velemér, Mártonhely)
  • Katalin-legenda (Bántornya)
  • Borbála-legenda (Bántornya)
  • Zsuzsanna-történet (Bántornya)
  • Márton-legenda (Mártonhely)
  • Evangélisták (Velemér, Mártonhely)
  • Szent László legenda (Cserhalmi ütközet) (Bántornya)
  • Szt. György alakja (Velemér, Mártonhely)
  • Krisztus (Velemér, Bántornya)
  • Háromkirályok látogatása Betlehemben a kis Jézusnál (Velemér, Mártonhely, Nagytótlak)

Emlékezete szerkesztés

Az életének ismert színtereit és fennmaradt műveit ismertető táblákkal bemutató turistaprogram az Aquila út, amelynek helyszínei négy országban (Magyarország, Horvátország, Szlovénia, Ausztria) vannak.

Források szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Aquila János témájú médiaállományokat.