Aquitaine (vonat)
Az Aquitaine egy francia belföldi vasúti Trans-Europ-Express járat volt, amely 1971 és 1990 között Paris-Austerlitz és Bordeaux-Saint-Jean állomások között közlekedett. Az Société Nationale des Chemins de fer français (SNCF) üzemeltette.[1] Csak első osztályú kocsikat továbbító Trans Europ Express (TEE) járat volt 1984-ig, majd egy két kocsiosztályú Rapide járat lett az 1990 körüli megszűnéséig.
| Aquitaine | ||||
 | ||||
| Egy megőrzött SNCF CC 6500 sorozatú villamosmozdony a Cité du train vasúti múzeumban | ||||
| Típus | Trans-Europ-Express (TEE) (1971–1984) Rapide (1984–c.1990) | |||
| Státusz | megszűnt, helyette TGV jár | |||
| Hely | Franciaország | |||
| Első járat | 1971. május 23. | |||
| Utolsó járat | 1990 | |||
| Volt üzemeltető | SNCF | |||
| Vonal kezdete | Bordeaux-Saint-Jean | |||
| Vonal vége | Paris-Austerlitz | |||
| Távolság | 579,3 km | |||
| Járatsűrűség | vasárnaptól péntekig (1971–1983) Lásd a szövegben (1983/84–kb. 1990) | |||
| Vonatszám | TEE 2 / TEE 1 (1971–1984) | |||
| Osztályok | csak első osztály (1971–1984) első és másodosztály is (1984–1990) | |||
| Utasellátás | étkezőkocsi büfékocsi | |||
| Vasúti jármű | ||||
| Nyomtáv | 1435 mm | |||
| Villamos vontatás | 1,5 kV DC | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||
A vonatot Aquitaine régióról nevezték el, amelynek fővárosa Bordeaux.
Alapútvonal
szerkesztésAz Aquitaine fő útvonala az 584 km hosszúságú Párizs–Bordeaux-vasútvonal volt. Kezdetben a vonat megállás nélkül közlekedett, de mire megszüntették, a következő megállói lettek:
- Gare de Bordeaux-Saint-Jean - Gare d'Angoulême - Gare de Poitiers - Gare de Saint-Pierre-des-Corps - Párizs-Austerlitz
Variációk
szerkesztés1984 végétől az Aquitaine északi irányú útját meghosszabbították, hogy hétfőnként eljusson Hendaye-be (az ünnepnapok kivételével). Más üzemnapokon, keddtől péntekig a vonat továbbra is Bordeaux-ig közlekedett. A déli irányú utak hétfőtől csütörtökig folytatódtak Bordeaux-ban, de péntekenként (az ünnepek kivételével) meghosszabbodtak Pau-ig, 1986 őszén pedig tovább Tarbes-ig (csak pénteken).
Története
szerkesztésA járatot 1971. május 23-án indították el, egy másik nevezetes járat, az Étendard Rapide kiegészítéseként, amely 1968 óta ugyanazon az útvonalon, de ellentétes irányban (azaz Párizs – Bordeaux – Párizs) közlekedett.
Működése első két évében az Aquitaine TEE 2 vonatszámmal 07:15-kor indult Bordeaux-Saint-Jean-ból és 11:25-kor ért Párizs-Austerlitzbe; a visszatérő Aquitaine, a TEE 1 vonatszámon, 17:55-kor indult Párizsból, és 21:55-kor érkezett Bordeaux-ba.
Az Aquitaine üzleti utazókat célozta meg,[1] ezért nem közlekedett sem szombaton, sem a főszezonban.
Az 1971/72-es téli menetrend kezdetén az Étendard TEE járattá vált, a TEE 5/4 vonatszámon. Ez azt jelentette, hogy hétköznap két TEE vonat, az Aquitaine és az Étendard ugyanazon útvonalon közlekedett mindkét irányban.
Az 1973-as nyári menetrendtől kezdve a reggeli Aquitaine 45 perccel később indult.
1981 nyarán mind a reggeli, mind az esti Aquitania-szolgáltatás megállt Angoulême-ban. 1981/82-es telén mindkét járat újabb állomással, Poitiers-szel bővült, és a reggeli vonat Saint-Pierre-des-Corps-ban is megállt. 1982 nyarán a Saint-Pierre-des-Corps megállást felvették az esti vonat menetrendjébe is.
Ezek a további megállók nem győzték le az Aquitaine iránti igény csökkenését. Az 1983/84-es téli menetrendre a reggeli vonatok Bordeaux-ból való indulását fél órával későbbre tették, és mindkét járat működési napjait csökkentették: a reggeli vonat keddtől péntekig közlekedett, az esti vonat pedig hétfőtől csütörtökig.
A következő menetrendváltozáskor az Aquitaine-t két kocsiosztályú InterCity / Rapide járattá minősítették át,[2] és június vége és szeptember eleje között nem közlekedett. A légi utazásokkal szembeni fokozott verseny miatt az első osztályú kocsikból álló vonat üzemeltetése étkezőkocsival és büféautóval egyaránt már nem volt megvalósítható.[1] A vonat TEE-ként utoljára 1984. május 30-án közlekedett.[2]
Az Aquitaine 1988-ban még hétfőtől péntekig[3] Rapideként tovább működött, de 1990 körül a Párizs és Bordeaux közötti TGV-szolgáltatás bevezetésével teljesen megszűnt.
Vonatösszeállítás
szerkesztésAz Aquitania-t általában az SNCF 1,5 kV egyenáramú, CC 6500 sorozatú villamos mozdonyai vontatták. A mozdony elejére egy, a vonat nevét viselő fémtámlát rögzítettek,[1] ezt a gyakorlatot azokra a mozdonyokra is alkalmaztak, amelyek a Le Capitole és az Étendard járatokat továbbították.[4]
A vonat gördülőállományának összeállítása az SNCF Voiture Grand Confortkocsijaiból történt,[1] egy szerelvény egy A4Dtux, két A8tu, négy A8u, egy A3rtu és egy Vr sorozatú kocsiból állt. A személykocsikat jellegzetes piros, narancssárga, világosszürke és palaszürke színnel festették le.[1]
Szükség esetén a szerelvényt két további személykocsi egészítette ki.
Az Aquitaine járatot teljes fennállása alatt a Compagnie Internationale des Wagons-Lits (CIWL) látta el étkezőkocsival.
Irodalom
szerkesztés- TEE: la légende des Trans-Europ-Express. Auray: LR Presse (2007). ISBN 978-29-03651-45-9 (franciául)
- TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie (2008). ISBN 978-88-85068-31-5 (olaszul)
- TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express. Düsseldorf: Alba Publikation (2009). ISBN 978-3-87094-199-4 (németül)
Források
szerkesztés- ↑ a b c d e f The Platforms of History: Passenger Buffet Car A 3RTU Grand Confort. [Cité du Train website]. Cité du Train, Culturespaces. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 26.)
- ↑ a b "Summer services, 1984" (changes taking effect). Thomas Cook Continental Timetable (May 1 – June 2, 1984, edition), p. 64; also pp. 132–133, 493–494. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
- ↑ Thomas Cook European Timetable (April 1988 edition), pp. 138–139, 511. Thomas Cook Publishing.
- ↑ Nock, O.S. (1978). "The Aquitaine: pioneer of electric power", in World Atlas of Railways, pp. 120–121. New York: Mayflower Books (original publisher: Artists House, London, UK). ISBN 0-8317-9500-X.
