Arabia Terra

síkföld a Marson

Az Arabia Terra egy nagy kiterjedésű síkföld a Marson, ami az északi sarkvidéktől délre található. Felszíne erősen lekopott, rajta sok kráter található. Ezek a jellegzetességek a terület idős korára utalnak; az Arabia Terra tudományos nézetek szerint az egyik legrégebbi terület a bolygó felszínén. Legnagyobb kiterjedése 4500 km. Keleti és déli területe 4 km magasságba emelkedik az északnyugati területhez képest. A krátereken kívül kanyonok is találhatók benne, amik közül sok a Mars északi alacsony földjéhez csatlakozik.

MOLA topográfiai térképen az Arabia Terra (a kép középső részén, zölddel jelölve) és más régiók
Jégréteg az Oxus Patera területén, ami egy kaldera az Arabia Terra területén. A cakkozott bemetszések a kaldera gerince mentén valószínű oka a jég összehúzódása és kiterjedése

Az Arabia Terra elnevezést Giovanni Schiaparelli olasz csillagász adta a területnek a fényessége alapján.

Lehetséges vulkanizmusSzerkesztés

Egy 2013-as tanulmány szerint az ezen a területen található Eden Patera,[1] Euphrates Patera,[2] Siloe Patera,[3] és valószínűleg a Szemejkin kráter,[4] Ismenia Patera,[5] Oxus Patera[6] és az Oxus Cavus,[7] olyan kaldera, amit szupervulkán kitörése okozhatott.[8][9] a késői Noachiantól a korai Hesperian időszakban.[10] Ezek az alacsony vulkanikus kiemelkedések idősebbek lehetnek, mint a nagy Heszperikus-kori pajzsvulkánok a Tharsis-régióban, vagy a vulkanikus Elysium tartományban. Az Eden Patera például szabálytalan, mérete 55×85 km, mélysége 1,8 km. Magas, bazaltrétegből álló síkság veszi körül.

A kultúrábanSzerkesztés

A marsi című regényben (írója: Andy Weir) a főhős egy homokvihar közben elszenvedett baleset után az Acidalia Planitia síkságról el akar jutni a Schiaparelli kráterig.[11]

RétegekSzerkesztés

A Mars sok helyszínén rétegek alakulnak ki, amik oka lehet vulkanizmus, szél, vagy a víz mozgása.[12] A rétegek formálásában részt vesz a felszínre emelkedő víz, ami ásványokat rak le. Ezek a rétegek általában kevésbé erodálódnak.

CsatornákSzerkesztés

A Marson sok helyen láthatók különböző méretű csatornák. Sok ezek közül valamikor hordozhatott vizet. A Mars éghajlatának drasztikus megváltozása előtt a felszínen sok helyen folyhatott víz. A Mars tengelyferdesége az idők folyamán megváltozott, amit a két kicsiny hold nem tudott ellensúlyozni. Egyes időszakokban a keringési síkhoz viszonyított tengelyferdeség elérte a 80 fokot[14][15]

MetánkibocsátásSzerkesztés

Az ásványokban gazdag területek, mint például a Syrtis Major, az Arabia Terra és a Nili Fossae metánt bocsátanak ki. Ez meleg víz és szén-dioxid jelenlétében történik.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Eden Patera. USGS planetary nomenclature page. USGS. (Hozzáférés: 2013. október 17.)
  2. Euphrates Patera. USGS planetary nomenclature page. USGS. (Hozzáférés: 2013. október 17.)
  3. Siloe Patera. USGS planetary nomenclature page. USGS. (Hozzáférés: 2013. október 17.)
  4. Semeykin. USGS planetary nomenclature page. USGS. (Hozzáférés: 2013. október 17.)
  5. Ismenia Patera. USGS planetary nomenclature page. USGS. (Hozzáférés: 2013. október 17.)
  6. Oxus Patera. USGS planetary nomenclature page. USGS. (Hozzáférés: 2013. október 17.)
  7. Oxus Cavus. USGS planetary nomenclature page. USGS. (Hozzáférés: 2013. október 17.)
  8. (2013) „Ancient supervolcanoes revealed on Mars”. Nature. DOI:10.1038/nature.2013.13857.  
  9. Brian Wu. „European Space Agency May Have Discovered a Supervolcano on Mars”, Science Times, 2015. május 25. 
  10. (2013) „Supervolcanoes within an ancient volcanic province in Arabia Terra, Mars”. Nature 502 (7469), 47–52. o. DOI:10.1038/nature12482.  
  11. Weir, Andy. The Martian. New York: [Crown Publishers (2014). ISBN 978-0-8041-3902-1 
  12. HiRISE | High Resolution Imaging Science Experiment. Hirise.lpl.arizona.edu?psp_008437_1750. (Hozzáférés: 2012. augusztus 4.)
  13. http://www.uahirise.org/ESP_039997_2170
  14. name= Touma J. and J. Wisdom. 1993. The Chaotic Obliquity of Mars. Science 259, 1294-1297.
  15. Laskar, J., A. Correia, M. Gastineau, F. Joutel, B. Levrard, and P. Robutel. 2004. Long term evolution and chaotic diffusion of the insolation quantities of Mars. Icarus 170, 343-364.

ForrásokSzerkesztés