Arany tinóru

gombafaj
(Arany nemezestinóru szócikkből átirányítva)

Az aranytinóru (Xerocomellus chrysenteron) a valódi gombák (Fungi) országához, azon belül a tinórufélék családjába tartozó, Magyarországon is megtalálható faj, amelyet korábban a tinóru (nemezestinóru, Xerocomus) nemzetségbe soroltak, majd 2008-ban a cseh mikológus, Josef Šutara az újonnan létrehozott Xerocomellus nemzetségbe sorolta be.[1]

Aranytinóru
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Osztály: Osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes)
Rend: Tinórugomba-alkatúak (Boletales)
Család: Tinórufélék (Boletaceae)
Nemzetség: Xerocomellus
Faj: Xe. chrysenteron
Tudományos név
Xerocomellus chrysenteron
(Bull.) Šutara
Szinonimák
  • Boletus chrysenteron Bull.
  • Versipellis chrysenteron (Bull.) Quél.
  • Xerocomus chrysenteron (Bull.) Quél.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Aranytinóru témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranytinóru témájú médiaállományokat és Aranytinóru témájú kategóriát.

Aranytinóru
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
ehető
Életmód
Tráma
Spórapor

mikorrhizás

csöves
nincs megadva
Kalap
Lemezek
Tönk

domború

Előfordulás szerkesztés

Májustól novemberig, lomb és fenyőerdőben, parkokban növő gyakori faj.

Kalap szerkesztés

3–10 cm átmérőjű; félgömb alakú, domború, majd kiterül; sárgásvöröses vagy olívbarnás; felülete nemezes, gyakran erősen felrepedezik, a repedésekben a hús vöröses.

Csöves rész szerkesztés

Tág pórusú; sárgás majd zöldessárga, olívzöld lesz, nyomásra kékül.

Tönk szerkesztés

3–6 cm hosszú, 0,5–1,5 cm vastag; karcsú, gyakran görbe, töve többnyire elvékonyodik; sárgás alapon vöröses korpázottság díszíti.

Hús szerkesztés

A kalapban gyorsan megpuhul, a tönkben keményebb; sárga, a kalap bőre alatt vöröses, vágásra kissé kékül; gyenge gyümölcsillatú, jóízű.

Étkezési érték szerkesztés

Ehető, árusítható, de gyorsan megromlik.

Összetéveszthetőség szerkesztés

Összetéveszthető az ehető recéstönkű nemezestinóruval, és hasonlít hozzá még az ehető piros tinóru és a mérgező farkastinóru.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Šutara 2008

Források szerkesztés