Arany spirál

geometriai fogalom

A geometriában az arany spirál egy logaritmikus spirál, aminek a tágulási faktora, a b a φ-hez, az aranymetszéshez kötődik.[1] Egyedi módon, egy arany spirál a φ faktorával szélesedik, vagy kerül távolabb kezdőpontjától minden negyedkör után, amit megtesz.

Hozzávetőleges és valódi arany spirálok: a zöld spirált a négyzetek belsejét érintő negyedkörök alkotják, míg a vörös spirál egy arany spirál, a logaritmikus spirál egyik fajtája. Az egymást fedő részek sárga színnel jelennek meg. A nagyobb négyzet oldalától a következő kisebb négyzetig elhelyezkedő szakasz hossza az aranymetszés
Egy Fibonacci-spirál megközelíti az arany spirált. A fenti „örvénylő téglalap-diagram” az aranymetszésen alapul, míg az arany spirál négyzeteken alapul, amik oldalai egész Fibonacci-számok, azaz 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21 és 34

Képlet szerkesztés

Egy arany spirál poláris egyenlete ugyanaz, mint más logaritmikus spiráloké, de egy b különleges értékkel:[2]

 

vagy

 

ahol az   a természetes logaritmusok alapja, az   egy tetszőleges pozitív valódi állandó, és a   pedig (amikor a   egy derékszög (mindkét irányban egy negyed fordulat)):

 

Így, a  

 

A   számértéke függ attól, hogy a derékszöget 90 foknak, vagy   radiánnak vesszük; és mivel a szög mindkét irányban lehet, könnyebb a   abszolútértékével leírni a képletet (  lehet ennek az értéknek az ellentettje is):

    foknál;
    radiánnál

Egy logaritmikus és egy arany spirál másik képlete:[3]

 

ahol a   állandó

 

ami az arany spirálnál a   ilyen értékeit adja meg:

 

ha a   fokokban mérendő, és

 

ha   radiánokban mérendő.

Az arany spirál közelítései szerkesztés

 

Sok hasonló spirál van, ami megközelíti, de nem éri el az arany spirált.[4] Ezeket sokszor tévesztik össze az arany spirállal.

Egy arany spirált meg lehet közelíteni egy „örvénylő téglalap-diagrammal”, ahol a négyzetek ellenkező sarkai, amiket kígyózó arany téglalapok alkotnak, negyedkörökkel vannak összekötve. A végeredmény nagyon hasonló egy valódi arany spirálhoz (lásd a jobb felső sarokban lévő képet).

Egy másik közelítés a Fibonacci-spirál, ami nem valódi logaritmikus spirál. Minden negyedfordulat után a Fibonacci-spirál nem φ-vel lesz szélesebb, hanem egy változó tényezővel, ami a Fibonacci-számok egymást követő tagjaival van összefüggésben. Az egymást követő tagok a Fibonacci-sorozatban megközelítik a φ-t, tehát a két spirál nagyon hasonló lesz. (lásd a jobb alsó sarokban lévő képet).

Spirálok a természetben szerkesztés

A természetben megközelítő logaritmikus spirálok előfordulhatnak (például a spirális galaxisok elágazásai). Néha azt mondják, hogy a nautilus kagylói az arany spirál mintájára tágulnak, és így nem csak a φ-hez kötődnek, de a Fibonacci-sorozathoz is. Az igazság az, hogy a nautilus-kagylók, és sok más puhatestű kagylói egy logaritmikus spirál tágulási mintáját követik, de egy megkülönböztethetően más szögben, mint ami az arany spirálnál van.[5] Ez a minta engedi meg az élőlénynek, hogy alakváltozás nélkül növekedjen. Sok spirál fordul elő a természetben; az arany spirál csak egy speciális fajta.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. "Golden Spiral Archiválva 2019. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben" by Yu-Sung Chang, A wolfram-szemléltetés Projekt.
  2. Priya Hemenway. Isteni Metszés: Φ A phi a művészetben, természetben és a tudományban. Sterling Publishing Co, 127–129. o. (2005). ISBN 1402735227 
  3. Klaus Mainzer. A természet szimmetriái: A természet és a tudomány filozófiájának kézikönyve. Walter de Gruyter, 45, 199–200. o. (1996). ISBN 3110129906 
  4. Charles B. Madden. Fraktálok a zenében: a zenei analízis bevezető matematikája. High Art Press, 14–16. o. (1999). ISBN 0967172764 
  5. Oberon Zell-Ravenheart. Az újonc varázsló kézikönyve. Career Press, 274. o. (2004). ISBN 1564147118 [halott link]

További információk szerkesztés

  • Falus Róbert: Az aranymetszés legendája; 2. jav. kiad.; Magyar Könyvklub, Budapest, 2001 (Tudományos kaleidoszkóp)
  • Kovács Ádám–Vámos Attila: Aranyháromszög. Aranymetszés, Fibonacci-sorozat, szabályos ötszög; Műszaki, Budapest, 2007