Az armalista a 1619. századi kisnemesség egyik csoportja. A Habsburg-korban lett általános, hogy a nemesség- és címeradomány általában (adómentes) birtokadomány és a vele járó nemesi kiváltságok nélkül történt, ezért az ilyen oklevéllel rendelkezőket armalistáknak is nevezték, gyakran erősen pejoratív felhanggal, mivel az armálisok birtokosai általában szegényesen éltek, nem voltak képesek a rangjuknak megfelelő életvitelre. Gyakran jobbágytelken gazdálkodtak vagy hivatalnokoskodással és iparűzéssel foglalkoztak, amit a nemesi szemlélet nemeshez méltatlan foglalkozásnak tekintett.

armalista
Névváltozatok
Magyarul
armális nemesek, czímeres nemesség,[1] czimerleveles nemesség,[2] czimerleveles család,[3] czimer-leveles család,[4] czimeres nemes család,[5] taxalisták <?>[6]
nobiles scutatus, ármálisos, czímeres, diplomás nemes ember, literae armales;[7] Tzimeres, diplomás nemes ember: armalista[8]
Más nyelveken
la: nobiles armales, armalistae, de: Briefadel

Rövidítések jelentése

LeírásaSzerkesztés

Ugyanakkor az armalisták nemesi öntudata erősen elkülönítette őket a parasztságtól és a polgárságtól, és a különféle nemesi szervezetek, a személyi kapcsolatok megnyitották előttük a társadalmi érvényesülés útját. Birtokaik szolgálatait is egy összegben megválthatták (summával, taksával).

A nemesítéshez az ajánlást a földesúr és a vármegye adta. Mivel ehhez nem járt birtok, az armalistákat birtoktalan nemeseknek (impossessionati) is nevezték. Ahhoz, hogy a nemesítés érvénybe lépjen, egy éven belül ki kellett hirdetni és az armálist a megye közgyűlésén be kellett mutatni, majd az armalistát beírták a vármegye armalistáinak jegyzékébe (Cathologus armalistarum).

A földesúron keresztül egyaránt adózniuk kellett az államnak és a vármegyének (1595-től rendszertelenül, 1723-tól rendszeresen ). Adójukat a jobbágyok rovásadójától elkülönítve fizették, melyet taxának neveztek. Ezért a kuriális nemesekkel együtt taksás nemeseknek is nevezték őket. Megélhetésüket hivatalnokoskodással, gazdatiszti, papi, tanári, orvosi, ügyvédi állásokkal biztosították. A 18. század királyi Magyarországának nemesi családjai közül több mint tízezer 1550 után jutott nemességhez. Ide kell sorolni az erdélyi fejedelmek által megnemesített városok (Dés, Torda, Kolozsvár, Nagyenyed) teljes lakosságát és a 16-17. századi „profugusokat”, akiknek birtokaik török kézre kerültek, és jobbágytelken gazdálkodtak. Az armalisták többsége a jobbágyfelszabadítás után beolvadt a parasztságba.

JegyzetekSzerkesztés

  1. (Nagy Iván IX. 470.)
  2. (Nagy Iván V. 127.)
  3. (Nagy Iván I. 144., IV. 40.)
  4. (Nagy Iván IV. 40.)
  5. (Nagy Iván IV. 343.)
  6. (Nagy Iván VII. 88.)
  7. (M. Nyelvtört. 119.)
  8. [PPBl.] (NySz. I. 507.)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés