Főmenü megnyitása

Armando Diaz

Armando Diaz (Nápoly, 1861. december 5.Róma, 1928. február 29.) olasz tábornok és olasz főparancsnok az első világháború idején.

Armando Diaz
Armando Diaz tábornok
Armando Diaz tábornok
Született 1861. december 5.[1][2][3][4]
Nápoly[5]
Meghalt 1928. február 29. (66 évesen)[1][6][2][3][4]
Róma[7]
Állampolgársága olasz
Rendfokozata tábornok
Csatái
Kitüntetései
  • Order of Michael the Brave
  • Grand Cross of the Order of the Tower and Sword
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
  • knight grand cross of the order of the crown of italy
  • Virtuti Militari
  • a Portoi Egyetem díszdoktora
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Armando Diaz témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

1917-igSzerkesztés

Nápolyban született, katonai karrierjét a Torinóban lévő katonai akadémián kezdte, ahol tüzértisztnek képezték ki. Az olasz-török háborúban a 93. gyalogsági hadosztály kapitánya lett, 1914-ben vezérőrnaggyá nevezték ki. Az első világháborúban Luigi Cadorna főparancsnok hadászati segítője volt. 1916 júniusában mint altábornok a 49. olasz hadosztály, majd a 23. hadosztály vezetője lett.

A Caporettói áttörés utánSzerkesztés

A Caporettói áttörés után, 1917 októberében visszahívták Luigi Cadorna főparancsnokot az olasz hadvezetés éléről és helyére Armando Diazt nevezték ki. Diaz újjászervezte a szétesett olasz hadsereget, és növelte a hadsereg morálját. A II. piavei csata során megállította a Monarchia erőit az előrenyomulásban és megkezdte egy olasz ellentámadás terveinek kidolgozását. 1918-ban a Vittorio Venetó-i csata során felőrölték a Monarchia csapatait, visszafoglalták Olaszország korábban megszállt területeit, és fegyverszünetre kényszerítették az Osztrák–Magyar Monarchia hadvezetését. A fényes győzelme után a „győzedelmes” címmel illeték Diazt.

A háború utánSzerkesztés

Az első világháború befejezése után Diaz szenátor lett az olasz parlamentben, 1921-ben pedig a „Győzelem hercege” megtisztelő címet vehette át. A fasiszta hatalomátvétel után Benito Mussolini kinevezte hadügyminiszternek és hadseregtábornoknak. 1924-ben nyugdíjazták és ekkor átvehette az „Olaszország Marsallja” megtisztelő címet is. 1928-ban halt meg.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find A Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  6. r9542
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés