Főmenü megnyitása

Armando Diaz (Nápoly, 1861. december 5.Róma, 1928. február 29.) olasz tábornok, olasz főparancsnok az első világháború idején.

Armando Diaz
Armando Diaz tábornok
Armando Diaz tábornok
Született 1861. december 5.[1][2][3][4][5]
Nápoly[6]
Meghalt 1928. február 29. (66 évesen)[1][7][2][3][4][5]
Róma[8]
Állampolgársága olasz
Rendfokozata tábornok
Csatái
Kitüntetései
  • Order of Michael the Brave
  • Grand Cross of the Military Order of the Tower and Sword
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
  • Knight grand cross of the order of the crown of Italy
  • Virtuti Militari
  • a Portoi Egyetem díszdoktora
  • Grand Cross of the Military Order of Avis
A Wikimédia Commons tartalmaz Armando Diaz témájú médiaállományokat.

1917-igSzerkesztés

Nápolyban született, katonai karrierjét a Torinóban lévő katonai akadémián kezdte, ahol tüzértisztnek képezték ki. Az olasz-török háborúban a 93. gyalogsági hadosztály kapitánya lett, majd 1914-ben vezérőrnaggyá nevezték ki. Az első világháborúban Luigi Cadorna főparancsnok hadászati segítője volt. 1916 júniusában altábornokként a 49. olasz hadosztály, majd a 23. hadosztály vezetője lett.

A caporettói áttörés utánSzerkesztés

A caporettói áttörés után, 1917 októberében visszahívták Luigi Cadorna főparancsnokot az olasz hadvezetés éléről és helyére Armando Diazt nevezték ki. Diaz újjászervezte a szétesett olasz hadsereget, és növelte a hadsereg morálját. A második piavei csata során megállította a Monarchia erőit az előrenyomulásban és megkezdte egy olasz ellentámadás terveinek kidolgozását. 1918-ban a Vittorio Venetó-i csata során felőrölték a Monarchia csapatait, visszafoglalták Olaszország korábban megszállt területeit, és fegyverszünetre kényszerítették az Osztrák–Magyar Monarchia hadvezetését. A fegyverszünet megkötése után megindított utolsó olasz offenzíva során több tízezer osztrák–magyar hadifoglyot ejtettek. Fényes győzelme után Diazt a „győzedelmes” címmel illeték.

A háború utánSzerkesztés

Az első világháború befejezése után Diaz szenátor lett az olasz parlamentben, 1921-ben pedig a „Győzelem hercege” megtisztelő címet vehette át. A fasiszta hatalomátvétel után Benito Mussolini kinevezte hadügyminiszterre és előléptette hadseregtábornokká. 1924-ben nyugdíjazták és ekkor átvehette az „Olaszország Marsallja” megtisztelő címet is. 1928-ban halt meg.

ForrásokSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  7. r9542
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)

További információkSzerkesztés