Az aromás vegyületek olyan telítetlen, gyűrűs vegyületek, melyekben váltakoznak a gyűrűt alkotó atomok közötti egyes és kettős kötések, és a molekula stabilitása nagyobb, mint ami e kötésekből következne.

A legfontosabb
aromás vegyület:
a benzol
Példa nem benzoid
aromás monociklusra:
a (18)annulén
Példa heteroaromás
vegyületre: a pirrol
Példa aromás
policiklusra:
a naftalin

A Hückel-szabály szerint aromás minden olyan monociklusos síkalkatú vegyület, amelyben

  • mindegyik atomnak van a gyűrű síkjára merőleges p-pályája
  • a π-elektronok száma 4n+2 (n=0, 1, ...).

Aromásnak tekintjük azokat a vegyületeket is, amelyekben az aromás vázhoz alkil-, alkenil- vagy alkinilcsoportok kapcsolódnak.

Az aromás elnevezés a görög aróma (αρωμα: illat, zamat) szóból származik. Az először vizsgált aromás vegyületeket növényekből vonták ki, és ezeknek jellegzetes illatuk volt (benzil-alkohol, benzaldehid, toluol).[1]

Az aromás vegyületeket négy csoportra osztjuk:

  1. benzoid vegyületek (a benzol és származékai)
  2. nem benzoid monociklusok
  3. heteroaromás vegyületek
  4. policiklusok (több kondenzált gyűrűből álló aromás vegyületek)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 21. o. ISBN 963 8334 96 7  

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés