Art Blakey
Arthur Blakey (más néven Abdullah Ibn Buhaina) (Pittsburgh, Pennsylvania, 1919. október 11. – New York, 1990. október 16.), amerikai jazz-dobos és zenekarvezető. Több, mint 30 éven keresztül vezette híres zenekarát, a The Jazz Messengers-t.[9]
| Art Blakey | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1919. október 11.[1][2][3][4][5] Pittsburgh[6][7] |
| Elhunyt | 1990. október 16. (71 évesen)[1][2][3][4][5] New York[8] |
| Pályafutás | |
| Műfajok | jazz, bebop, hard bop |
| Híres dal | Moanin' |
| Együttes | Jazz Messengers |
| Hangszer | dob, ütős hangszerek |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
| Art Blakey weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Art Blakey témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésArt Blakey 1919. október 11-én született Pittsburghben, Earl Hines és Erroll Garner, két kiváló zongorista, szülővárosában. Eleinte a külvárosi acélöntödében dolgozott, esténként pedig helyi klubokban zongorázott. Hamarosan úgy döntött, dobosként jobban megállná a helyét, és tizenöt évesen már saját zenekara is volt.
1939-től Fletcher Henderson, Mary Lou Williams, majd Billy Eckstine zenekarában is játszott, akinél fiatalon megfordult többek közt Dizzy Gillespie, Miles Davis és Charlie Parker. A 40-es évek második felében Thelonious Monk vette szárnyai alá Blakeyt New Yorkban, több felvételt is készítettek, és Monk pályafutásának végéig (1971) gyakran szerepeltek együtt. 1948-ban Nyugat-Afrikába utazott, hogy kielégítse világvallások utáni – régóta tartó – érdeklődését, és felvette az iszlám vallást, valamint az Abdullah Ibn Buhaina nevet. Utazásai alatt afrikai dobolási technikákat is elsajátított. A következő néhány évben kiváló bebop zenészeket kísért fellépéseken, rádiófelvételeken.
1954-ben alakította meg Horace Silverrel a Jazz Messengerst, amely Silver két évvel későbbi távozása után az ő neve alatt működött haláláig. A korai kvintetben Clifford Brown, Lou Donaldson és Curly Russell szerepelt még. 1959 és 1964 között Wayne Shorter tenorszaxofonos volt a művészeti vezetőjük, akinek szerzeményei távozása után is meghatározóak voltak az együttes repertoárjában. A Moanin’ (1959) a korszak és a Jazz Messengers egyik kiemelkedő albuma.
A 70-es évek fúziós korszakát kicsit döcögősen vészelte át a zenekar, de a következő évtized elején a tradicionális jazz ismét erőre kapott, és Wynton Marsalis trombitás részvételével és irányításával újabb sikereket könyvelhettek el. Blakey együttese kiváló zenei teljesítménye mellett fiatal zenészgenerációk sorát nevelte ki.
Válogatott diszkográfia
szerkesztés- New Sounds (1947) – Blue Note
- A Night At Birdland (1954) – Blue Note
- At The Cafe Bohemia (1955) – Blue Note
- The Jazz Messengers (1956) – Columbia
- Hard Drive (1957) – Bethlehem
- Moanin' (1958) – Blue Note
- At The Jazz Corner Of The World (1959) – Blue Note
- The Big Beat (1960) – Blue Note
- Night In Tunisia (1960) – Blue Note
- Free For All (1964) – Blue Note
- Straight Ahead (1981) – Concord
- Keystone 3 (1982) – Concord
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
- ↑ Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ A Jazz Messengers egy dzsessz-combo volt, Több mint harmincöt évig létezett az 1950-es évek elejétől. 1990-ben meghalt Art Blakey, az együttes alapítója és vezetője, így megszünt a zenekar.
Források
szerkesztés- Jeffrey Taylor: Art Blakey Biography, musicianguide.com
További információk
szerkesztés- Art Blakey hivatalos honlapja, artblakey.com
- Eric Novod: The Dozens: Essential Art Blakey, jazz.com
- Art Blakey diszkográfia, jazzdisco.org
