Atlaszcédrus

növényfaj

Az atlaszcédrus (Cedrus atlantica) örökzöld fa, a tűlevelűek (Pinopsida) osztályában a cédrus növénynemzetség egyik faja. Több szerző szerint nem önálló faj, hanem a libanoni cédrus alfaja: Cedrus libani atlantica.

Atlaszcédrus
Algériában, Chélia mellett
Algériában, Chélia mellett
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Cédrus (Cedrus)
Faj: C. atlantica
Tudományos név
Cedrus atlantica
Endl.
Szinonimák
  • Cedrus libani atlantica
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Atlaszcédrus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Atlaszcédrus témájú kategóriát.

Származása, elterjedése szerkesztés

Észak-Afrikában honos. Marokkóban 130 ezer hektáron nő (meghatározóan az Atlasz-hegységben és Rif tartományban), Algériában pedig 23 ezer hektáron. Tunéziai állományai nem őshonosak.

Európában Franciaországban nő a legnagyobb területen. Először az 1860-as években az Avignon városától északkeletre található Mont-Ventoux-hegységben, Bédoin község fölött telepítették a kiirtott erdők helyére 800 m fölötti térszínen egy délnek néző, enyhén lejtő hegyoldalra, mintegy 15 hektáron. A természetes szaporulatnak hála a 2000-es évek elejére a cédruserdő elérte a 2000 hektárt; az eredeti állomány fái 20–22 m magasak, törzsük átmérője 80–100 cm. A kedvező tapasztalatok hatására az 1900-as évek utolsó negyedében a francia erdészek erőteljes cédrustelepítésbe kezdtek (főleg a Pireneusokban, Rialsesse környékén. A 2000-es évek első évtizedében Dél-Franciaországban a molyhos tölggyel, magyallal, örökzöld tölggyel, feketefenyővel és erdeifenyővel vagy elegyetlenül ültetett atlaszcédrus erdők összterülete elérte a 20 ezer hektárt, megközelítve ezzel a faj algériai elterjedését.

Magyarországon a badacsonyörsi Folly Arborétum sokáig a cédrus telepítések kezdeményezője volt. A Komárom-Esztergom vármegyei Agostyáni Arborétum állománya is innen származik. A világ mind a 25 ciprus faja és három változata helyet talált az arborétumban, jelentős az atlaszcédrus állomány is.

Kisebb, több évtizedes állományai nőnek a

Az ezeken a helyeken szerzett tapasztalatok alapján 1995-ben a fajt bevonták a kiskunsági erdeifenyvesek részleges fajcserés felújítási kísérleteibe. A leghatékonyabb változatnak az erdeifenyővel elegyes ültetés bizonyult; a korai juharral ültetett cédrusokat a gyorsabban fejlődő juhar elnyomta. A fagykár nem volt jelentős, de a mikorrhiza-kezelés nélkül kiültetett csemeték közül sok károsodott.

  • Két szép fa áll Sopronban is, a Széchényi-téren.
  • Nógrád vármegye egyetlen atlaszcédrusát a Mátralábán, Tar községtől nem messze található Tuzson Arborétumban ültették 1960 táján.
  • Egerben a Petőfi Sándor téren található pár példánya.
  • Dunaszentmiklóson a főtéren is található egy, közel 30 méter magas atlaszcédrus, mely az 1860-as években lett ültetve. Akkor körülbelül 2 méteres magas volt.

Megjelenése, felépítése szerkesztés

 
Atlaszcédrus
 
Kék atlaszcédrus toboza és tűlevelei közelről

Nagy, 40 m magas, széles fává fejlődik. Koronája fiatalon kúpos, az idős példányoké laposan szétterül. A fiatal példányok sötétszürke kérge fényes és sima, az idősebbeké berepedezik. Ágai a fa tetején fölfelé, középtájt vízszintesen nőnek, az alsó ágak lehajlanak.

2,5–3 cm hosszú, szürkészöld tűlevelei (akár a vörösfenyő tűi) a hosszúhajtásokon szórtan, csavarvonalban nőnek, a rövidhajtásokon pedig örvszerű csomókban.

Felálló tobozai éretlenül zöldek, éretten fénylő barnák.

Fejlődése szerkesztés

Lassan nő, a kiirtott erdők helyén az újulat nem tudja megvédeni a talajt az eróziótól. Szélvédett, meleg helyen fejlődik a legszebben.

Fényigényes; a kiegyenlített vízellátást meghálálja, de a szárazságot jól tűri. Szinte bármilyen talajon megél. A libanoni cédrusnál kevésbé fagyérzékeny, de túl nedves helyen fiatal hajtásai visszafagyhatnak. Magyarországon biztonságosan csak száraz, napos helyen telel át; nedves helyen fagyérzékeny.[1]

Porzós virágai ősszel nyílnak. Tobozai a második vagy a harmadik évben érnek be, majd szétesnek.

Felhasználása szerkesztés

A fáját átitató illatos gyanta ellenállóvá és tartóssá teszi. A kertészetekben számos változatát nemesítették ki. Ezeket jellemzően oltványról szaporítják; a magról nevelt példányokat válogatni kell.

Kertészeti változatok szerkesztés

A Magyarországon ismertebb kertészeti változatokat mutatjuk be.[2]

C. atlantica 'Glauca' szerkesztés

Az alapfajnál elegánsabb kinézetű és egyúttal a fagyot is jobban állja. Oltványként forgalmazzák; célszerű az alapfajra oltott példányt vásárolni. A vörösfenyőre (Larix decidua) oltott példányok állítólag érzékenyebbek és rövidebb életűek.

A fiatal növények koronája gyakran laza és szabálytalan. A cédrusok jellemző koronaformája évtizedek alatt alakul ki. A mielőbbi korrekció érdekében vezérhajtását az első években célszerű karóhoz kötni.

Levelei (főleg az újak) látványos, hamvas szürkéskékek; télen se színeződnek el. Ágai az alapfajénál sűrűbben nőnek.

Magyarországon főleg parkokban, főleg kastélykertekben látható.

C. atlantica 'Pendula' szerkesztés

Csüngő ágú változat. Díszértéke nem jelentős; leginkább gyűjteményes kertekben található.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 81. old.
  2. Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 82–83. old.

Források szerkesztés