Az attribútum a jelenségek, tárgyak lényegi, szükségszerű, elválaszthatatlan tulajdonsága, ellentétben az akcidenciával. Latin eredetű szó (attributum), amelynek jelentése: mellérendel, neki tulajdonít.[1] Más források (Kat.Lex.) az attribuere, (részesíteni, tulajdonítani) szóból eredeztetik.

A nyelvtanbanSzerkesztés

A nyelvtanban az attribútum a jelzőnek latin neve. Attributum praedicativum a latin nyelvtanban olyan jelző, mely alak szerint valamely főnévhez, de értelem szerint az igéhez tartozik, s azért határozóval kell lefordítanunk; p. filius salvus rediit, fiam egészségesen tért vissza; Darium regem satutant, Dáriust királynak üdvözlik (salvus és regem az attr. praed).[2]

A metafizikábanSzerkesztés

A régi metafizikában különbséget tesznek oly tulajdonságok közt, melyeket attribútumnak neveznek és a többiek közt, melyeket különböző nevekkel (mód, tehetség, képesség, erő, stb.) illetnek. Az attribútumok a dolog lényegéhez tartoznak, e lényegnek egész tartalmát teszik; a tudat például a lélek attribútuma; az emlékezet csak tehetség. Spinoza rendszerében az attribútum fogalma igen fontos. Gondolkodás és kiterjedés az ő szubsztanciájának attribútumai.[2]

A képzőművészetekbenSzerkesztés

A képzőművészetekben olyan tárgy, mely egy bizonyos személyre vagy allegórikus alakra jellemző, azt könnyen megismerhetővé teszi és e célból melléje adatik. Az attribútumok önmagukban szimbólumok. Alkalmilag attribútumként használhatók más szimbólumok is, például lehet:

  • a kereszt a hit,
  • a horgony a remény,
  • a farkába harapó kígyó a halhatatlanság,
  • a méh a szorgalom szimbóluma stb.[2]

A görög-római mítosz alakjait kivétel nélkül attribútumok kísérik. Az allegóriai alak az attribútum által válik azzá, ami; anélkül nem értjük meg, mit akar jelenteni. Így például ha Zeusz (Jupiter) szobra Niké (Victoria) koszorút tartó alakját fogja kezében, ebben a kompozícióban a koszorú Nikének a győzelmet jelentő attribútuma. Nikével Zeuszhoz adva a győzedelmes főisten attribútumává, ismertető jelvényévé válik.[2]

Az ikonográfiábanSzerkesztés

Az ikonográfiában (Kat.Lex.) az attribútum olyan jelképes, ill. jelvényszerű tárgy, esetleg ember- vagy állatalak, amely az ábrázolt személyt vagy allegóriát teszi felismerhetővé. Többnyire az ábrázolt személy kezében, oldalán vagy lábánál jelenik meg, és mindig életének egy fontos eseményére, illetve vértanúságára utal.

A keresztény kultúra a 3-4. sz. óta vesz át és fejleszt tovább alaktípusokat az antik művészetből. Alkalmazásuk a középkorban vált gyakoribbá, a 14-15. század óta általánosan használt egyes személyek és csoportok, főleg a szentek, boldogok fölismertetésére. Két fő csoportjuk az általános és az egyedi attribútumoké.

Általános attribútumokSzerkesztés

Az általános attribútumok a szentek egy-egy csoportjára utalnak, azaz fölismerhetővé teszik, hogy az ábrázolt szent apostol volt-e vagy vértanú stb. Példák:

  • a pálma a vértanúk,
  • a könyv az apostolok és evangélisták,
  • a korona a kir-ok,
  • a fegyver a katonák,
  • az orvosság az orvosok

attribútuma.

A középkorban az arcképfestészet kialakulása előtt a világi személyek ábrázolásánál 'rang- és hivatás-attribútumokat alkalmaztak. Példák:

  • templom makettje: alapító,
  • kard: lovag;
  • körző: építőmester.

Számos ábrázoláson a pajzsok és a ruhák is attribútumok.

Egyedi attribútumokSzerkesztés

Az egyedi attribútum a konkrét személyt teszi fölismerhetővé. Szórványosan már az ókeresztény művészetben megjelentek. Példák:

Ugyancsak ilyen attribútumok az evangélistákat kísérő szimbolikus állatok:

A 12. századtól egyre gyakoribbá váltak, főleg a francia templomépítészetben. Általánosan a késő középkorban terjedtek el a szentek tiszteletének erősödésével. Egyes szenteket gyakran egyszerre több egyedi attribútummal ábrázolnak. Példák:

A vértanúság jele általában a vértanúság eszköze. Példák:

de előfordul a megkínzott testrész is. Példák

A szent életének jelentős eseményére utaló attribútumok lehetnek tárgyak vaɡy személyek. Példákː

Az attribútum utalhat a szent erényére (például liliom — szűzi tisztaság), ill. patronátusra (orgona: szent Cecília). Gyakran utal annak hivatására:

Az attribútumok jelölhetnek erényeket és allegóriákat is:

  • kehely és zászló — az egyház,
  • mérleg és bekötött szem — az igazságosság;
  • több gyermek a Caritas attribútuma lehet.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Új Magyar Lexikon, Akadémiai Kiadó, 1960
  2. a b c d Pallas

ForrásokSzerkesztés