Attribútum

Az attribútum a jelenségek, tárgyak lényegi, szükségszerű, elválaszthatatlan tulajdonsága, ellentétben az akcidenciával. Latin eredetű szó (attributum), amelynek jelentése: mellérendel, neki tulajdonít. Más források (Kat.Lex.) az attribuere, (részesíteni, tulajdonítani) szóból eredeztetik.

A nyelvtanban

A nyelvtanban az attribútum a jelzőnek latin neve. Attributum praedicativum a latin nyelvtanban olyan jelző, mely alak szerint valamely főnévhez, de értelem szerint az igéhez tartozik, s azért határozóval kell lefordítanunk; p. filius salvus rediit, fiam egészségesen tért vissza; Darium regem satutant, Dáriust királynak üdvözlik (salvus és regem az attr. praed).

A metafizikában

A régi metafizikában különbséget tesznek oly tulajdonságok közt, melyeket attribútumnak neveznek és a többiek közt, melyeket különböző nevekkel (mód, tehetség, képesség, erő stb.) illetnek. Az attribútumok a dolog lényegéhez tartoznak, e lényegnek egész tartalmát teszik; a tudat például a lélek attribútuma; az emlékezet csak tehetség. Spinoza rendszerében az attribútum fogalma igen fontos. Gondolkodás és kiterjedés az ő szubsztanciájának attribútumai.

A képzőművészetekben

A képzőművészetekben olyan tárgy, mely egy bizonyos személyre vagy allegórikus alakra jellemző, azt könnyen megismerhetővé teszi és e célból melléje adatik. Az attribútumok önmagukban szimbólumok. Alkalmilag attribútumként használhatók más szimbólumok is, például lehet:

• a kereszt a hit,
• a horgony a remény,
• a farkába harapó kígyó a halhatatlanság,
• a méh a szorgalom szimbóluma stb.

A görög-római mítosz alakjait kivétel nélkül attribútumok kísérik. Az allegóriai alak az attribútum által válik azzá, ami; anélkül nem értjük meg, mit akar jelenteni. Így például ha Zeusz (Jupiter) szobra Niké (Victoria) koszorút tartó alakját fogja kezében, ebben a kompozícióban a koszorú Nikének a győzelmet jelentő attribútuma. Nikével Zeuszhoz adva a győzedelmes főisten attribútumává, ismertető jelvényévé válik.

Az ikonográfiában

Az ikonográfiában (Kat.Lex.) az attribútum olyan jelképes, ill. jelvényszerű tárgy, esetleg ember- vagy állatalak, amely az ábrázolt személyt vagy allegóriát teszi felismerhetővé. Többnyire az ábrázolt személy kezében, oldalán vagy lábánál jelenik meg, és mindig életének egy fontos eseményére, illetve vértanúságára utal.

A keresztény kultúra a 3-4. sz. óta vesz át és fejleszt tovább alaktípusokat az antik művészetből. Alkalmazásuk a középkorban vált gyakoribbá, a 14-15. század óta általánosan használt egyes személyek és csoportok, főleg a szentek, boldogok fölismertetésére. Két fő csoportjuk az általános és az egyedi attribútumoké.

Általános attribútumok

Az általános attribútumok a szentek egy-egy csoportjára utalnak, azaz fölismerhetővé teszik, hogy az ábrázolt szent apostol volt-e vagy vértanú stb. Példák:

• a pálma a vértanúk,
• a könyv az apostolok és evangélisták,
• a korona a kir-ok,
• a fegyver a katonák,
• az orvosság az orvosok

attribútuma.

A középkorban az arcképfestészet kialakulása előtt a világi személyek ábrázolásánál 'rang- és hivatás-attribútumokat alkalmaztak. Példák:

• templom makettje: alapító,
• kard: lovag;
• körző: építőmester.

Számos ábrázoláson a pajzsok és a ruhák is attribútumok.

Egyedi attribútumok

Az egyedi attribútum a konkrét személyt teszi fölismerhetővé. Szórványosan már az ókeresztény művészetben megjelentek. Példák:

• kulcsok — Szent Péter,
• kard Szt. Pál
• bárány — Keresztelő Szent János.

Ugyancsak ilyen attribútumok az evangélistákat kísérő szimbolikus állatok:

• angyal vagy ember — Máté,
• oroszlán — Márk,
• ökör — Lukács,
• sas — János.

A 12. századtól egyre gyakoribbá váltak, főleg a francia templomépítészetben. Általánosan a késő középkorban terjedtek el a szentek tiszteletének erősödésével. Egyes szenteket gyakran egyszerre több egyedi attribútummal ábrázolnak. Példák:

• szent Borbála: torony, oltáriszentség;
• Alexandriai Szent Katalin: kard, pálma, kerék.

A vértanúság jele általában a vértanúság eszköze. Példák:

• rostély — szent Lőrinc,
• foghúzó — szent Apollónia,
• kerék Alexandriai Szent Katalin,
• nyíl szent Orsolya képein;

de előfordul a megkínzott testrész is. Példák

• keblek — szent Ágota,
• szemek tálcán — szent Lucia,
• fej — szent Remig.

A szent életének jelentős eseményére utaló attribútumok lehetnek tárgyak vaɡy személyek. Példákː

• Mária a gyermek Jézussal — szent Anna,
• a koldus — Tours-i Szent Márton,
• a cethal — Jónás.

Az attribútum utalhat a szent erényére (például liliom — szűzi tisztaság), ill. patronátusra (orgona: szent Cecília). Gyakran utal annak hivatására:

• üllő — szent Eligius,
• cipészszerszámok — szent Crispinus és szent Crispinianus.

Az attribútumok jelölhetnek erényeket és allegóriákat is:

• kehely és zászló — az egyház,
• mérleg és bekötött szem — az igazságosság;
• több gyermek a Caritas attribútuma lehet.

Források

• Bokor József (szerk.). Attribútum, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Kat.Lex.: Magyar Katolikus Lexikon > A > attributum