Az australaves[1] egy nemrég definiált[2] kládja a madaraknak, ahova az eufalconimorphae (verébalakúak, papagájalakúak és a falcók) valamint a kígyászdarualakúak (többek között a kígyászdarufélék és a kihalt "gyilokmadarak") tartoznak.[3] A kutatások szerint azf afroaves testvérkládja.[3] Az afroaveshez hasonlóan a legtöbb bazális kládnak ragadozó tagjai is vannak, ami ara utal, hogy ez volt a régi életstílus.[4] de Darren Naishhez hasonlóan több kutató is szkeptikus a megállapításokkal kapcsolatban, mert más, már kihalt ősökre, mint a növényevő strigogyps más életmódot követett.[5] Az alap papagájok és solymok a varjakra hasonlítana, és növényevők.[6]

Australaves
Evolúciós időszak: 
Késő kréta - Holocén, 66–0 Ma
Vörös vércse, (Falco tinnunculus)
Vörös vércse, (Falco tinnunculus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
kládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Australaves témájú rendszertani információt.

Australaves

Kígyászdarualakúak


Eufalconimorphae

Sólyomfélék


Psittacopasserae

Papagájalakúak



Verébalakúak





A Cladogram of telluraves kladiogramja Prum, R.O. et al. (2015) alapján.[3]

Jegyzetek szerkesztés

  1. (2013) „Identifying localized biases in large datasets: A case study using the Avian Tree of Life.”. Molecular Phylogenetics and Evolution 69 (3), 1021–1032. o, Kiadó: Mol Phylogenet Evol. DOI:10.1016/j.ympev.2013.05.029. PMID 23791948.  
  2. (2012) „Evolution of terrestrial birds in three continents: biogeography and parallel radiations”. Journal of Biogeography 39 (5), 813–824. o. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02650.x.  
  3. a b c Prum, R.O. et al. (2015) A comprehensive phylogeny of birds (Aves) using targeted next-generation DNA sequencing. Nature 526, 569–573.
  4. (2014. április 14.) „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds”. Science 346 (6215), 1320–1331. o. [2015. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1126/science.1253451. PMID 25504713. (Hozzáférés: 2020. augusztus 22.)  
  5. Mayr, G. & Ritchter, G. (2011) Exceptionally preserved plant parenchyma in the digestive tract indicates a herbivorous diet in the Middle Eocene bird Strigogyps sapea (Ameghinornithidae). Paläontologische Zeitschrift, Volume 85, Issue 3, pp 303–307.
  6. L. D. Martin. 2010. Paleogene avifauna of the holarctic. Vertebrata PalAsiatica 48:367-374