Ausztráliai tüdőshal

csontoshal-faj

Az ausztráliai tüdőshal (Neoceratodus forsteri) az izmosúszójú halak (Sarcopterygii) osztályának tüdőshalalakúak (Ceratodontiformes) rendjébe, ezen belül a Neoceratodontidae családjába tartozó faj.[3]

Ausztráliai tüdőshal
Evolúciós időszak: Oligocén - jelen
Ez a tüdőshal rendjének az egyetlen élő képviselője
Ez a tüdőshal rendjének az egyetlen élő képviselője
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Izmosúszójú halak (Sarcopterygii)
Alosztály: Tüdőshalak (Dipnoi)
Rend: Tüdőshalalakúak (Ceratodontiformes)
Alrend: Ceratodontoidei
Család: Neoceratodontidae
Nem: Neoceratodus
Castelnau, 1876
Faj: N. forsteri
Tudományos név
Neoceratodus forsteri
(Krefft, 1870)
Szinonimák
  • Ceratodus forsteri Krefft, 1870
  • Ceratodus miolepis Günther, 1871
  • Ceratodus blanchardi Krefft 1870
  • Epiceratodus forsteri (Krefft 1870)
  • Neoceratodus blanchardi (Krefft 1870)[1][2]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ausztráliai tüdőshal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztráliai tüdőshal témájú médiaállományokat és Ausztráliai tüdőshal témájú kategóriát.

Az ausztráliai tüdőshal rendjének, családjának és nemének egyetlen élő képviselője. Ez a faj körülbelül 28,4 millió éve jelent meg az oligocén második felében és azóta alig változott, azonban a neme már a kréta időszakhoz tartozó albai korban, azaz 100 millió éve jött létre.[4][5]

Előfordulása

szerkesztés

Az ausztráliai tüdőshal Ausztrália endemikus hala. Queensland déli részén található meg, a Burnett- és Mary-folyók vízrendszerében. Queensland délkeleti részére sikeresen betelepítették. A CITES 2. listája szerint tilos kereskedni ezzel a halfajjal.[6][7]

Megjelenése

szerkesztés

Általában 100 centiméter hosszú, de akár 170 centiméterre is megnőhet. Testtömege legfeljebb 40 kilogramm. Hosszú, tömzsi teste van. Hátúszója a hát közepétől kezdődik és összeforr a farokkal. Pikkelyei nagyok és egymást fedik. Szeme kicsi. Mellúszói nagyok és lábszerűek.[8]

Életmódja

szerkesztés

Édesvízi hal, amely az iszapos, homokos vagy kavicsos élőhelyeket kedveli. Lusta állat, amely az álló vagy alig folydogáló vízrészeket keresi, s azoknak is a mélyebb részeit. Szárazság idején egyenesen a levegőből veszi az oxigént. Óránként egyszer-kétszer feljön levegőt venni, azonban ha kivesszük a vízből és kopoltyúi kiszáradnak, a hal elpusztul. Éjszaka tevékeny. Táplálékát békák, ebihalak, halak, kis rákok, férgek, csigák, vízinövények és a vízbe hullott gyümölcsök képezik.

Az ausztráliai tüdőshal és az ember

szerkesztés

Ezt a halat csak az élőhelyén lakó emberek halászhatják, s ők is csak táplálkozási célból.

San Francisco Steinhart Aquariumában található egy 65 éves példány, amely 100 centiméter hosszú és 20 kilogramm tömegű. 1933-ban a chicagoi Shedd Aquarium Ausztráliából egy 10 éves, kifejlett hím példányt kapott. A Granddad nevű matuzsálem 2017. február 7-én pusztult el. Élete során hozzávetőlegesen 104 millió ember látta.

Képek az ausztráliai tüdőshalról

szerkesztés
  1. Part 7- Vertebrates”. [2016. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 2.)  
  2. Haaramo, Mikko: 'Ceratodiformes – recent lungfishes'. Mikko's Phylogeny Archive , 2007. (Hozzáférés: 2016. július 3.)
  3. Catalog of Fishes Classification. Catalog of Fishes, calacademy.org, 2017. január 1. (Hozzáférés: 2017. március 4.)
  4. Neoceratodus forsteri Krefft 1870. PBDB . [2019. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  5. Allen, G.R., S.H. Midgley, M. Allen. Field Guide to the Freshwater Fishes of Australia. Eds. Jan Knight, Wendy Bulgin. Perth, W.A.: Western Australia Museum, 2002, 54–55. o. 
  6. Lake, John S.. Australian Freshwater Fishes. Nelson Field Guides. Melbourne: Thomas Nelson Australia Pty. Ltd., 1978, 12. o. 
  7. Whitley, G.P..szerk.: Ed. Jack Pollard: G.P. Whitley's Handbook of Australian Fishes. Victoria: Wilke and Company Ltd., 334. o. (1960) 
  8. Kemp, A. (1986). „The biology of the Australian lungfish, Neoceratodus forsteri (Krefft 1870)”. Journal of Morphology 190, 181–198. o. DOI:10.1002/jmor.1051900413.