Azúr szultántyúk

Azúr szultántyúk
	A természetes élőhelyén
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Gruae;
Csoport:	Gruimorphae;
Rend:	Darualakúak (Gruiformes);
Család:	Guvatfélék (Rallidae);
Nem:	Porphyrio; Brisson, 1760
Faj:	P. flavirostris;
Tudományos név
	Porphyrio flavirostris; (Gmelin, 1789)
Szinonimák
	Porphyrula flavirostris flavirostris Stotz et al., 1996;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Azúr szultántyúk témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Azúr szultántyúk témájú kategóriát.

Az azúr szultántyúk (Porphyrio flavirostris) a madarak (Aves) osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, ezen belül a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, a Fulica nembe Fulica flavirostris néven.^[3]

Előfordulása szerkesztés

Kolumbiától keletre a Guyanai-hegyvidékig, míg délen Perun és Bolívián keresztül, egészen Brazília déli részéig és Észak-Argentínáig honos. Természetes élőhelyei a mocsarak és tavak környéke. Vonuló faj.^[4]

Megjelenése szerkesztés

A fej-testhossza 26 centiméter, testtömege 92-111 gramm.^[5] A madár a nevét, az azúrkék szárnyairól kapta. Fejének oldalai barnásak, a begye szürkéskék, míg a hasi része fehér. A feje tetejéről egészen a hátáig egy vékony barna csík fut. A szárnyakon is vannak barna csíkozások. A csőre és a homlokának alsó fele zöldessárgák. A sárgás, hosszú lábainak ellenére igen jó úszó. Csak vészhelyzetben röppen fel; ilyenkor a fák ágaira menekül. A fajon belül nincs nemi kétalakúság.

Életmódja szerkesztés

Azokat a mocsaras vidékeket kedveli, ahol sűrű aljnövényzet is található. A perjefélék magvaival és kis gerinctelenekkel táplálkozik. Az évszakok változásával kisebb vándorutakat tesz meg.

Szaporodása szerkesztés

A fészke csésze alakú. A fészekalj általában 4-5 darab, krémszínű tojásból áll; a tojásokon vöröses-barna pontok láthatók. A tojásokon mindkét szülő kotlik.