Az évszakok
Joseph Haydn Az évszakok (németül: Die Jahreszeiten) című oratóriuma (Hob. XXI:3) a szerző egyetlen nem vallásos témájú oratóriuma. Témája a természet örök körforgása, a négy évszak ciklikus változásainak, gyönyörű természeti képeknek a leírása. Szövegét James Thomson skót költő The Seasons című elbeszélő költeményéből Gottfried van Swieten báró fordította németre. A premier 1801. április 24-én volt Bécsben.
Az évszakok | |
oratórium | |
Az évszakok első kiadásának címlapja | |
Zeneszerző | Joseph Haydn |
Megjelenés | 1801 |
A mű születése
szerkesztésHaydn az angliai tartózkodásai (1791–1792, 1794–1795) során megtapasztalta az ottani hatalmas Händel-kultuszt. Händel művei – így oratóriumai is – folyamatosan nagy népszerűségnek örvendtek Angliában. Haydn számos Händel-hangversenyen vehetett részt, többek között Händel-oratóriumok előadásait is meghallgatta, még a Messiást is. Haydn „szinte magán kívül volt a lenyűgöző élmény hatására”.[1] Megtudta, hogy van két olyan szöveg is, amit felajánlottak Händelnek is, aki azonban ezeket túlságosan elaprózottnak tartotta, nem illettek bele az ő nagyívű, barokkosan monumentális stílusába. Haydn viszont éppen ezért figyelt fel rájuk, és hazavitte magával Bécsbe. Az egyikből született A Teremtés című, hatalmas sikerű oratóriuma, a másik azonban – James Thomson (1700–1748) műve – mégsem tetszett annyira Haydnnek. Ám Gottfried van Swieten könyvtárigazgató, a bécsi zenei élet egyik vezető alakja, ezt is lefordította németre (A Teremtést is ő fordította), sőt némiképp át is alakította, A. Bürger és Chr. F. Weisse verseivel is kiegészítette.[2] Haydn sokáig húzódozott a téma megkomponálásától, végül engedett van Swieten rábeszélésének, és – nem kis tartózkodással – 1788-ban nekilátott a munkának.
„Teremtésem általános … sikere arra buzdította 69 éves fejemet, hogy még az Évszakokat is föl merjem dolgozni Tompson után! Itt nagyon elégedettek ezzel a fáradságos munkámmal. Ha külföldön is ugyanilyen szerencsém lenne, akkor talán, ha erőm engedné, még valamire vállalkoznék, és azután, Mindenhatóm örökkévalóságában megköszönném a nekem adott kegyelmet…” – írta Haydn egy levélben.[3] Nehéz és fáradságos munka volt tehát, de Haydn ismét remekművet alkotott.
Az ősbemutató 1801 áprilisában volt a bécsi Schwarzenberg-palotában, ugyanott, ahol két évvel korábban A Teremtést is bemutatták. Most is siker volt, ha nem is akkora, mint korábban,[4] de még két előadást kellett tartani a nagy érdeklődés miatt. Röviddel ezután – egy hónap múlva –, Mária Terézia Karolina császárné kívánságára a Burgban is bemutatták, érdekesség, hogy a szoprán szólamot maga a császárné énekelte, Haydn szerint „sok ízléssel és kifejezéssel, de fölöttébb kevés hanggal”. A hivatalos bemutatót végül a Redoutensaalban tartották meg 1801. május 29-én.[3]
Haydn a bemutatók sikerei után sem volt megelégedve a darabbal. „Ez az egész rész a békák utánzásával nem az én ötletem volt. Kényszerítettek ennek a franciás kacatnak a megírására. Ha az egész zenekar szól, akkor még csak elviselhető, de zongorakivonatban egyszerűen lehetetlen” – írta egy levélben Eberhard Müllernek (1767–1817), aki a darab zongorakivonatát készítette. A levél azonban egy újságíró kezébe került, aki megjelentette a „Zeitung für die elegant Welt” című lapban. Van Swieten természetesen nagyon megsértődött, Haydnnek „nehéz és fáradságos” munkájába került a korábbi baráti viszonyt helyreállítani.[5]
A zene
szerkesztésA zenemű három énekes szólistát (szoprán, tenor, basszus) és énekkart foglalkoztat. A zenekarban a vonósok mellett két fuvola és egy piccolo, két oboa, két klarinét, két fagott és kontrafagott, négy kürt, három trombita, két harsona és basszusharsona, üstdob és más ütőhangszerek szerepelnek, a recitativókban zongora (eredetileg fortepiano) is közreműködik. Szereplői: Hanna (szoprán), Lukács (tenor) és Simon (basszus).
Az oratórium 39 (a Deutsche Grammophon CD-jén 44) számból – áriákból, duettekből, tercettekből, recitativókból, kórusszámokból és négy előjátékból – áll, és természetesen négy fő részre oszlik: A tavasz, A nyár, Az ősz, A tél.[2]
A darabnak – a hagyományos értelemben véve – nincs is cselekménye: az egyes évszakoknak megfelelő természeti képek ábrázolásából és a falusi életből vett zsáner-jelenetek sorozatából áll. Simon gazda, Hanna, a lánya és Lukács, a fiatal parasztlegény sem szereplők, inkább elbeszélői az egyes jelenetekben ábrázolt történéseknek, képeknek. Zenéje ennek megfelelően népies alapokon nyugszik, a földműves ember életkörülményeit ábrázolja hangulatos, nem ritkán naiv módon. Nem dramatikus, sokkal inkább idilli. Haydn zenéje kiegyenlíti a tagadhatatlanul gyengécske szöveg hibáit, mintegy elfedi azt, felemeli egy magasabb szintre.
Az oratórium zenekari bevezetővel kezdődik, de még nem a tavasz színeivel, hanem a búcsúzó tél zord képeivel. A beköszöntő tavaszt Simon gazda, Hanna, a lánya és a jövendőbeli, Lukács üdvözlik, majd hamarosan csatlakozik hozzájuk a parasztok kórusa. A szereplők örömmel számolnak be a paraszti munka szépségeiről (mert a korabeli elképzelések szerint a parasztok mindig jó kedvvel, vidáman és könnyedén végezték munkájukat). Haydn később meglepő zenei idézettel jelentkezik: saját 94., Üstdob-szimfóniájából a második tétel jól ismert bevezető dallamrészletét illesztette be az oratórium dallamfolyamába (a híres üstdobütés nélkül). A zenekar gyönyörű természeti képeket fest, majd magasztos hálaénekkel zárul a tavaszt leíró rész. A következő évszakot egy nyári nap leírásával jellemzi a szöveg. Simon a pásztorkodásról, Hanna ismét a Napról énekel, Lukács a nyári munka nehézségeit ecseteli. Tikkasztó a hőség, de már gyülekeznek a felhők az égen, igazi nyári égiháború kerekedik. Haydn addig sohasem hallott módon festi le a vihart hangokkal, nemsokára Beethoven VI. szimfóniájában találkozunk hasonlóval. A zivatar után kiderül az ég, a természet felfrissül, tehénbőgés, madárdal és békakuruttyolás jelzi ezt (itt jusson eszünkbe Haydn morgolódása). Eljő az este, a dolgos emberek nyugovóra térnek. Az ősz a művészetek kedves évszaka. A darab bő termésről számol be, boldogan szedik a gyümölcsöt, Simon a madarászásról, Lukács pedig a nyúlhajtásról énekel. Máris a vadászat témája következik, majd az ősz „fénypontja”, a szüret. A mulatság végén bordalra gyújt a társaság, sőt vidám „hopszaszázás” közepette táncra is perdülnek. A „tél” zenéje súlyos, nehéz dallamokkal indul, hidegről, fagyról van szó Simon énekében. Hanna a meleg szobát dicséri, hangulatos fonódalt énekel. Az egész társaság nevetgélve emlékezik meg egy hódításába belebukó grófról. A vidámságot azonban felváltja a szomorúság: az élet, a virágzás után mindig elkerülhetetlen az elmúlás, a pusztulás. Ennek ellenére az ember mindig úrrá lesz a nehézségeken, és – mintha mégis vallásos témájú darab lenne – Ámennel zárul Az .[6][7]
Az oratórium szövege
szerkesztésTavasz
szerkesztésNémet szöveg | Magyar szöveg |
DER FRÜHLING | A TAVASZ |
Nr. 1 Einleitung: Largo – Vivace Die Einleitung stellt den Übergang vom Winter zum Frühling vor. |
No.1. Bevezetés és recitativo A télből tavaszba való átmenet bemutatása. |
SIMON Seht, wie der strenge Winter flieht, zum fernen Pole zieht er hin. Ihm folgt auf seinen Ruf der wilden Stürme brausend Heer, mit gräßlichem Geheul. |
SIMON Nézd, a szigorú tél hogy menekül már! A messzi sarkokra húzódik el. Hívását követi a vad viharok rohanó serege, iszonyú üvöltéssel. |
LUKAS Seht, wie vom schroffen Fels der Schnee in trüben Strömen sich ergießt! |
LUKÁCS Nézd, a meredek szikláról a hó zavaros patakokban zúdul alá! |
HANNE Seht, wie von Süden her, durch laue Winde sanft gelockt, der Frühlingsbote streicht. |
HANNA Nézd, Dél felől langyos-lágy szellőtől kísérve a Tavasz Hírnöke száll! |
Nr. 2 Chor DAS LANDVOLK |
No.2. Kórus FALUSI NÉP |
MÄDCHEN UND WEIBER Es nahet sich der holde Lenz, schon fühlen wir den linden Hauch, bald lebet alles wieder auf. |
LÁNYOK ÉS ASSZONYOK Közeleg már az édes tavasz, érezzük enyhítő leheletét, hamarost minden újraéled. |
DIE MÄNNER Frohlocket ja nicht allzufrüh, oft schleicht, in Nebel eingehüllt, der Winter wohl zurück und streut auf Blüt und Keim sein starres Gift. |
FÉRFIAK Ne örvendjetek túl korán! Gyakran visszaoson a köd leple mögött a Tél s a rügyre és csírákra szórja dermesztő mérgét. |
ALLE Komm, holder Lenz! Des Himmels Gabe, komm! Auf unsre Fluren senke dich, o komm, holder Lenz, o komm und weile länger nicht. |
MIND Jöjj, édes Tavasz, Égi ajándék, jöjj! Szállj le mezőinkre! Jöjj, édes Tavasz, ó jöjj, ne késs tovább! Jöjj! |
Nr. 3 Rezitativ SIMON Vom Widder strahlet jetzt die helle Sonn auf uns herab. Nun weichen Frost und Dampf und schweben laue Dünst umher; der Erde Busen ist gelöst; erheitert ist die Luft. |
No.3. Recitativo SIMON A Kos csillagképből sugárzik már a fényes Nap reánk. Meghátrál most a fagyos köd és langyos pára leng körül. A Föld keble megkönnyebbül és felvidul a lég. |
Nr. 4 Arie SIMON |
No.4. Ária SIMON |
Nr. 5 Rezitativ LUKAS |
No.5. Recitativo LUKÁCS |
Nr. 6 Terzett und Chor – Bittgesang LUKAS, DANN CHOR |
No.6. Hármas és kórus – Könyörgő ének LUKÁCS, majd a KÓRUS |
LUKAS Laß deinen Tau die Erde wässern! |
LUKÁCS Öntözze harmatod a földet! |
SIMON Laß Regenguß die Furchen tränken! |
SIMON Hadd igyák be a záporesőt a barázdák! |
HANNE Laß deine Lüfte wehen sanft, laß deine Sonne scheinen hell! |
HANNA Szellőid lágyan lengjenek, Napod ragyogjon fényesen! |
HANNE, LUKAS, SIMON Uns sprießet Überfluß alsdann, und deiner Güte Dank und Ruhm. |
HANNA, LUKÁCS, SIMON Bőség fakadjon, s nyomán hála és dicsőség jóságodért! |
CHOR Sei nun gnädig, milder Himmel! usw. |
KÓRUS Légy kegyes, jóságos Ég! … |
Nr. 7 Rezitativ HANNE |
No.7. Recitativo HANNA |
Nr. 8 Freudenlied mit abwechselndem Chore der Jugend HANNE |
No.8. Örömdal HANNA |
LUKAS O wie lieblich ist der Anblick der Gefilde jetzt! Kommt, ihr Bursche, laßt uns wallen zu dem grünen Hain! |
LUKÁCS Ó, mily kedves a rónák látványa most! Jöjjetek, ti legények, kóboroljunk szerteszét a zöldellő berekben! |
HANNE, LUKAS O wie lieblich usw. |
HANNA, LUKÁCS Ó, mily kedves … |
HANNE Seht die Lilie, seht die Rose, seht die Blumen all! |
HANNA Nézd a liliomot, rózsát, nézz minden virágra! |
LUKAS Seht die Auen, seht die Wiesen, seht die Felder all! |
LUKÁCS Nézd a völgyeket, nézd a réteket, nézd mind a földeket! |
CHOR O wie lieblich usw. |
KÓRUS Ó, mily kedves … |
HANNE Seht die Erde, seht die Wasser, seht die helle Luft! |
HANNA Nézd a földet, nézd a vizeket, nézd a fényes levegőeget! |
LUKAS Alles lebet, alles schwebet, alles reget sich. |
LUKÁCS Minden él, minden lüktet, mindenek örülnek! |
HANNE Seht die Lämmer, wie sie springen! |
HANNA Nézd a bárányokat, mint szökellnek! |
LUKAS Seht die Fische, welch Gewimmel! |
LUKÁCS Nézd a halakat, milyen sürgés! |
HANNE Seht die Bienen, wie sie schwärmen! |
HANNA Nézd, a méhek, hogy rajzanak! |
LUKAS Seht die Vögel, welch Geflatter! |
LUKÁCS Nézd a madarakat, micsoda csattogás! |
CHOR Alles lebet, usw. |
KÓRUS Mind él, minden lüktet, mindenek örülnek. |
MÄDCHEN Welche Freude, welche Wonne schwellet unser Herz! |
LÁNYOK Mily öröm, mily gyönyörűség tölti be szívünket! |
BURSCHE Süße Triebe, sanfte Reize heben unsre Brust! |
LEGÉNYEK Édes ösztön, gyengéd vágyak feszítik keblünket. |
SIMON Was ihr fühlet, was euch reizet, ist des Schöpfers Hauch. |
SIMON Amit éreztek, ami elbűvöl, az a Teremtő lélegzete. |
CHOR Laßt uns ehren, laßt uns loben, laßt uns preisen ihn! |
LÁNYOK, LEGÉNYEK Hadd tiszteljük, hadd dicsérjük, dicsőítsük Őt! |
MÄNNER Laßt erschallen, ihm zu danken, eure Stimmen hoch! |
FÉRFIAK Szárnyaljon fel Őt köszöntve a magasba hangotok! |
CHOR Es erschallen, ihm zu danken, unsre Stimmen hoch! |
KÓRUS Felszárnyal köszöntve Őt a hangunk magasba: örökkévaló, hatalmas, jóságos Isten! |
Nr. 9 Chor (mit Solisten) CHOR (ALLE) |
No.9. Kórus (a szólistákkal) KÓRUS (MIND) |
HANNE, LUKAS, SIMON Von deinem Segensmahle hast du gelabet uns. |
HANNA, LUKÁCS, SIMON A Te áldott táplálékoddal felüdítettél bennünket. |
MÄNNER Mächtiger Gott! |
FÉRFIAK Hatalmas Isten! |
HANNE, LUKAS, SIMON Vom Strome deiner Freuden hast du getränket uns. Gütiger Gott! |
HANNA, LUKÁCS, SIMON Üdvödnek patakjából megitattál bennünket, jóságos Isten! |
CHOR Ewiger, mächtiger, gütiger Gott! |
KÓRUS Örökkévaló, hatalmas, jóságos Isten! |
SIMON Ewiger! |
SIMON Örökkévaló! |
LUKAS Mächtiger! |
LUKÁCS Hatalmas! |
HANNE Gütiger Gott! |
HANNA Jóságos! |
CHOR Ehre, Lob und Preis sei dir, ewiger, mächtiger, gütiger Gott! |
KÓRUS Tisztelet, dicséret, dicsőség néked, örökkévaló, jóságos Istenünk! |
Nyár
szerkesztésNémet szöveg | Magyar szöveg |
DER SOMMER | A NYÁR |
Nr. 10 Rezitativ LUKAS |
No.10. Recitativo LUKÁCS |
SIMON Des Tages Herold meldet sich; mit scharfem Laute rufet er zu neuer Tätigkeit den ausgeruhten Landmann auf. |
SIMON A nappal hírnöke jelenti magát, édes hangon hívja új tevékenységre, munkára a kipihent parasztot. |
Nr. 11 Arie SIMON |
No.11. Ária SIMON |
Rezitativ HANNE |
Recitativo HANNA |
Nr. 12 Terzett und Chor HANNE |
No.12. Hármas és kórus HANNA |
HANNE, LUKAS Sie naht, sie kommt. |
HANNA, LUKÁCS Közeleg, jő. |
HANNE, LUKAS, SIMON Sie strahlt, sie scheint. |
HANNA, LUKÁCS, SIMON Sugárzik, ragyog. |
CHOR Sie scheint in herrlicher Pracht, in flammender Majestät! Heil! O Sonne, Heil! Des Lichts und Lebens Quelle, Heil! O du des Weltalls Seel und Aug, der Gottheit schönstes Bild! Dich grüßen dankbar wir! |
KÓRUS Nagyszerű pompájában ragyog, tündöklő fenséggel! Üdv, ó Nap, üdv! Fény és élet forrása, üdv! Üdv, ó Nap, üdv! Te, a Világmindenség lelke s szeme, az istenség legszebb képe! Téged köszöntünk hálatelten. |
HANNE, LUKAS, SIMON Wer spricht sie aus, die Freuden alle, die deine Huld in uns erweckt? Wer zählet sie, die Segen alle, die deine Mild auf uns ergießt? |
HANNA, LUKÁCS, SIMON Ki mondhatja el mind az örömöt, mit a Te jóságod ébreszt bennünk? Ki sorol fel minden áldást, mit a Te jóságod áraszt reánk? |
CHOR Die Freuden! O wer spricht sie aus? Die Segen! O wer zählet sie? Wer spricht sie aus? Wer zählet sie, wer? |
KÓRUS Az örömöt ki fejezheti ki? Az áldást ki számlálja el? Ki mondja el, sorolja fel? Ki? |
HANNE Dir danken wir, was uns ergötzt. |
HANNA Néked köszönjük, ami gyönyörködtet. |
LUKAS Dir danken wir, was uns belebt. |
LUKÁCS Néked köszönjük, mi éltet minket. |
SIMON Dir danken wir, was uns erhält. |
SIMON Néked köszönjük, mi bennünket megtart. |
HANNE, LUKAS, SIMON Dem Schöpfer aber danken wir, was deine Kraft vermag. |
HANNA, LUKÁCS, SIMON De a Teremtőnek köszönjük, amit a Te erőd tehet! |
CHOR (MIT SOLISTEN) Heil! O Sonne Heil! Des Lichts und Lebens Quelle, Heil! Dir jauchzen alle Stimmen, dir jauchzet die Natur. |
KÓRUS (SZÓLISTÁKKAL) Üdv, ó Nap, üdv! Fény és élet forrása, üdv! Üdv, ó Nap, üdv! Hozzád ujjong minden hang, néked ujjong a természet. |
Nr. 13 Rezitativ SIMON |
No.13. Recitativo
SIMON |
LUKAS Die Mittagsonne brennet jetzt in voller Glut und gießt durch die entwölkte Luft ihr mächtiges Feu'r in Strömen herab. Ob den gesengten Flächen schwebt, Im niedern Qualm, ein blendend Meer von Licht und Widerschein. |
LUKÁCS A déli Nap éget most teljes hévvel és lezúdítja a felhőtlen légen át, hullámokban, erős tüzét. Mintha a perzselő síkon lebegne alacsonyan hömpölyögve vakító tengere fénynek és visszfénynek. |
Nr. 14 Kavatine LUKAS |
No.14. Kavatina LUKÁCS |
Nr. 15 Rezitativ |
No.15. Recitativo HANNA |
Nr. 16 Arie HANNE |
No.16. Ária HANNA |
Nr. 17 Rezitativ SIMON |
No.17. Recitativo SIMON |
LUKAS Hört, wie vom Tal ein dumpf Gebrüll den wilden Sturm verkünd't! Seht, wie von Unheil schwer, die finstre Wolke langsam zieht, und drohend auf die Ebne sinkt! |
LUKÁCS Hallod a völgyből a tompa dörgést? A vad vihart hirdeti! Nézd, mily vészteljesen ereszkedik a sötét felhő és lassan, fenyegetőn a síkságra telepszik! |
HANNE In banger Ahnung stockt das Leben der Natur: Kein Tier, kein Blatt beweget sich, und Todesstille herrscht umher. |
HANNA Szorongó sejtelem akasztja meg a Természet életét, sem állat, sem levél nem rezdül, halálos csend uralkodik körös-körül. |
Nr. 18 Chor CHOR |
No.18. Kórus KÓRUS |
Nr. 19 Terzett und Chor LUKAS |
No.19. Hármas és kórus LUKÁCS |
HANNE Vor ihrem Untergange blickt noch die Sonn' empor, und vor dem letzten Strahle glänzt mit Perlenschmuck geziert die Flur. |
HANNA Lenyugvás előtt felbukkan még egyszer a Nap, s utolsó sugarától ragyog a vízcseppek gyöngyével ékes mező. |
SIMON Zum langgewohnten Stalle kehrt gesättigt und erfrischt das fette Rind zurück. |
SIMON Jól ismert istállójába tér vissza jóllakottan, felfrissülten a kövér marha. |
LUKAS Dem Gatten ruft die Wachtel schon. |
LUKÁCS Párját hívogatja már a fürj. |
HANNE Im Grase zirpt die Grille froh. |
HANNA A fűben ciripel a tücsök vidáman. |
SIMON Und aus dem Sumpfe quakt der Frosch. |
SIMON S a mocsárban kuruttyol a béka. |
LUKAS, HANNE, SIMON Die Abendglocke tönt. Von oben winkt der helle Stern und ladet uns zur sanften Ruh. |
LUKÁCS, HANNA, SIMON Estharang kondul. Felülről int egy fényes csillag s édes pihenésre szólít. |
MÄNNER Mädchen, Bursche, Weiber, kommt! Unser wartet süßer Schlaf; wie reines Herz, gesunder Leib und Tagesarbeit ihn gewährt. |
FÉRFIAK Lányok, legények, asszonyok, gyertek! Édes alvás vár reánk, mit a tiszta szív, az egészséges test s a jól végzett napi munka szavatol. |
FRAUEN Wir gehn, wir gehn, wir folgen euch. |
ASSZONYOK Megyünk, követünk benneteket. |
CHOR (ALLE) Die Abendglocke hat getönt. Von oben winkt der helle Stern, usw. |
KÓRUS (MIND) Már megkondult az estharang, felülről int egy szépséges csillag s édes pihenésre szólít… |
Ősz
szerkesztésNémet szöveg | Magyar szöveg |
DER HERBST | AZ ŐSZ |
Nr. 20 Einleitung: Allegretto | No.20. Bevezetés: Allegretto |
Rezitativ HANNE |
Recitativo HANNA |
Nr. 21 Rezitativ LUKAS |
No.21. Recitativo
LUKÁCS |
SIMON Sein heitres Auge blickt umher, es mißt den aufgetürmten Segen ab, und Freude strömt in seine Brust. |
SIMON Vidám szemmel néz körül, felmérve a felhalmozott áldást, és az öröm szétárad keblében. |
Nr. 22 Terzett mit Chor SIMON |
No.22. Hármas és kórus
SIMON |
HANNE, LUKAS Von dir, o Fleiß, kommt alles Heil. Die Hütte, die uns schirmt, die Wolle, die uns deckt, die Speise, die uns nährt, ist deine Gab', ist dein Geschenk. |
HANNA, LUKÁCS Tőled jő, ó Szorgosság, minden jó: a kunyhó, mi véd bennünket, a gyapjú, mi befedi tagjainkat, az élelem, mi táplál minket, a te adományod, a te ajándékod. |
HANNE, LUKAS, SIMON O Fleiß, o edler Fleiß! Von dir kommt alles Heil. |
HANNA, LUKÁCS, SIMON Ó, szorgalom, nemes munka, tőled jő minden jó. |
HANNE Du flößest Tugend ein, und rohe Sitten milderst du. |
HANNA Te ösztönzöl az erényre és finomítod a durva szokást. |
LUKAS Du wehrest Laster ab und reinigest der Menschen Herz. |
LUKÁCS Te gátolod a bűnt s megtisztítod az ember szívét. |
SIMON Du stärkest Mut und Sinn zum Guten und zu jeder Pflicht. |
SIMON Te bátorítod a gondolkodást a jóra és kötelességtudásra. |
HANNE, LUKAS, SIMON UND CHOR O Fleiß, o edler Fleiß, usw. |
HANNA, LUKÁCS, SIMON és KÓRUS Ó, szorgalom, nemes munka… |
Nr. 23 Rezitativ HANNE |
No.23. Recitativo
HANNA |
SIMON Hier klimmt der junge Bau'r den hohen Stamm entlang, die Leiter flink hinauf. Vom Wipfel, der ihn deckt, sieht er sein Liebchen nahn, und ihrem Tritt entgegen fliegt dann in trautem Scherze die runde Nuß herab. |
SIMON Itt kúszik egy parasztfiú a fatörzs magasába fürgén fel a létrán. A csúcsról, hol rejtőzik, látja, hogy kedvese közeleg, s lába elé hajít –pajtási tréfaként – egy kerek diót. |
LUKAS Im Garten stehn um jeden Baum die Mädchen groß und klein, dem Obste, das sie klauben, an frischer Farbe gleich. |
LUKÁCS A kertben minden fa körül lányok állanak, nagyok és kicsik, s mit szednek: a gyümölcsnek friss színéhez hasonlítanak. |
Nr. 24 Duett LUKAS |
No.24. Duett
LUKÁCS |
HANNE Ihr Herrchen süß und fein, bleibt weg! Hier schwinden eure Künste ganz, und glatte Worte wirken nicht; man gibt euch kein Gehör. Nicht Gold, nicht Pracht kann uns verblenden, ein redlich Herz ist, was uns rührt; und meine Wünsche sind erfüllt, wenn treu mir Lukas ist. |
HANNA Ti fiatal urak, kedvesek, finomak, el innen! Itt felsültök a jó modorotokkal, a sima szó itt mit sem ér, meg sem hallgatnak benneteket. Ti uracskák, édesek, el innen! itt felsültök … Sem arany, sem pompa el nem ámíthat minket, a becsületes szív az, mi bennünket megindít. Az én vágyaim is beteljesüljenek, ha Lukács hűséges hozzám. |
LUKAS Blätter fallen ab, Früchte welken hin, Tag und Jahr vergeh'n, nur meine Liebe nicht. |
LUKÁCS A levél hullik, a gyümölcs elszárad, nap és év száll tova, csak szerelmem soha. |
HANNE Schöner grünt das Blatt, süßer schmeckt die Frucht, heller glänzt der Tag, wenn deine Liebe spricht. |
HANNA Szebben zöldell a levél, édesebb illatú a gyümölcs, fényesebben ragyog a Nap, ha szerelmed beszél. |
LUKAS, HANNE Welch ein Glück ist treue Liebe! Unsre Herzen sind vereinet, trennen kann sie Tod allein. |
LUKÁCS, HANNAMily boldogság a hű szerelem! Ha szívünk egyesül, a halál választhat el csupán. Mily boldogság … |
LUKAS Liebstes Hannchen! |
LUKÁCS Drága Hannácska! |
HANNE Bester Lukas! |
HANNA Édes Lukács! |
HANNE, LUKAS Lieben und geliebet werden, ist der Freuden höchster Gipfel, ist des Lebens Wonn' und Glück! |
HANNA, LUKÁCSSzeretni és szerettetni az öröm legmagasabb foka, az élet gyönyöre és boldogsága. Szeretni és szerettetni … |
Nr. 25 Rezitativ SIMON |
No.25. Recitativo
SIMON |
Nr. 26 Arie SIMON |
No.26. Ária
SIMON |
Nr. 27 Rezitativ LUKAS |
No.27. Recitativo
LUKÁCS |
Nr. 28 Chor des Landvolks und der Jäger MÄNNER |
No.28. Kórus, falusi nép és vadász FÉRFIAK |
FRAUEN Welch ein lautes Getön durchklingt den ganzen Wald! |
ASSZONYOK Micsoda harsány lárma hangzik szerte az erdőben! |
ALLE Es ist der gellenden Hörner Schall, der gierigen Hunde Gebelle. |
MIND A zengő kürtök hangja az, s a mohó kutyák ugatása. |
MÄNNER Schon flieht der aufgesprengte Hirsch; ihm rennen die Doggen und Reiter nach. |
FÉRFIAK Már fut a felugrasztott szarvas, vágtatnak az ebek s lovasok utána. |
ALLE Er flieht, er flieht. O wie er sich streckt! Ihm rennen die Doggen und Reiter nach. O wie er springt! O wie er streckt! Da bricht er aus den Gesträuchen hervor und läuft über Feld in das Dickicht hinein. |
MIND Menekül, menekül! Ó, hogy kinyúl a teste, vágtatnak az ebek s lovasok utána. Ó, hogy ugrik, szinte kinyúlik! Kitör a cserjéből s a mezőn át a sűrű bozótba száguld. |
MÄNNER Jetzt hat er die Hunde getäuscht; zerstreuet schwärmen sie umher. |
'FÉRFIAK Most a kutyákat megtévesztette, azok szétszóródva loholnak szerte. |
ALLE Die Hunde sind zerstreut; sie schwärmen hin und her. |
MIND A kutyák szétszóródva szanaszét kóborolnak. |
DIE JÄGER Tajo, tajo, tajo! |
VADÁSZ Halihó, halihó! |
MÄNNER Der Jäger Ruf, der Hörner Klang versammelt aufs neue sie. |
FÉRFIAK A vadász hívójele, a kürtök hangja újból összegyűjti őket. |
DIE JÄGER Ho, ho, ho! Tajo! Ho, ho! |
VADÁSZ Halihó, halihó! |
MÄNNER UND FRAUEN Mit doppeltem Eifer stürzet nun der Haufe vereint auf die Fährte los. |
FÉRFIAK, ASSZONYOK Kettőzött buzgalommal veti magát a falka együttesen a nyomra. |
DIE JÄGER Tajo! Tajo! Tajo! |
VADÁSZ Halihó, halihó! |
FRAUEN Von seinen Feinden eingeholt, an Mut und Kräften ganz erschöpft, erlieget nun das schnelle Tier. |
ASSZONYOK Ellenségeitől befogva bátorságát s erejét teljesen kimerítve fekszik immár a gyors vad. |
MÄNNER Sein nahes Ende kündigt an des tönenden Erzes Jubellied, der freudigen Jäger Siegeslaut: |
FÉRFIAK Közelgő végét jelzi az érchangú kürtök ünneplő dala, az örvendő vadászok győzelemittas hangja. |
DIE JÄGER Halali! Halali! Halali! |
VADÁSZ Halihó, halihó! |
FRAUEN Den Tod des Hirsches kündigt an des tönenden Erzes Jubellied, der freudigen Jäger Siegeslaut: |
ASSZONYOK A szarvas halálát hirdeti az érces hangok ünneplő dala s az örvendő vadászok győztes hangja: |
ALLE Halali! Halali! Halali! |
MIND Halihó, halihó! |
Nr. 29 Rezitativ HANNE |
No.29. Recitativo
HANNA |
SIMON Schon werden Kuf und Faß zum Hügel hingebracht, und aus den Hütten strömet zum frohen Tagewerke das muntre Volk herbei. |
SIMON Már a rocskát, hordót mind felhozták, ide a hegyoldalba, a kunyhókból özönlik a vidám napi munkára a jókedvű nép. |
HANNE Seht, wie den Berg hinan von Menschen alles wimmelt! Hört, wie der Freudenton von jeder Seit' erschallet. |
HANNA Nézd, amott a dombon mint nyüzsög a sok ember! Hallod az öröm hangjait zengeni mindenfelől? |
LUKAS Die Arbeit fördert lachender Scherz vom Morgen bis zum Abend hin, und dann erhebt der brausende Most die Fröhligkeit zum Lustgeschrei. |
LUKÁCS Mulattató tréfa serkenti a munkát reggeltől estelig, s a pezsgő must a vidámságot örömkiáltásokig fokozza. |
Nr. 30 Chor ALLE |
No.30. Kórus MIND |
MÄNNER Laßt uns trinken! Trinket, Brüder, laßt uns fröhlich sein! |
FÉRFIAK Legyünk most vidámak … Igyunk, igyatok testvérek, legyünk vidámak! |
FRAUEN Laßt uns singen! Singet alle! Laßt uns fröhlich sein! |
ASSZONYOK Énekeljünk, mindenki daloljon, legyünk vidámak! |
ALLE Juchhe! Juchhe! Juch! Es lebe der Wein! |
MIND Ihaj, csuhaj, éljen a bor! |
MÄNNER Es lebe das Land, wo er uns reift! Es lebe das Faß, das ihn verwahrt! Es lebe der Krug, woraus er fließt! |
FÉRFIAK Éljen a talaj, amiben megérik! Éljen a hordó, mely megóvja! Éljen a kancsó, miből kiöntik! |
ALLE Juchhe! Juch! Es lebe der Wein! |
MIND Ihaj, csuhaj, éljen a bor! |
MÄNNER Kommt, ihr Brüder! Füllt die Kannen, leert die Becher! Laßt uns fröhlich sein! |
FÉRFIAK Jöjjetek testvérek, töltsétek meg a kancsót, hajtsátok fel a pohárból, legyünk vidámak! |
ALLE Heida! Laßt uns fröhlich sein und Juchhe! Juchhe! Juch! aus vollem Halse schrein. Juchhe! Juch! Juch! Es lebe der Wein! |
MIND Hejehuja, legyünk vidámak! Ihaj, csuhaj, teli torokból Ihajja, éljen a bor! |
FRAUEN Nun tönen die Pfeifen und wirbelt die Trommel. Hier kreischet die Fiedel, da schnarret die Leier, und dudelt der Bock. |
ASSZONYOK Már szólnak a sípok és pereg a dob. Itt nyekereg a hegedű, ott peng egy citera, és szól, szól a duda. |
MÄNNER Schon hüpfen die Kleinen und springen die Knaben, dort fliegen die Mädchen, im Arme der Bursche, den ländlichen Reihn. |
FÉRFIAK Már bucskáznak a kicsinyek, ugrálnak a fiúk, repülnek a lányok a legény karjába, a falusi körtáncba. |
FRAUEN Heisa, hopsa, laßt uns hüpfen! |
ASSZONYOK Hej hopp! Ugráljunk! |
MÄNNER Ihr Brüder, kommt! |
FÉRFIAK Gyertek, testvérek! |
FRAUEN Heisa, hopsa, laßt uns springen! |
ASSZONYOK Hej, hopp, ugorjunk! |
MÄNNER Die Kannen füllt! |
FÉRFIAK A kancsókat töltsd meg! |
FRAUEN Heisa, hopsa, laßt uns tanzen! |
ASSZONYOK Csuhaj! Táncoljunk! |
MÄNNER Die Becher leert! |
FÉRFIAK Hajtsd fel a poharat! |
ALLE Heida! Laßt uns fröhlich sein, usw. |
MIND Sej, haj, Legyünk vidámak! … |
MÄNNER Jauchzet, lärmet, springet, tanzet, lachet, singet! Nun fassen wir den letzten Krug! |
FÉRFIAK Ihaj, csuhaj, sejehaj! Ragadjuk meg az utolsó kancsót, hej-hopp! |
ALLE Und singen dann im vollen Chor dem freudenreichen Rebensaft: Heisa, hei! Juchhe! Juch! Heisasa! Juch! Es lebe der Wein, der edle Wein, der Grillen und Harm verscheucht! Sein Lob ertöne laut und hoch in tausendfachem Jubelschal! Heida, laßt uns fröhlich sein und Juchhe! Juchhe! Juch! aus vollem Halse schrein. |
MIND És énekeljük meg mindnyájan, kórusban, az örömöt adó szőlő levét! Hej hopp, ihajja! Éljen a bor! A nemes bor, mely elűzi a hóbortot és a bánatot! A dicsérete hangosan, fennen zengjen, ezrek ünneplő hangján! Hej, haj, vidáman legyünk és ihaj, csuhaj, teli torokból kiáltozzunk! Hej! |
Tél
szerkesztésNémet szöveg | Magyar szöveg |
DER WINTER | A TÉL |
Nr. 31 Einleitung: Adagio, ma non troppo | No.31. Bevezetés: Adagio, ma non troppo |
Nr. 32 Rezitativ SIMON |
No.32. Recitativo SIMON |
HANNE Aus Lapplands Höhlen schreitet her der stürmisch düstre Winter jetzt. Vor seinem Tritt erstarrt in banger Stille die Natur. |
HANNA Lappföld jégbarlangjaiból kilép most a viharos komor Tél. S lába nyomán megdermed szorongó csöndben a természet. |
Nr. 33 Kavatine HANNE |
No.33. Kavatina HANNA |
Nr. 34 Rezitativ LUKAS |
No.34. Recitativo LUKÁCS |
Nr. 35 Arie LUKAS |
No.35. Ária LUKÁCS |
Nr. 36 Rezitativ LUKAS |
No.36. Recitativo LUKÁCS |
HANNE Die warme Stube zeigt ihm dann des Dörfchens Nachbarschaft, vereint in trautem Kreise, den Abend zu verkürzen mit leichter Arbeit und Gespräch. |
HANNA A meleg szobában találja bent a falucska szomszédoló népét meghitt körben együtt, hogy megrövidítsék az estét könnyebb munkával és beszélgetéssel. |
SIMON Am Ofen schwatzen hier von ihrer Jugendzeit die Väter; zu Körb und Reusen flicht die Weidengert und Netze strickt der Söhne munt'rer Haufe dort. Am Rocken spinnen die Mütter, am laufenden Rade die Töchter; und ihren Fleiß belebt ein ungekünstelt frohes Lied. |
SIMON A kemencénél mesélgetnek ifjúkorukról az apák, a kosarakhoz és varsákhoz fon fűzfavesszőt és hálót csomóz az ifjúság vidám csoportban. A rokkákon fonnak az anyák, a pergő keréknél a lányok, s mind a szorgoskodást serkenti egy mesterkéletlen, jókedvű dal. |
Nr. 37 Lied mit Chor FRAUEN UND MÄDCHEN |
No.37. Dal és kórus ASSZONYOK ÉS LÁNYOK |
HANNE Drille, Rädchen, lang und fein, drille fein ein Fädelein mir zum Busenschleier! |
HANNA Fonjál, kis kerék, hosszút és finomat, fonjál finom fonalat nékem egy mellkendőre! |
FRAUEN UND MÄDCHEN Knurre, schnurre, usw. |
ASSZONYOK ÉS LÁNYOK Berregj, surrogj… |
HANNE Weber, webe zart und fein, webe fein das Schleierlein mir zur Kirmesfeier. |
HANNA Takács, szőjj lágyat és finomat, sződd meg finoman fátylamat, nékem lesz, ünneplőre! |
FRAUEN UND MÄDCHEN Knurre, schnurre, usw. |
ASSZONYOK ÉS LÁNYOK Berregj, surrogj… |
HANNE Außen blank und innen rein muß des Mädchens Busen sein, wohl deckt ihn der Schleier. |
HANNA Kívül szépséges, bévül tiszta legyen a leány keble, fedje azt el a fátyol! |
FRAUEN UND MÄDCHEN Knurre, schnurre, usw. |
ASSZONYOK ÉS LÁNYOK Berregj, surrogj… |
HANNE Außen blank und innen rein, fleißig, fromm und sittsam sein, locket wackre Freier. |
HANNA Kívül szépséges, bévül tiszta, szorgos, csinos, illedelmes – így vonzza majd a derék kérőt. |
CHOR (ALLE) Außen blank und innen rein, usw. |
KÓRUS (MIND) Kívül szépséges… |
Nr. 38 Rezitativ LUKAS |
No.38. Recitativo LUKÁCS |
Nr. 39 Lied mit Chor HANNE |
No.39. Dal és kórus HANNA |
CHOR Ei, ei, warum nicht nein? |
KÓRUS Ej, ej, hát miért nem mondott nemet? |
HANNE Sei ruhig, sprach er, liebes Kind, und schenke mir dein Herz; denn meine Lieb' ist treu gesinnt, nicht Leichtsinn oder Scherz. Dich mach ich glücklich: nimm dies Geld, den Ring, die goldne Uhr! Und hab ich sonst, was dir gefällt, o sag's und fordre nur! |
HANNA Légy nyugodt – szól a férfi – kedves gyermekem! Add nékem a szíved! Mert a szerelmem őszinte, nem könnyelmű tréfa csak. Boldoggá teszlek, fogd e pénzt, a gyűrűt és aranyórát, és bármi egyebet, mi tetszik neked – csak szólj és kívánj! |
CHOR Ei, ei, das klingt recht fein! |
KÓRUS Ej, ej, ez egészen jól hangzik! |
HANNE Nein, sagt sie, das wär viel gewagt, mein Bruder möcht es sehn, und wenn er's meinem Vater sagt, wie wird mir's dann ergehn? Er ackert uns hier allzunah … Sonst könnt es wohl geschehn. Schaut nur, von jenem Hügel da könnt Ihr ihn ackern sehn. |
HANNA Nem – felelt ő – az túl merész dolog lenne, a bátyám megláthatná, s ha apámnak elmondaná, mi lenne velem? Itt szánt ő, egészen közelben … Más különben könnyen megeshetne … Nézze csak meg, onnan a dombról, láthatja őt, amint szánt! |
CHOR Ho, ho, was soll das sein? |
KÓRUS Hohó! Ez mit jelentsen? |
HANNE Indem der Junker geht und sieht, schwingt sich das lose Kind auf seinen Rappen und entflieht geschwinder als der Wind. Lebt wohl, rief sie, mein gnädger Herr! So räch ich meine Schmach. Ganz eingewurzelt stehet er und gafft ihr staunend nach. |
HANNA Míg a nemes úr ment, hogy nézze, a pajkos lányka felugrott a fekete paripára és elmenekült gyorsabban a szélnél: Isten áldja – így kiált -nagyságos uram! Ez a bosszúm, mert könnyű prédának hitt. Gyökeret eresztve állott ott az úr, és csodálkozva bámult utána … |
CHOR Ha, ha, das war recht fein. |
KÓRUS Haha, jól megjárta, ha-ha-ha! |
Nr. 40 Rezitativ SIMON |
No.40. Recitativo SIMON |
Nr. 41 Arie SIMON |
No.41. Ária SIMON |
Nr. 42 Rezitativ SIMON |
No.42. Recitativo Ő marad csak s vezet minket, változatlan az időn s az évek forgásán át, bánaton és örömön keresztül, a legnagyobb célig. SIMON |
Nr. 43 Terzett und Doppelchor SIMON |
No.43. Hármas és kettős kórus SIMON |
LUKAS, SIMON Die Himmelspforten öffnen sich, der heil'ge Berg erscheint. Ihn krönt des Herren Zelt, wo Ruh und Friede thront. |
LUKÁCS, SIMON Megnyílnak a mennyeknek kapui, a szent hegy föltűnik, azt koronázza az Úrnak sátora, hol nyugalom és béke trónol. |
ERSTER CHOR Wer darf durch diese Pforten gehn? |
I. KÓRUS Ki merészelhet e kapukon belépni? |
HANNE, LUKAS, SIMON Der Arges mied und Gutes tat. |
HANNA, LUKÁCS, SIMON Ki a Rosszat elkerülte s Jót cselekedett. |
ZWEITER CHOR Wer darf besteigen diesen Berg? |
II. KÓRUS Ki hághat fel a szent hegyre? |
HANNE, LUKAS, SIMON Von dessen Lippen Wahrheit floß. |
HANNA, LUKÁCS, SIMON Kinek ajkáról Igazság fakadt. |
ERSTER CHOR Wer darf in diesem Zelte wohnen? |
I. KÓRUS Ki fog e sátorban lakozni? |
HANNE, LUKAS, SIMON Der Armen und Bedrängten half. |
HANNA, LUKÁCS, SIMON Ki a szegényeket és megszorultakat segítette. |
ZWEITER CHOR Wer wird den Frieden dort genießen? |
II. KÓRUS Ki fogja ott a békét élvezni? |
HANNE, LUKAS, SIMON Der Schutz und Recht der Unschuld gab. |
HANNA, LUKÁCS, SIMON Ki védelmet s igazat adott az ártatlannak. |
ERSTER CHOR O seht, der große Morgen naht. |
I. KÓRUS Nézd! Közeleg a nagyszerű nap! |
ZWEITER CHOR O seht, er leuchtet schon. |
II. KÓRUS Ó nézd! Már felragyog. |
BEIDE CHÖRE Die Himmelspforten öffnen sich, der heil'ge Berg erscheint. |
I. ÉS II. KÓRUS Megnyílnak a mennyeknek kapui, a szent hegy föltűnik. |
ERSTER CHOR Vorüber sind, |
I. KÓRUS Elmúltak már, |
ZWEITER CHOR verbrauset sind |
II. KÓRUS elzúgtak |
ERSTER CHOR die leidenvolle Tage, |
I. KÓRUS a szenvedésnek napjai, |
ZWEITER CHOR des Lebens Winterstürme. |
II. KÓRUS az élet téli viharai. |
BEIDE CHÖRE Ein ew'ger Frühling herrscht; und grenzenlose Seligkeit wird der Gerechten Lohn. |
I. ÉS II. KÓRUS Örök Tavasz uralkodik és határtalan boldogság lesz az igazak jutalma. |
HANNE, LUKAS, SIMON Auch uns werd' einst ein solcher Lohn! Laßt uns wirken, laßt uns streben! |
HANNA, LUKÁCS, SIMON A mi jutalmunk is ez lesz egykor, munkálkodjunk, törekedjünk! |
ERSTER CHOR Laßt uns kämpfen, |
I. KÓRUS Küzdjünk érte, |
ZWEITER CHOR laßt uns harren, |
II. KÓRUS várjuk, |
BEIDE CHÖRE zu erringen diesen Preis. Uns leite deine Hand, o Gott! Verleih uns Stärk' und Mut. |
I. ÉS II. KÓRUS hogy kivívjuk ezt a díjat! Vezessen minket a Te kezed, ó Isten! Kölcsönözz nékünk erőt és bátorságot! |
ERSTER CHOR Dann siegen wir, |
I. KÓRUS S akkor énekelünk, |
ZWEITER CHOR dann gehn wir |
II. KÓRUS akkor belépünk |
BEIDE CHÖRE ein in deines Reiches Herrlichkeit. Amen. |
I. ÉS II. KÓRUS a Te dicsőséges birodalmadba. Ámen. |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Várnai Péter: Oratóriumok könyve. 150. old.
- ↑ a b Várnai Péter: Oratóriumok könyve. 155. old.
- ↑ a b Péteri Judit előadása. MR3–Bartók Rádió
- ↑ Molnár Antal: A hét zeneműve. 64–65. old.
- ↑ Várnai Péter: Oratóriumok könyve. 156. old.
- ↑ Molnár Antal: A hét zeneműve, 66–69. old.
- ↑ Várnai Péter: Oratóriumok könyve. 158–160. old.
Források
szerkesztés- Várnai Péter: Oratóriumok könyve. Zeneműkiadó, Budapest, 1972.
- Molnár Antal: Joseph Haydn: Az évszakok. – A hét zeneműve, 1978/1. Zeneműkiadó, Budapest, 1977.
- MR3–Bartók Rádió – Péteri Judit: Haydn, Joseph: Évszakok – oratórium[halott link] Hozzáférés: 2013. április 23.
- Joseph Haydn: Die Jahreszeiten (CD-felvétel kísérőfüzet). Oratorium für drei Solostimmen, Chor und Orchester, Hob. XXI:3. Gundula Janowitz, S; Peter Schreier, T; Martti Talvela, B; Wiener Singverein; Wiener Symphoniker. Cond.: Karl Böhm. Deutsche Grammophon, Hamburg, cop. 1967
- Az oratórium magyar szövege Hozzáférés: 2013. április 23.