Az American Airlines 191-es járatának katasztrófája

repülőbaleset

Az American Airlines 191-es járatának katasztrófája az American Airlines menetrend szerint chicagói O’Hare nemzetközi repülőtérről a Los Angeles-i nemzetközi repülőtérre érkező járatával történt 1979. május 25-én, amikor az N110AA lajstromjelű DC–10–10 a kifutás során bal oldali hajtóművét elvesztve, közvetlenül a felszállást követően balra átfordulva lezuhant. A repülőgépen tartózkodó mind a 258 utas és 13 fős személyzet életét vesztette, a robbanásban további két ember meghalt a földön. Ez volt a legnagyobb számú áldozattal járó repülőesemény az Amerikai Egyesült Államok történetében.

American Airlines 191-es járat
Az N110AA a tragédia előtt öt évvel a chicagói O'Hare nemzetközi repülőtéren, 1974 áprilisában
Az N110AA a tragédia előtt öt évvel a chicagói O'Hare nemzetközi repülőtéren, 1974 áprilisában
Adatok
Dátum 1979. május 25.
Helyszín Chicago, Illinois állam
Ok Hanyag karbantartás miatt megrepedt bal hajtóműkonzol és emiatt leszakadt hajtómű, majd az emiatti hidraulikafolyadék-veszteség
Indulási állomás O’Hare nemzetközi repülőtér
Célállomás Los Angeles-i nemzetközi repülőtér
Halottak 273 fő (2 ember a földön)
Túlélők 0 fő
Repülőgép
Repülőgép DC–10–10
Üzemeltető American Airlines
Lajstromjel N110AA
Utasok 258
Személyzet 13
American Airlines 191-es járat (USA)
American Airlines 191-es járat
American Airlines 191-es járat
Pozíció az USA térképén
é. sz. 42° 00′ 35″, ny. h. 87° 55′ 48″Koordináták: é. sz. 42° 00′ 35″, ny. h. 87° 55′ 48″
A Wikimédia Commons tartalmaz American Airlines 191-es járat témájú médiaállományokat.

KivizsgálásSzerkesztés

A kivizsgálás megállapította, hogy a repülőgép már a felszállást követően megkezdte a hossztengelyű forgást, az egyes számú hajtómű leszakadt tartókonzoljáról és a szárnyfél felső felületén át elhagyta azt a repülőgép. A hajtómű helyén annak hidraulikarendszeréből hidraulikafolyadék kezdett ömleni a szabadba, ami a szárnyfél orrsegédszárnyát működésképtelenné tette, egy 90 cm hosszú szakaszon megsértve azt. A bal szárnyfél túlterhelése miatt irányíthatatlan mozgásba kezdett a külső orrsegédszárnyrész. Ahogy a repülőgép emelkedésbe kezdett, a hajtóművét vesztett bal szárnyfél átesett orrsegédszárnya miatt, a jobb szárnyfélé pedig, mivel annak orrsegédszárnya kieresztve maradt és hajtóműve maximális felszállási teljesítményen üzemelt. A repülőgép rendkívül zavaró és kiegyensúlyozatlan aerodinamikai sajátosságai miatt a repülőgép bal irányú fordulóba kezdett, az orsózó mozgással már részlegesen átfordulva elérte a 112 fokos szöget. Erős süllyedésbe kezdett, majd becsapódott egy utánfutókat tároló nyílt területre, a futópálya utáni területen. A repülőgép elvesztését az American Airlines légitársaság karbantartási eljárásainak hibája miatt kialakult hajtóműkonzol-repedés során bekövetkezett hajtóművesztés okozta.

Noha a nyomozás a karbantartási eljárásokat nevezte meg fő oknak a tragédia bekövetkezéséhez, és nem a repülőgéptípus tervezését és kialakítását, a Szövetségi Légügyi Hivatal balesettel együttjáró repüléstilalma újabb negatív előítéleteket táplált a típussal szemben, melyek újabb, más jellegű repülőeseményeket idéztek elő. A katasztrófa utáni vizsgálatok több DC–10-esen találtak hasonló problémákat, amelyek szintén hibás karbantartási eljárásokból eredtek. Ezek javítását és az eljárások módosítását követően a típus több évtizedes utasszállítói karriert tud maga mögött, kiegészítve teherszállító feladatokkal is.

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés