Az American Airlines 191-es járatának katasztrófája

Az American Airlines 191-es járatának katasztrófája az American Airlines menetrend szerint chicagói O’Hare nemzetközi repülőtérről a Los Angeles-i nemzetközi repülőtérre érkező járatával történt 1979. május 25-én, amikor az N110AA lajstromjelű DC–10–10 a kifutás során bal oldali hajtóművét elvesztve, közvetlenül a felszállást követően balra átfordulva lezuhant. A repülőgépen tartózkodó mind a 258 utas és 13 fős személyzet életét vesztette, a robbanásban további két ember meghalt a földön. Ez volt a legnagyobb számú áldozattal járó repülőesemény az Amerikai Egyesült Államok történetében.

American Airlines 191-es járat
Az N110AA a tragédia előtt öt évvel a chicagói O'Hare nemzetközi repülőtéren, 1974 áprilisában
Adatok
Dátum	1979. május 25.
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Helyszín	Chicago, Illinois állam
Ok	Hanyag karbantartás miatt megrepedt bal hajtóműkonzol és emiatt leszakadt hajtómű, majd az emiatti hidraulikafolyadék-veszteség
Indulási állomás	O’Hare nemzetközi repülőtér
Célállomás	Los Angeles-i nemzetközi repülőtér
Halottak	273 fő (2 ember a földön)
Túlélők	0 fő
Repülőgép
Repülőgép	DC–10–10
Üzemeltető	American Airlines
Lajstromjel	N110AA
Utasok	258
Személyzet	13
American Airlines 191-es járat Pozíció az USA térképén
é. sz. 42° 00′ 35″, ny. h. 87° 55′ 48″42.009722222222, -87.93
A Wikimédia Commons tartalmaz American Airlines 191-es járat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kivizsgálás

A kivizsgálás megállapította, hogy a repülőgép már a felszállást követően megkezdte a hossztengelyű forgást, az egyes számú hajtómű leszakadt tartókonzoljáról és a szárnyfél felső felületén át elhagyta azt a repülőgép. A hajtómű helyén annak hidraulikarendszeréből hidraulikafolyadék kezdett ömleni a szabadba, ami a szárnyfél orrsegédszárnyát működésképtelenné tette, egy 90 cm hosszú szakaszon megsértve azt. A bal szárnyfél túlterhelése miatt irányíthatatlan mozgásba kezdett a külső orrsegédszárnyrész. Ahogy a repülőgép emelkedésbe kezdett, a hajtóművét vesztett bal szárnyfél átesett orrsegédszárnya miatt, a jobb szárnyfélé pedig, mivel annak orrsegédszárnya kieresztve maradt és hajtóműve maximális felszállási teljesítményen üzemelt. A repülőgép rendkívül zavaró és kiegyensúlyozatlan aerodinamikai sajátosságai miatt a repülőgép bal irányú fordulóba kezdett, az orsózó mozgással már részlegesen átfordulva elérte a 112 fokos szöget. Erős süllyedésbe kezdett, majd becsapódott egy utánfutókat tároló nyílt területre, a futópálya utáni területen. A repülőgép elvesztését az American Airlines légitársaság karbantartási eljárásainak hibája miatt kialakult hajtóműkonzol-repedés során bekövetkezett hajtóművesztés okozta.

Noha a nyomozás a karbantartási eljárásokat nevezte meg fő oknak a tragédia bekövetkezéséhez, és nem a repülőgéptípus tervezését és kialakítását, a Szövetségi Légügyi Hivatal balesettel együttjáró repüléstilalma újabb negatív előítéleteket táplált a típussal szemben, melyek újabb, más jellegű repülőeseményeket idéztek elő. A katasztrófa utáni vizsgálatok több DC–10-esen találtak hasonló problémákat, amelyek szintén hibás karbantartási eljárásokból eredtek. Ezek javítását és az eljárások módosítását követően a típus több évtizedes utasszállítói karriert tud maga mögött, kiegészítve teherszállító feladatokkal is.

Fordítás

A Wikimédia Commons tartalmaz Az American Airlines 191-es járatának katasztrófája témájú médiaállományokat.

• Ez a szócikk részben vagy egészben az American Airlines Flight 191 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.