Az apostolok cselekedetei

Az apostolok cselekedetei az Újszövetség ötödik irata, a négy evangélium után soron következő történeti könyv, melyben az ősegyház történetének kezdetéről és elterjedéséről kapunk beszámolót. Keletkezési idejét 70-100 közé teszik,[1][2] de ma már egy több bibliatudós részesíti előnyben a 2. század elejét.[3] Görög (koiné görög) nyelven írták. A megírás helyeként sok várost is számításba vettek.

Fjodor Zubov: Az Apostolok Minisztériuma

Hagyományos nézet

szerkesztés

A könyv szerzője a hagyomány alapján azonos a harmadik evangélium írójával, vagyis Lukács evangélistával, aki hosszú ideig Pál munkatársaként bejárta az apostollal Kis-Ázsia, és Görögország nagy részét, így információi nagyrészt megbízhatóak (első kézből származnak). Nagyon sok olyan rész van a könyvben, ahol az író többes szám első személyben beszéli el a történteket, így tudhatjuk meg azt, hogy akkor az evangélista éppen az apostol társaságában utazott.

Mai bibliakutatók

szerkesztés

Sok tudós i.sz. 80–90-re datálja a művet.[4][5] Jeruzsálemnek és templomának a római seregek által i.sz. 70-ben történt lerombolását az ApCsel nem említi, de valószínűleg a Lukács 21:20-24 utal rá. Az Apostolok Cselekedeteit nem írhatták volna meg korábban 90-nél, mivel úgy tűnik, hogy a szerző nem ismeri Pál leveleit, amelyeket nem gyűjtöttek össze és nem terjesztettek e dátum előtt.

Egyre több tudós részesíti előnyben az Apostolok cselekedeteinek megalkotásának késői időpontját, a 2. század elejét, kb. 110-120 között.[6][7] Három tényező támasztja alá ezt a dátumot. Először is, az Apostolok cselekedetei ismeretlennek tűnnek a 2 század utolsó fele előtt. Másodszor, nyomós érvek szólhatnak amellett, hogy az Apostolok cselekedetei szerzője ismerte Josephus néhány anyagát, aki i.sz. 93-94-ben fejezte be A zsidók történetét. Harmadszor, a legújabb tanulmányok felülvizsgálták azt az ítéletet, miszerint az ApCsel szerzője nem tudott a páli levelekről. Meggyőző érveket hoztak fel különösen a Galata levél esetében azok a tudósok, akik szerint az Apostolok cselekedetei írója nemcsak ismerte ezt a páli levelet, hanem problémának is tekintette.[8] Különösen felhívják a figyelmet az ApCsel 15. rész és a Galata 2. rész közötti verbális és gondolati hasonlóságokra.[9]

Felépítése

szerkesztés

Az apostolok cselekedetei – ugyanúgy, mint az evangélium – egy ajánlással kezdődik, melynek címzettje a Lukácsnál már egyszer felbukkanó Teofil, aki nyilvánvalóan ismerte az írót, de ma már nem tudunk róla biztosat. Teofil minden bizonnyal konkrét személy lehetett, nevének jelentése "Isten-szerető". Vagy egyházi elöljáró volt, vagy vagyonos ember, aki vállalta a könyv másolásának, terjesztésének költségeit.[10]

Ebben Lukács visszautal az evangéliumra, majd – mintegy egybeszerkesztve – Jézus mennybemenetelének történetét írja le, vagyis Az apostolok cselekedetei úgy kezdődik, mint ahogy az evangélium befejeződik, ezzel is biztosítva a folyamatosságot.

Az első hét fejezetben az Ősegyház kialakulásának vagyunk szemtanúi Mátyás kiválasztásával, a Szentlélek kiáradásával, és Péter bátor kiállásával a Jeruzsálemben lévő népek elé. Ezután az apostolok működéséről kapunk képet gyógyítások, tanúságtételek és csodák által, mely dolgok már akkor nem tetszettek a zsidó hatóságoknak (idevéve a bölcs Gamáliel történetét, aki a megbékélést hangsúlyozta), így ettől kezdve megindult az üldözés, melynek első vértanúját Istvánnak hívták (6-7. fejezetek).

A 8. fejezettől kezdve a születendő kereszténység kinövi Júdeát, Jeruzsálemet, és elindul a terjeszkedése. Először Szamariában vetik el a keresztény hit magvait (Fülöp, Péter és Simon mágus esete); majd Saul (Pál) kapja meg az indíttatást magától Jézustól, így a kereszténység legnagyobb ellenségéből a „népek apostolává” lesz (9. fej.), aki megtérése után a terjedő kereszténység egyik legnagyobb alakjává válik. Péter segítségével a pogányok is megismerik Jézus örömhírét (10-11. fej.), majd Jakab apostol vértanúságával, és az apostolok fejének csodálatos szabadulásával zárul le a második egység (12. fej.)

A következő fejezetektől már Pál áll a középpontban és az ő missziós útjainak leírása (ahol már Lukács is vele volt). Pál elindul Kis-Ázsiába, hogy terjessze a keresztény hitet, és híveket szerezzen, mely nem volt annyira egyszerű abban a korban. Ehhez képest nagyon sokan csatlakoztak az új valláshoz. Pál rengeteg helyen alapít új egyházakat (Piszidia, Likaónia, Frígia, Pamfília stb.), melyek még nem szakadtak el a zsidóságtól, így az első apostoli zsinat határozata is nagyon fontos ahhoz, hogy elkülönüljön egymástól a zsidó és a keresztény vallás (15. fej.).

Ezután Pál eljut Philippibe, ahol szintén szerez magának követőket, majd a görög állam szívébe, Athénba megy, és ott hirdeti az evangéliumot. Epheszoszban tölt el három évet, miközben a környéken terjed a hit, de Pálnak honvágya van, így visszatér Jeruzsálembe, de ott elfogják, és nem sokon múlik, hogy ki ne végezzék (20-21. fejezetek).

Pál ezután hosszú időt tölt Jeruzsálemben, az Antonia-erődben, három év vizsgálati fogságban (22-26. fej.), miközben nem születik döntés az ügyében, ám végül a császárhoz fellebbez, így az utolsó fejezetekben Pál kalandos útját követhetjük nyomon Rómába, ahol Pál háziőrizetbe kerül és közben ott is megkezdi a keresztény hit terjesztését (27-28. fejezetek).

Történetisége

szerkesztés

Az apostolok cselekedeteinek megbízható a történetisége, ugyanis nagyon sok olyan névvel és eseménnyel találkozunk a profán forrásokban, melyek itt is előfordulnak. Josephus Flavius említi meg azt a Jakab apostolt, akit Heródes végeztetett ki (Zsidók története. XX. fej. 9), vagy például Suetonius említi azt az éhinséget, melynek alkalmával Claudius császár kiűzi a zsidókat Rómából. Itt ír arról is, hogy egy bizonyos „Chrestos” miatt történt meg ez a kiűzetés (ez a rendelet felbukkan Pálnál is). Az említett helytartók nevei (Antonius Felix, Portius Festus) és hivataluk időpontjai által tudjuk rekonstruálni Pál fogságának valószínű idejét, amit az i. sz. 58-61-es évek közé tehetünk. Tehát nagyon sok kapcsolódási pont van a profán történetírás és Az apostolok cselekedetei között.

Szerkezete, felépítése

szerkesztés

A mű szerkezetét, felépítését több tényező alakítja. Rendező elve a misszió, de földrajzi, teológiai és személyi fordulópontok is tagolják. A különböző szakaszokat összegzések zárják.

  • Két „főszereplője” Péter és - a mű második, nagyobbik felében - Pál.
  • Három meghatározó helyszíne Jeruzsálem, Antiochia és Róma.

Az apostolok cselekedeteiben 24 beszéd található, mely a mű terjedelmének 30%-át teszi ki. Ezekre a kor görög-római írói stílusa hatott, de tetten érhető a zsinagógai beszéd is. Éppen ezért Péter és Pál beszédei nevezhetők keresztény midrásoknak is. Igehirdető jellegükkel kapcsolatot teremtenek a levelekkel is.

Forrásai, hagyományai

szerkesztés

Összeállítása során különböző hagyományokat használhatott a szerző:

  • „Antiochiai forrás”
  • szóbeli források
  • Lukács útinaplója
  • egyéb dokumentumok

A „mi”-szakaszok

szerkesztés

Az apostolok cselekedetei sajátos hagyományrétegét képezik a T/1-ben íródott, un. „mi”-szakaszok. Eredetük vitatott. A legelterjedtebb felfogás szerint ezek Lukács naplójegyzetei (esetleg Pál más kísérőjének jegyzetei). Elképzelhető, hogy valamiféle helységnév-lista Pál térítő útjairól, esetleg egy szórványos Pál-regény részei.

 
 
 
 
 
 
Az apostolok cselekedeteinek fontosabb helyszínei


  1. Pheme Perkins: Reading the New Testament: An Introduction
  2. Vankó-Reisinger: Bevezetés a Biblia tanulmányozásához, 1993
  3. Tyson, Joseph B., (April 2011). "When and Why Was the Acts of the Apostles Written?", in: The Bible and Interpretation: Egyre több tudós részesíti előnyben az Apostolok Cselekedeteinek megírásának késői dátumát, azaz i.sz. 110-120 körüli dátumot. Három tényező támasztja ezt alá: "...A growing number of scholars prefer a late date for the composition of Acts, i.e., c. 110-120 CE. Three factors support such a date. First, Acts seems to be unknown before the last half of the second century. Second, compelling arguments can be made that the author of Acts was acquainted with some materials written by Josephus, who completed his Antiquities of the Jews in 93-94 CE...Third, recent studies have revised the judgment that the author of Acts was unaware of the Pauline letters."
  4. Gnuse, R. (2002). Vita Apologetica: The Lives of Josephus and Paul in Apologetic Historiography. Journal for the Study of the Pseudepigrapha, 13(2), 151–169. https://doi.org/10.1177/095182070201300203
  5. Boring, M. Eugene (2012). An Introduction to the New Testament: History, Literature, Theology. Westminster John Knox Press. ISBN 978-0-664-25592-3
  6. Tyson, Joseph B., (April 2011). "When and Why Was the Acts of the Apostles Written?", in: The Bible and Interpretation
  7. Richard I. Pervo: Dating Acts: Between the Evangelists and the Apologists (Santa Rosa, Kalifornia: Polebridge Press, 2006)
  8. Pervo, Dating Acts; Heikki Leppä, "Luke's Critical Use of Galatians" (Ph. D. diss., University of Helsinki, 2002); William O. Walker, Jr., "Acts and the Pauline Corpus Reconsidered." JSNT 24 (1985): 3-23; Walker, "Acts and the Pauline Corpus Revisited: Peter's Speech at the Jerusalem Conference," in Literary Studies in Luke-Acts: Essays in Honor of Joseph B. Tyson (ed. Richard P. Thompson and Thomas E. Phillips; Macon, Ga.: Mercer University Press, 1998), 77-86.
  9. When and Why Was the Acts of the Apostles Written? | Bible Interp. bibleinterp.arizona.edu. (Hozzáférés: 2023. augusztus 26.)
  10. William S. Kurz, S.J.: Az apostolok cselekedetei. Szegedi Kommentár - Újszövetség. Fordította: Kovács Gábor; lektorálta: Gál Ferenc; sorozatszerkesztő: Benyik György; a web-változatot készítette: Küsmődi Attila
  • Benyik György: Az újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete. Introductio specialis. Második kötet. JATEPress, Szeged, 1996.

További információk

szerkesztés