Az ember, aki túl sokat tudott (film, 1956)

1956-ban bemutatott bűnügyi film

Az ember, aki túl sokat tudott (The Man Who Knew Too Much) egy 1956-ban bemutatott bűnügyi film Alfred Hitchcock rendezésében, James Stewarttal és Doris Day-jel a főszerepben. A történetet Hitchcock már korábban, 1934-ben is filmre vitte azonos címen.[1] Az újraforgatott film nagyobb sikert aratott. Hitchcock maga úgy nyilatkozott egy François Truffaut által készített interjúban, hogy az 1934-es filmváltozat egy tehetséges amatőr, míg az 1956-ban leforgatott film már egy profi munkája volt.[2] A film elnyerte a legjobb betétdalnak járó Oscar-díját Doris Day Whatever Will Be, Will Be (Que Sera, Sera) (Ahogy lesz, úgy lesz) – a filmben többször elénekelt daláért.[3]

Az ember, aki túl sokat tudott
(The Man Who Knew Too Much)
1956-os amerikai film

Rendező Alfred Hitchcock
Producer Alfred Hitchcock
Műfaj
Forgatókönyvíró Charles Bennett
D.B. Wyndham-Lewis
Főszerepben James Stewart
Doris Day
Brenda De Banzie
Bernard Miles
Alan Mowbray
Hillary Brooke
Zene Bernard Herrmann
Operatőr Robert Burks
Vágó George Tomasini
Díszlettervező Henry Bumstead
Gyártás
Gyártó Paramount Pictures
Filwite Productions
Ország USA
Nyelv angol
Forgatási helyszín
Játékidő 120 perc
Költségvetés 1,2 millió  USD
Forgalmazás
Forgalmazó Paramount Pictures
Bemutatófrancia 1956. április 30.
USA 1956. június 1.
Korhatár12 II. kategória (F/4846/J)
Bevétel 10,25 millió  USD
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Az ember, aki túl sokat tudott témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Történet szerkesztés

A film egy amerikai család nyaralásával kezdődik, dr. McKenna orvos, a felesége, Jo, aki énekesnő és fiuk, Hank egy marokkói nyaraláson vesznek részt. Miközben Marrakesbe utaznak, a buszon összeismerkednek Louis Bernarddal, aki nem árul el sokat magáról, annyit tudunk meg róla, hogy francia. A férfi feltűnő érdeklődést mutat a házaspár munkája, nyaralása, utazásuk célja iránt. A McKenna-házaspár megérkezvén Marrakesbe a szállodába megy, ahol újból találkoznak Louis Bernarddal, akivel közös vacsorát beszélnek meg. Miközben beszélgetnek, a francia meglát egy férfit, mire elköszön, lemondja a vacsorát és elsiet.

A vacsoránál a McKenna-házaspár megismerkedik Draytonékkal, 50 év körüli házaspárral, akik szintén Marokkóban nyaralnak. A vendéglőben veszi észre dr. McKenna, hogy Louis Bernard az étterem egy eldugott sarkából figyeli őket.

Másnap a piacra mennek Draytonék és McKennáék, ahol észrevesznek két arabot, amint üldözik egymást a szűk sikátorokban. Végül az üldöző utoléri a menekülőt és hátba szúrja. Az arab tántorogva dr. McKennához lépked, majd összeesik, ekkor látja meg a doktor, hogy az arab álruhában Louis Bernard haldoklik. A francia férfi felfedi dr. McKenna előtt, hogy ő maga valójában egy kém, aki rájött arra, hogy egy államférfi életére törnek, megkéri az orvost, hogy keresse meg Ambrose Chapelt. A doktort és feleségét, valamint Edward Draytont bekísérik a rendőrségre tanúvallomást tenni, Hanket Lucy Drayton hazaviszi a szállodába. A rendőrőrsön dr. McKennát a telefonhoz szólítják, ahol egy férfihang közli vele, hogyha elárulja a rendőrségnek, hogy mit mondott a haldokló Louis Bernard, akkor Hankkel – a fiával – végeznek. A doktor felhívja a szállodát és kiderül, hogy nem látták se a fiukat se Lucy Draytont. Edward Drayton a szállodába siet, miközben dr. McKennát kihallgatják, aki nem beszél Louis Bernard utolsó mondatairól. A vallomásuk után a szállodába sietnek. A portás közli velük, hogy a fiukat még mindig nem látták. Mikor Draytonék után érdeklődik, kiderül, hogy Edward Drayton 1 órával azelőtt kijelentkezett és elhagyta a szállodát. Dr. McKennában ekkor tudatosul, hogy a Drayton-házaspár elrabolta a fiát. Hogy megóvja a várható sokktól, a férj nyugtatót ad be feleségének, és csak ekkor közli vele, hogy mit mondott Louis Bernard, illetve, hogy Draytonék elrabolták a fiukat. Elhatározzák, hogy kezükbe veszik az eseményeket, és Londonba utaznak.

Londonban elhatározzák, hogy felkeresik Ambrose Chapelt, aki a telefonkönyv szerint állatpreparátorként dolgozik. Dr. McKenna keresi fel, de kiderül, hogy az idős férfi semmit sem tud az esetről, nem érti a történetet. Jo McKennának eközben lakásukban eszébe jut, hogy Ambrose Chapel nem egy személy, hanem egy templom címe lehet (chapel=kápolna), és elindul, hogy felkeresse. A templomban meglátja az éppen misét mondó Edward Draytont mint pap, illetve feleségét, Lucy Draytont. Telefonál férjének, aki a helyszínre siet. Együtt mennek be a templomba, ahol észreveszik őket, a misét befejezik, és miközben Jo McKenna a rendőrséget hívja az utcai telefonfülkéből, Draytonék a férjét leütik és bezárják a templomot. Kiderül az is, hogy a londoni Royal Albert Hallba, egy zenei előadásra érkező külföldi miniszterelnököt akarnak lelőni egy mesterlövésszel, akit Draytonék Marokkóban béreltek fel. A merényletet a cintányérok összeverésénél akarják elkövetni, így nem hallanák meg a pisztolylövést, és békésen elhagyhatná a merénylő a helyszínt. Az időközben kiszálló rendőrök nem hatolnak be a templomba, Jo McKenna úgy dönt, hogy az Albert Hallba megy taxival. Itt találkozik a merénylővel, aki újból megfenyegeti, hogy megölik Hanket, ha a nő elárulja a merénylet tervét. Időközben Draytonék egy külföldi ország követségére mennek, magukkal viszik Hanket is, és a nagykövettel együtt várják, hogy a miniszterelnököt meggyilkolják. A templomba bezárt dr. McKenna lassan magához tér és a harangkötélen kimászik a kápolnából és felesége után megy a hangversenyre.

Az Albert Hallban megkezdődik a hangverseny, a döntő pillanatban – mielőtt összeverődne a cintányér – Jo McKenna felsikolt, a merénylő elvéti a célt, és csak a miniszterelnök karját súrolja a golyó. A merénylő megzavarodik, és dr. McKennával való verekedés után leesik az emeleti galériából. A miniszterelnök köszönetet mond a McKenna-házaspárnak, és meghívja őket a követségre. Később dr. és Jo McKenna hiába kér segítséget a rendőrségtől, azok közlik velük, hogy mivel diplomáciailag védett helyen – a nagykövetségen – tartják fogva Hanket, így ők nem tehetnek semmit. A McKenna-házaspár a nagykövetségre megy, ahol Jo McKenna rögtönzött énekes-koncertet ad, miközben a férje megkeresi a fiát, akit sikerül kiszabadítani Edward Drayton karjaiból, aki már a fiú megölésére készült. A család vidáman tér vissza londoni lakásukra, hogy elmesélhessék a történetet az ott várakozó rokonaiknak.

Szereplők szerkesztés

Érdekességek szerkesztés

  • Számos sokkoló, de nem horrorisztikus kép jelenik meg a filmben, így például az a jelenet, amikor Louis Bernardot hátba szúrják a marokkói piactéren, és a kamera hátulról mutatja, ahogy a háta közepébe szúrt kést próbálja kihúzni, de nem éri el a kezével. A másik emlékezetes jelenet az, amikor dr. McKenna felkeresi Ambrose Chapel állatpreparátort; miközben a szűk sikátorokon halad keresztül, egyfolytában azt hiszi, hogy követik, lépéseket hall, a preparátor munkahelyén pedig halott, kitömött állatok között verekednek össze.
  • A legtöbb Hitchcock-filmben nagy szerepet játszik a zene, ennek magyarázata, hogy Hitchcock némafilm-rendezőként kezdte karrierjét, és ez az összes filmjén rajtahagyta a nyomát. Jelen filmben például van egy több mint 12 perces rész, amikor senki nem szólal meg, csak zene szól, és eközben cselekednek a szereplők.[4]
  • Hitchcock legkedvesebb filmzeneszerzője, Bernard Herrmann is szerepel a filmben, ő vezényli az Albert Hallban a hangversenyt.[5]
  • Az Albert Hallbeli hangversenyen Arthur Benjamin: Viharfelhők kantáta című művét hallhatjuk, ennek egyik jelenetében – a cintányérok összeverésénél – tervezik elkövetni a merényletet.[6]
  • Doris Day elsősorban mint énekes vált ismertté. A filmben az egyik világszerte ismert dalát énekelte el (Whatever Will Be, Will Be).[7]
  • Alfred Hitchcock ebben a filmjében is feltűnik a kamerák előtt. A film 25. percében látható, amint a kamerának háttal állva a marokkói piactéren az akrobatákat figyeli.[8]

Díjak, jelölések szerkesztés

Oscar-díj (1957) szerkesztés

  • díj: legjobb betétdal (Jay Livingston–Ray Evans: Whatever Will Be, Will Be (Que Sera, Sera) – „Ahogy lesz, úgy lesz”)

Cannes-i fesztivál (1956) szerkesztés

Directors Guild of America (1957) szerkesztés

  • jelölés: legjobb rendezés (Alfred Hitchcock)

Lásd még szerkesztés

Források szerkesztés

  1. a b The Man Who Knew Too Much (angol nyelven). Movie Connections. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. április 22.)
  2. The Man Who Knew Too Much (angol nyelven). Trivia. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. április 22.)
  3. The Man Who Knew Too Much (angol nyelven). Awards. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. április 22.)
  4. The Man Who Knew Too Much (angol nyelven). Trivia. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. április 22.)
  5. The Man Who Knew Too Much (angol nyelven). Trivia. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. április 22.)
  6. The Man Who Knew Too Much (angol nyelven). Soundtracks. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. április 22.)
  7. The Man Who Knew Too Much (angol nyelven). Trivia. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. április 22.)
  8. The Man Who Knew Too Much (angol nyelven). Trivia. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. április 22.)

További információk szerkesztés