Az illemhely kultúrtörténete

Az illemhely (toalett, francia: toilette, angol: toilet) része a történelemnek, az emberi higiénia, amely kritikus fejezete az emberi civilizáció történetének, jelentéktelen helyet kapott a történetírásban.[1] Ellentétben más testi funkciókkal, mint a tánc, a dráma és a dalok, székelésről-vizelésről nagyon szemérmesen nyilatkozott írásban az emberiség. Ennek eredményeképpen nagyon kevés történész dokumentálta elődeink székletürítéssel kapcsolatos szokásait. A tudományos és társadalmi körökben a székletürítéssel kapcsolatos irodalom akár erotikus, akár vulgáris értelemben is ihletődött, megvetett volt.[2]

Rekonstrukció az eddig feltárt legrégibb illemhelyről
i. e. 3333, Habuba Kabira, Szíria
Latrina a Hadrianus-fal mentén
Disznós vécé zöld mázas kerámiamodellje, Kína, Kelet-Han-dinasztia, 25-220-as évek
Toalettszék. Freilichtmuseum Neuhausen ob Eck, Németország

Nomád életSzerkesztés

Amíg az embernek nem volt állandó lakhelye, addig nem volt illemhelye sem. Terhétől megszabadult, ürített, bárhol tartózkodott is éppen.[3] Amikor állandó lakhelyet épített, az illemhely kezdetben az udvarra került, majd a házában választott le mellékhelyiséget. Miután ez megtörtént, az volt a kihívás, hogy a kellemetlen szagoktól és salakanyagtól megszabaduljon, és így segítsen fenntartani a tisztaságot.[4]

NeolitikumSzerkesztés

A neolitikus ember az első állandó ásott kutakat a hajók feltöltésére használta, és a vizet kézben hordozható edényekkel szállította. Ásott kutat az i. e. 6500 körüli korból találtak a Jezréel völgyében.[5] A sertéstrágyadomb és kamrai edények voltak a székletürítés alternatívái.

 
Skara Brae neolitikus település bonyolult vízelvezető rendszert épített, amely primitív formája volt a toalettnek mind a 8 „lakásban"

Skara Brae (fon. skærə breɪ) kőből épült újkőkori település, amely a Bay of Skaill része, a szárazföld nyugati partján található, Skócia legnagyobb szigetén, az Orkney-szigeteken. Nyolc házból áll, amelyeket nagyjából i. e. 3180-2500 között építettek. Európa legteljesebb újkőkori faluja. A világörökség része, idősebb, mint Stonehenge. A házakban 40 négyzetméteres, négyzet alakú szobával, amelyben kandalló állt fűtésre és főzésre. Valószínűnek tűnik, hogy nem több mint ötven ember élt a településen. Bonyolult vízelvezető rendszert is építettek, amely primitív formája volt a toalettnek.[6][7]

ÓkorSzerkesztés

A Biblia ezt írja: "A táboron kívül legyen egy helyed, hogy kimehess oda. És ásód is legyen a fegyvered mellett, hogy gödröt áss vele, és ha felkelsz, betakarhasd azt, ami elment tőled."

Mezopotámia és EgyiptomSzerkesztés

A görög Hérodotosznak Egyiptomban járva feltűnt, hogy az egyiptomiak házukhoz árnyékszéket építettek, és nem a szabadban végzik szükségüket, árnyékban, fa alatt, ahogy Görögországban szokás. Így ír erről Hérodotosz: „A férfiak állva, a nők ülve vizelnek. Szükségüket házukban végzik." Az ókori Egyiptomban i. e. 1890-ből, II. Szenuszert fáraó Haun városának munkás- és hivatalnoki negyedében árnyékszéket építtetett.

IndiaSzerkesztés

Indus-völgyi civilizációban Harappa, Mohendzsodáró és Lothal városaiban i. e. 2500 körül az emberek már vízöblítéses illemhelyet használtak a házukban,[8] amely a lefolyóhoz csatlakozott. Égetett agyagtéglával borított lefolyókat alakítottak ki, ami megkönnyítette az üzemeltetést és karbantartást a hálókamrákban. Ez a forma volt a legjobb épületgépészeti szempontból.

Habuba Kabira, SzíriaSzerkesztés

A legrégebbi régészeti emlék i. e. 3333-ból származik, ahol elkülönítve vezették el a különféle mértékben szennyezett vizeket, amit az Eufrátesz felső folyása mentén, Habuba Kabira (Szíria) nevű helységben építettek ki. i. e. 2350-ből a tell-aszmari templomokhoz épített árnyékszékeket találtak.

ArabokSzerkesztés

I. e. 1000 körül Bahrein-szigeten, a Perzsa-öbölben vízöblítéses WC-ről írnak a források.

Héber kultúraSzerkesztés

A héberek (i. e. 130) illemhelyszokásaiból ismert, hogy az árnyékszék 1,5 km-re a településtől, fagerendákból készült, tetővel és gödörrel ellátott építmény volt. Kezet mostak evés és lefekvés előtt, székelés és halott érintése után.

 
Antik római latrina, a Fórum-fürdő bejáratával szemben

KözépkorSzerkesztés

Nyugat-EurópaSzerkesztés

A városi élet hanyatlása jellemzi a kort. Az emberek faluközösségekbe szerveződtek és ott önellátó gazdálkodást folytattak (bérbe vett földek közös művelése). Az első középkori illemhely 820-ban készült, Sankt Gallenben fedezték fel, Gozbert apát (816–836) csendes kamrácskát biztosított szerzetesei részére. A 13. században a széklet a városfalon létrehozott réseken hullt alá. A kezdetleges illemhely fa ülőkével volt ellátva, a lepotyogó széklet azonban ráragadt a várfalakra és addig gyűlt a fal tövében, amíg el nem szállították onnan. A nemesség, az uralkodó osztály sokáig nem is tudott mit kezdeni az akkori WC-használattal, jó ideig a bilihez ragaszkodtak, amelyet sokszor még az ebédlőkbe is magukkal vittek, ahol kis szekrényekbe rejtették.

Árok

Ahol sok ember zsúfolódik össze, ott a természet már nem képes tartani a lépést az anyagcseretermékek feldolgozása területén. Az ókor nagyvárosaiban Ázsiától a Római Birodalomig megtalálták a megoldást: csatornarendszerek vezették el a keletkező szenny folyékony részét. A középkor viszont ebben a tekintetben is hatalmas visszalépést jelentett. A városokban az utak szélén vagy közepén nyílt árkok húzódtak, amelyeknek csak egyik feladatuk volt az esővíz elvezetése. A polgárok ide öntötték a szennyvizet, ürüléket, szilárd hulladékot, majd sorsára hagyták. A folyók és patakok vagy a belőlük kivezető csatornák is hasonló célt szolgáltak, a hidakon pedig nyilvános árnyékszékek sorjáztak: a „nagy dolgok” egyenesen a vízbe pottyantak. Az alábbi ábrázolás 1559-ből egyszerre két ide kapcsolódó mondást is kiválóan szemléltet „Ugyanazon a lyukon keresztül székelnek” (Elválaszthatatlan cimborák), illetve „Lóg, mint a székelőház az árok felett”.

Utca
 
Pottyantó a városfalon Soestban

Európai városokban a házak falai közt, a telekhatáron keskeny sikátort hagytak. Erre a „senkiföldjére” nyíltak az épületek falából erkélyszerűen kiálló, nyitott vagy zárt „árnyékszékek”. A földön összegyűlő szennyet senki nem takarította, az eső verte el úgy-ahogy. A szükség szó szerint szükség volt: az emberek félreeső helyeken, szemét- és trágyadombok szélén guggolva, vagy a házak udvarán ásott latrinák fölött intézték a dolgukat. Ezek időnkénti takarítását a gyepmester végezte. Szerencsések voltak azok a városi polgárok, akik közvetlenül folyóvizek mellett laktak: az ő erkély-árnyékszékeik alatt folyamatosan működött a vízöblítés. Miként öntöttek az ablakokból még Pesten is „mindenféle híg portékákat” a gyanútlan járókelők nyakába.

ÚjkorSzerkesztés

WC (water closet, angolvécé)Szerkesztés

 
Toilet
A tartályos vécé hangja
 
Indiai angolvécé

Angliában 1589-ben a Stepney-i illetőségű angol költő és polihisztor, Sir John Harington (1561-1612) megalkotta a lehajtható fedelű, vízöblítős illemhelyet (WC, water closet), amit 3 év múlva I. Erzsébet meg is látogatott, és olyan nagyra tartott, hogy beszereltette palotájába is. A Water Closet elterjedése azonban csak a 19. század harmadik harmadára tehető.

1778-ban az angol Joseph Bramah (1748-1814) korszerűbb vízöblítéses illemhelyet szabadalmaztatott, amely a fizika törvényének megfelelően a közlekedőedények elvére építve teljesen szagtalanította a rendszert.

Angliában az első föld alatti illemhely 1854-ben nyílt meg, és egészen 1971-ig egy pennyt kellett fizetni a használatáért. A WC az 1880-as években került ki a tömegpiacra.

A 20. század elején már Magyarországon is széles körben elérhetővé vált. Egy akkori katalógusban – mely minden szerelvényt és egyéb dolgot felsorolt, ami a csatornázással, WC-vel, fűtéssel kapcsolatos – modern dolgokkal találkozhatunk. Már 1914-ben létezett és használatos volt a fal mögé épített WC-tartály, amelyet gombnyomással lehetett működésbe hozni. A bidé szintén ismert és használt szerkezet volt. Természetesen nem volt általános az átlagos emberek otthonában, de nagy választéka volt a különféle vécéknek, és törekedtek arra is, hogy ne csak használati tárgy legyen, hanem egy szépen megformált műtárgy. Azután az I., majd a II. világháború miatt a WC terjedése háttérbe szorult, és az újjáépítések során a minél gyorsabb és egyszerűbb megoldásokat részesítették előnyben, pl. sokszor elegendő volt a folyosó végén 2-3 WC az egész emeletnek. Nemzetközi szinten sem volt sokkal jobb a helyzet a háborúk után, azonban Európa nyugati felén már az 1960-as években elkezdett kialakulni az a fajta környezettudatosság, ami rávilágított arra, hogy nagyon pazarlóan bánunk az ivóvizünkkel (lásd a Száraz toalett szakaszt).

 
Ökovécé Yaverlandben
 
Ökovécé. Alacsony szén–dioxid-kibocsátású WC (öko-WC)
 
Még 2005-ben is található volt Kína északi tartományaiban disznó WC. Háború előtti fotó, a Showa-korszakból (1926-1945)[9]

Számítógépes, automatizált rendszerekSzerkesztés

Az illemhely ötletének millió változata (mobil, guggolós, high-tech és ökováltozatok) pattant ki az emberek fejéből, immáron csúcstechnológiák egész sorát bevetve, hogy minél higiénikusabban és környezetkímélőbben oldják meg ezt a cseppet sem mellékes kérdést. Az olyan irányú fejlesztések, mint a kis-nagy dolog öblítés megkülönböztetése vagy az „öblítés stop" és azoknak szélesebb körű elterjedése már jó irányba mutatnak. Újabban megjelentek már olyan piszoárok is, amelyek kialakításuknál fogva nem igényelnek vízöblítést. Mindez azonban még nem javítja annak a kb. 2,6-2,7 milliárd embernek a helyzetét, akik jelenleg sem tudják kulturált körülmények között elvégezni a dolgukat.

IntiBidSzerkesztés

Egy újonnan szabadalmaztatott vécékiegészítőnek köszönhetően mindenkinek lehet otthon bidéje, ráadásul még a legkisebb toaletthelyiségekben is használható. Az IntiBid egy olyan intim tisztálkodási eszköz, amivel könnyen és egyszerűen megoldható a mindennapos higiénia. Univerzális kialakításának köszönhetően bármely WC csészére rászerelhető, s mivel tartályos kivitelben készült, még plusz víz vagy elektromos hálózat bevezetésére sincs szükség.

 
„Zöld villamos” a budapesti Rózsák terén

Száraz toalettSzerkesztés

A 20. századra széleskörben elterjedt vízöblítéses toalettek (WC) és a csatornahálózat használata a lakótéri higiénia biztonsága szempontjából erendkívül előnyös, azonban probémákat is jelent. Elsősorban ilyen probléma a megnövekedett vízfelhasználás, de a szennyvítelepek technológiájától függgően, a tisztított víz a felszíni élővizek fokozódó eutrofizációját is okozhatja, a talajvizek nitráttartalmát növeli, gyógyszermaradványokkal (xenobiotikumokkal) terheli a környezetet, és egyre nagyobb kapacitású telepek építésére van szükség. Ezért a környezettudatosság jegyében egyre többen próbálnak visszatérni az árnyékszékek modernizált változataihoz.[10]

Skandináv toalettSzerkesztés

Már a 20. század második felében is a skandináv államokban olyan toaletteket kezdtek használni, amelyeknél szétválasztásra kerül vizelet és a fekália. Kezdetben persze nem a környezettudatosság miatt, hanem a hagyományos árnyékszék használatának kényelmessé tétele miatt alkalmazták ezt, amikor a toalett bekerült a lakóházakba és szerették volna az ürítések gyakoriságát csökkenteni. A szétválasztás képezi ezeknek a toaletteknek a legjelentősebb műszaki megoldását, és határozza meg működési elvét. Az ürülék 90 %-át kitevő vizeletet külön tartályba gyűjti, míg a fekália helyben történő kiszárításával csökkenti annak nagyságát. A szárítás elektromos ellenállással, légáramlással, vagy akár napenergiával történik, esetleg külön egységbe vezetik el, pl. a pincébe. A kellemetlen szagok kiküszöbölésére különböző szellőző berendezéseket használnak, pl. elektromos ventilátorokat építenek be. Az árnyékszékekhez hasonlóan a kiszáradt fekáliát a földbe juttattják, míg a felhígított vizeletet a növények tövébe locsolják.[10][11]

Kémiai (vegyi) toalettSzerkesztés

Legtöbbször csak ideiglenes megoldásként, kempingezéskor vagy betegek számára a szobában használatos. Nevezik mobil WC-nek is, mivel praktikus kis méretben készülnek, hordozható, és nincs szükség vízvezetékre, vagy csatornára hozzá. Alapvetően két tartályból áll, az egyikbe az ürülék kerül, míg a másikban az öblítésre alkalmas folyadék van. Az ürülék lebomlásához a tartályba speciális vegyszereket adagolnak, amelyek a kellemetlen szagok képződését is megakadályozzák. Speciális kialakításuk és a vegyszer miatt drágák, így emiatt sem használják állandó megoldásként, valamint a végtermék ürítése is terheli a környezetet.[forrás?]

Komposzt toalettSzerkesztés

Az árnyékszékhez hasonlóan ebben a változatban az ürülék egy helyre kerül, a vizeletet és a fekáliát nem választják szét, hanem környezetbarát komposztáló alom segítségével (pl. fűrészporral) az ürülék komposztálásra kerül, amit utána növények termesztéséhez is fel lehet használni tápanyagként. Alomként a cellulózban gazdag, durvára aprított anyagok szolgálnak, amelyek lehetővé teszik a levegő áramlását, és meggátolják az anaerob folyamatokat azáltal, hogy a növényi szén komponensük megváltoztatja a nitrogén-szén arányt. (Legkönnyebben beszerezhető a faforgács vagy állati alom, de akár apróra tépett kartonpapír is megfelel. A legjobb alom a szakirodalom szerint a széna, falevelek és kerti növényi hulladék aprított keveréke, de a szalma vagy a törek is nagyon jó.) A komposztálás során gombák végzik a lebontást oxigén jelenlétében, ellentétben az árnyékszékekkel, ahol anaerob baktériumok. A komposztálási folyamat során 64-65 Celsius-fokra melegszik fel a tároló tartalma, ami elpárologtatja a vizelettel hozzákerülő nedvességet és segít a kórokozók ártalmatlanításában is.

Hasonlóan a skandináv toaletthez, egy különálló nagyobb tartályban gyűjtve a toalett megtelt tartályát, a komposztálás tovább tökéletesíthető abból a szempontból, hogy az minél több tápanyagot tartalmazzon a növények számára.

Magyarországon Országh József már az 1970-es évek óta használja és próbálja népszerűsíteni. Külön nevet is alkotott hozzá: alomárnyékszéknek nevezte, ami később alomszékre egyszerűsödött.[10][12]

Illemhely és viselkedéskultúraSzerkesztés

Illemhelyhasználat az otthontól távolSzerkesztés

  • Kézmosás előtte és utána. A WC-használat előtt és után szinte kötelező. Sokaknak nem kérdés, hogy toalett után kezet kell mosni, de eszükbe sem jut, hogy előtte is fontos lehet a kézmosás, hiszen a napi teendők során bepiszkolódott kézen sok baktérium, kórokozó telepedhet meg, amelyek ezáltal az intim testrészekre kerülhetnek, és betegségeket okozhatnak.[forrás?]
  • Proktológusok, sebészek egybehangzó véleménye az, hogy a WC-papírral való törlés nem eredményez igazi tisztaságot[forrás?]. A papírral szinte lehetetlen az apró székletmaradványokat eltávolítani, ráadásul, a túlzott dörzsölés felsértheti a finom bőrt, ahol a baktériumok, kórokozók megtelepedve nagyon könnyen betegségeket idézhetnek elő. A túlzott tisztaság sem jó, ugyanis felboríthatja a bőr védekezőképességét, ami gyulladáshoz, allergiás reakciókhoz vezethet. Ezért nem ajánlott az illatosított vagy antibakteriális törlőkendők rendszeres használata a mindennapokban.
  • Ha úton vagyunk, akkor jó hasznát lehet venni a nem illatosított, nem irritáló intim, vagy vizes törlőkendőknek. A legjobb és egyben a legegészségesebb megoldás otthon a víz, és a vízzel történő öblítés.

Vendégeket hívunk otthonunkbaSzerkesztés

  • Mielőtt megérkeznek a vendégeink, vessünk egy pillantást a mellékhelyiségre is.
  • Helyezzünk el tartalék vécépapír-tekercset, a vendégeknek tiszta kéztörlőt, ha bidénk is lenne, mellé tiszta vendégtörülközőt és szennyeskosarat vagy papírtörlőt szemetessel.
  • Nagyobb méretű házibuli esetén vagy családi eseménykor néhány óránként vessünk rá egy-egy pillantást és gondoskodjunk a szükséges pótlásról.[13]

A Plateau–Raleigh-instabilitás törvénye és a piszoárba ürítés közötti összefüggésSzerkesztés

A piszoárba vizelésnél ügyeljünk, hogy a vizelet ne fröccsenjen szét.

Két fizikus (Randy Hurd áramlástani tudós és végzős tanácsadója, Tadd Truscott), kísérleteinek köszönhetően felfedezte, hogy a vizeletsugár az ún. Plateau–Raleigh-instabilitás szerint viselkedik: a vizeletsugár cseppekre esik szét.[14]

Létrehoztak egy férfihúgycső-modellt egy 3D-s nyomtató - a hengerátmérő 0,31 hüvelyk x 0,12 hüvelyk (8 mm, 3 mm) segítségével készítették el. A húgycsőt egy nyomás alatt álló csőtartálynak tekintették. A kutatócsoport folyamatos nyomáson festett vizet áramoltatott a csőben, amely megegyezett egy középkorú férfi vizeletének áramlási sebességével, mintegy 0,7 uncia/másodperc (21 ml/s). Nagy sebességű videokamerákkal rögzítették a vizeletáramlást. Az eredmények azt mutatták, hogy a méret és a sebesség nem kritikus faktora a csobbanás okozta visszafröccsenésnek. Inkább a becsapódás szöge a meghatározó, minél kisebb a szög, annál nagyobb. A legnagyobb fröccsenés akkor történt, amikor a vizelet a piszoár merőleges falára, körülbelül 45 fokos szögben csapódott.

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. The History of Science and Technology BRYAN BUNCH with ALEXANDER HELLEMANS HOUGHTON MIFFLIN COMPANY / BOSTON • NEW YORK / 2004 p. 39.; 81.;
  2. Ancient Europe 8000 B.C.–A.D. 1000: Encyclopedia of the Barbarian World Peter Bogucki and Pam J. Crabtree, Editors in Chief, Copyright © 2004 by Charles Scribner’s Sons p. 119.; 124.; 490.;
  3. https://books.google.hu/books?id=jVhzLhe_3pcC&printsec=frontcover&dq=A+History+of+Personal+Hygiene+and+Purity&hl=hu&sa=X&ei=hmmFUvC-JNDxhQf2qYGwBQ&ved=0CDMQ6AEwAA#v=onepage&q=A%20History%20of%20Personal%20Hygiene%20and%20Purity&f=false
  4. Archivált másolat. [2013. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 10.)
  5. http://www.haaretz.com/news/national/ancient-well-reveals-secrets-of-first-jezreel-valley-farmers-1.476288
  6. Hawkes, Jacquetta (1986). The Shell Guide to British Archaeology.
  7. http://john.gallery.whitelands.com/photos/Scotland/large3165[halott link]
  8. Rodda, J.C. and Ubertini, Lucio (2004). The Basis of Civilization – Water Science? p. 161. International Association of Hydrological Sciences (International Association of Hydrological Sciences Press 2004).
  9. Archivált másolat. [2011. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
  10. a b c A száraz toalettek három nemzedéke (Országh József honlapja, Hozzáférés: 2022. augusztus 18.)
  11. https://www.edenkert.hu/elet-mod/legjobb-otthon/komposzt-wc-toalett-mukodese/4668/
  12. Egy WC, ami nem használ vizet (Greendex, 2021 január 5.)
  13. http://viselkedeskultura.blogspot.hu/2012/08/illemhely-es-kultura.html
  14. http://www.cs.nyu.edu/exact/doc/explicitmesh.pdf

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • KAKADÉMIA (AZ EMBERI ÜRÜLÉK KULTÚRTÖRTÉNETE) Pieper, Werner Háttér Kiadó, 1997
  • History of Shit, Dominique Laporte, First paperback 2002 edition, Massachusetts Institute of Technogy & Documents Magazine

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés