Főmenü megnyitása

Az olasz nő Londonban (L'Italiana in Londra) Domenico Cimarosa 1778-ban, Rómában bemutatott kétfelvonásos vígoperája, amelynek a szövegét Giuseppe Petrosellini írta.

Az olasz nő Londonban
Intermezzo
Eredeti nyelv olasz
Zene Domenico Cimarosa
Szövegkönyv Giuseppe Petrosellini
Főbb bemutatók 1778. július 10.

Az opera keletkezéseSzerkesztés

A vígopera (melodramma giocoso) librettója Giuseppe Petrosellini abbétól származik (nem bizonyított feltevés szerint a témát Giovanni Boccaccio egyik műve ihlette), eredetileg öt epizódból álló intermezzónak készült (az intermezzókat operák szüneteiben játszották). A művet kedvezően fogadták a bemutatón, s ennek révén nyíltak meg Cimarosa számára a nagy operaházak. A későbbi párizsi bemutatóra (1790, Théâtre de Monsieur) a zeneszerző kibővítette, ekkor lett kétfelvonásos a darab. Az opera azonban fokozatosan feledésbe merült, amit a következő operaszerzők, főleg Rossini műveinek hatalmas sikere okozhatott.

SzereplőkSzerkesztés

Szereplő Hangfekvés
Lívia, fiatal genovai lány szoprán
Mylord Arespringh, angol arisztokrata buffo basszus
Don Polidoro, nápolyi utazó buffo basszbariton
Madame Brillante, kávéház-tulajdonos mezzoszoprán
Sumers, holland kereskedő tenor
  • Történik: Londonban, a 18. században.
  • Zenekar: kis együttes.
  • Játékidő: közel 2 óra.

CselekménySzerkesztés

Első felvonásSzerkesztés

Madame Brillante Temze-parti kávéházában fut össze Don Polidoro nápolyi utazó, Mylord Arespringh angol arisztokrata és Sumers, a holland kereskedő. Szóba elegyednek, és lassan megnyílnak egymás előtt. Arespringh elmeséli, hogy apja parancsára nemrégiben tért haza Genovából, hogy elvegyen egy apja által kinézett hölgyet, pedig ő szerelmes lett Genovában egy Lívia nevű lányba. Erre az olasz Don Polidoro is elmondja, hogy ő is szerelmes egy fiatal lányba, de a nevét nem említi. Hirtelen megjelenik Lívia, aki szerelme után utazott Angliába, pedig nem tudja a nyelvet sem, s most a kávézóban próbálja fenntartani magát. A mylord nem hisz a szemének, merthogy ő Genovában hagyta a lányt, ennélfogva nem is lehet ő. A lány felismeri a férfit, de ő azért nem közelít, hogy megleckéztesse az őt „hűtlenül” elhagyó férfit. A lány távozása után Arespringh Madame Brillante-tól megkérdi, ki is a lány. A hölgy Errichettának és marselles-inek ismeri a lányt. A továbbiakban bonyolódik a helyzet, mert kiderül (egyelőre még nem az angol számára), hogy Don Polidoro is ebbe a lányba szerelmes, akit itt ismert meg. Madame Brillante úgy dönt, hogy magához veszi a lányt, és elrendezi a sorsát.

Második felvonásSzerkesztés

Mylord Arespringh bizonyságot akar szerezni, ki is a lány, de kutatásai közben mindig az olasz utazóba botlik, akit ekkor még a lány valamilyen rokonának vél. Csak később jön rá, hogy személyében szerelmi vetélytársról van szó. A holland, látva a bonyodalmakat, el akarja rendezni az ügyet, s hol így, hol úgy avatkozik közbe. Lassacskán tisztázódik, hogy az angol fiatalember nem hűtlenségében hagyta el Líviát, csupán apjának engedelmeskedett. A Mylord elhatározza, hogy hazamegy, és bejelenti, nem veszi el apja jelöltjét. Ezután már nincs akadálya a két fiatal, Arespringh és Lívia boldogságának.

Az opera színpadra állításaSzerkesztés

Az operát – még ötrészes intermezzo formájában – a római Teatro alle Valle mutatta be 1778. december 26-án vagy 28-án. Lívia szólamát először fiúszoprán énekelte (a később szopránként nevet szerző Crescentini), de azután női énekesek, szopránok vették át a szerepet. A vígoperát 1783-ban Eszterházán is bemutatták Haydn vezényletével. A 20. század végén Lorenzo Tozzi – átdolgozva – ismét bemutatta az operát.

A zeneSzerkesztés

A zene áriákból, duettekből és tercettekből áll össze, közte csembalókíséretes recitativókkal. A dallamok néhol emlékeztetnek Mozart egyes áriáira (főleg a Così fan tutte néhány részleteire). Összességében Az olasz nő Londonban a korabeli vígoperák stílusát viseli magán.

CD-felvételSzerkesztés

Lívia – Patrizia Orciani, Madame Brillante – Maria Angeles Peters, Sumers – Maurizio Comencini, Mylord – Armando Ariostini, Don Polidoro – Bruno Pratico. Közreműködik: a Piacenzai Szimfonikus Zenekar, vezényel: Carlo Rizzi. A felvétel helye és ideje: Savona, Teatro Chiabrera, 1986. október 14. (élő felvétel). Kiadás: 1988, Bongiovanni, GB 2040/41–2, 2 CD.

ForrásokSzerkesztés

  • Winkler Gábor. Barangolás az operák világában I.. Budapest: Tudomány Kiadó, 308–310. o. (2005). ISBN 963-8194-41-3