Bácsi vár

A bácsi vár (szerbül Бачка тврђава / Bačka tvrđava) a mai Szerbiában, a Vajdaság nyugati részén található történelmi magyar várrom.

Bácsi vár
Ország	Szerbia
Mai település	Bács
Épült	1338–1342 között
Elhagyták	1704 (részben restaurált)
Állapota	romos
Építőanyaga	kő, tégla
Látogatható	igen
Elhelyezkedése
Bácsi vár Pozíció a Vajdaság térképén
é. sz. 45° 23′ 35″, k. h. 19° 13′ 18″45.3931, 19.2217
A Wikimédia Commons tartalmaz Bácsi vár témájú médiaállományokat.

Fekvése

A bácsi vár romjai a Szent Pál katolikus templom és a ferencesek temploma között helyezkednek el a várostól nyugatra, a Mosztonga folyó jobb partján.

Története

Elődje

Bács vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Bács központtal az akkori ország déli részén.

A vármegye központjának megerősítésére a rendelkezésre álló építő eszközökből földvár épült, ami gerendákból rekeszes szerkezetűre megépített és földdel töltött erődítmény volt.

A háborúkban győztes hadak lényeges feladatai közé tartozott a véderőművek megsemmisítése, tűzgyújtással illetve lerombolással. Így történt, hogy a tatárjárás idején felégették. A több évtizeden keresztül elhagyott romok a természet munkája által elenyésztek.

A középkori kővár

Károly Róbert parancsára 1338–1342 között újabb erősséget építettek a mocsarak közül kiemelkedő földháton. Az erődítmény a francia várak mintájára nyolcszög alapúra épült. A lovagvár központi épülete egy többemeletes lakótorony volt, ahol a mindenkori várparancsnok lakott. A tornyot és a többi épületet vörösre égetett téglából készült várfal övezte, melyhez nyolc bástya kapcsolódott. A várfalat háromszoros sáncrendszer vette körül, amelyeket őrtornyokkal és ágyúállásokkal erősítettek meg. A vár területén két templomot építettek; a kisebbik a főpap magánszállásaként szolgált. A vár egyik oldalán élelmiszer-raktárak, másik szárnyban nagy gyülekezőhely, míg a harmadik szárnyban a védekezéshez szükséges eszközök, anyagok kerültek elhelyezésre. A főkapu körül közös alváshoz cellaszerű szobákat építettek.

Váradi Péter püspök egy ideig Mátyás király titkos kancellárja volt, de miután kegyvesztett lett, a visegrádi várban bebörtönözték, kiszabadulása után (Corvin János közbenjárására) költözött Bácsba.

A török veszélyt világosan látva azonnal hozzálátott a lovagvár védőrendszerének felújításához, többek között úgy, hogy a sáncrendszerbe vezettette a Duna vizét.

Az 1514-es Dózsa György vezette parasztháború idején a környéken jelentős számú keresztes hadak gyülekeztek, előlük a rettegő Frangepán Gergely kalocsai érsek bemenekült az erődítménybe. A harcedzett nándorfehérvári helyőrség katonái szétverték a blokádot fenntartó fegyveres parasztokat.

A törökkel vívott 1526-os sorsdöntő mohácsi ütközetben győztes török szultáni sereg rövid időre megszállta. Állandó oszmán jelenlétre 1529-ben került sor, a hódoltság északabbra terjedésével egyre kevesebb létszámú fegyveres állomásozott falai között. 1543-tól mindössze 106 főnyi rác zsoldos vigyázta falait. 1604-ben rövid időszakra elfoglalták a keresztény csapatok, amit a törökök csak két esztendő múltán indultak el visszafoglalni. A „vitéz” várvédők a védőműveket több helyen lőporral felrobbantották és elmenekültek. A megszálló oszmán sereg rövidesen helyreállíttatta a romos részeket. 1628-ban már 6 tüzér, 10 főnyi gyalogos és ismeretlen létszámú délszláv segéderő őrizte.

Újkor

1686 második felében a Habsburg sereg kardcsapás nélkül vonult be a török által kiürített téglavárba. A következő időszakban a császári szolgálatba szegődött rácok fegyveresei állomásoztak falai között.

Utolsó katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kezdeti szakaszában játszotta, amikor 1704 júliusában az ostromló kurucok felgyújtották az épületeinek tetőzetét, de elfoglalni nem tudták a hevesen védekező osztrák és rác helyőrségtől. A következő esztendőben azonban a hadi helyzet romlása miatt a német várkapitány felrobbantotta a védőműveit, majd elvonult.

A továbbiakban az időjárás szeszélye, társulva a környékbeli lakosság bontásaival fogyasztotta a téglavár falait és épületeit. Egyedül a magas lakótorony maradt meg teljes épségben, mivel azt termények tárolására használták.

1842-ben a bácsi főispán szigorúan megtiltotta a várrom tégláinak elhordását, de azóta is gazdátlanul pusztulnak a történelmi viharokat látott épületrészek. Két ízben végeztek területén régészeti ásatásokat, de megóvásra nem tettek intézkedést. A 2000-es évek elején a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet restaurálta a vár lakótornyát, ezután megnyílt a lehetőség nyaranta pár ezres forgalommal kisebb közösségi rendezvényekre. 2018-ban a Mi Európánk díjat is elnyerte.

Képek

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Források

• Bácsi vár. vajdasag.rs. [2012. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 11.)
• A középkori bácsi vár – In: Fókusz, 75. szám, 2010. január 1.