Főmenü megnyitása

Bálint Csanád

magyar régész, az MTA rendes tagja

Bálint Csanád (Kassa, 1943. szeptember 24. –) Széchenyi-díjas magyar régész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a kora középkor régészete. Szélesebb ismertséget a nagyszentmiklósi kincs kutatási eredményeinek feldolgozásával kapcsolatban szerzett. 1994 és 2012 között az MTA Régészeti Intézete igazgatója. Bálint Alajos (1902–1983) régész, múzeumigazgató fia.

Bálint Csanád
Született 1943. szeptember 24. (75 éves)
Kassa
Állampolgársága magyar[1]
Foglalkozása régész
történész
Kitüntetései Széchenyi-díj (2016)

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

1961-ben érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar régészet–történelem szakára, ahol 1966-ban szerzett régész és középiskolai tanári diplomát. Tanárai többek között László Gyula, Bóna István és Czeglédy Károly voltak. Diplomájának megszerzése után a poitiers-i Középkori Civilizáció Felsőfokú Tanulmányi Központ ösztöndíjasa volt. 1967-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumban kapott segédmuzeológusi állást, majd 1971 és 1974 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett aspirantúrát. 1974-ben az MTA Régészeti Intézete tudományos munkatársa, később főmunkatársa, majd csoportvezetője lett. 1994-től az intézet igazgatója. Tisztségében többször megerősítették, az intézetez 2012. év végéig vezette.

1976-ban védte meg a történettudományok (régészeti) kandidátusi, 1992-ben az akadémiai doktori értekezését. 1990-ben az MTA Régészeti Bizottságának tagja, később a bizottság elnöke lett. 1994 és 2000 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője volt, emellett az Akadémiai Kutatóhelyek Vezetőinek Tanácsa egyik alelnökeként is dolgozott. 2001-ben megválasztották az MTA levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. 2002 és 2008 között az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztály elnökhelyettese volt. Emellett a Vagyonkezelő Kuratóriumba és a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságába is bekerült. Akadémiai tisztségei mellett számos tudományos társaság tevékenységében vesz részt: 1995-ben a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat alelnöke, 2000-ben a Pro Archaeologia Hungarica Alapítvány kuratóriumának elnöke lett. 2001-től a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumának tagja. Ezenkívül a Varia Archaelogica Hungarica című tudományos szakfolyóirat alapítója. A Német Régészeti Intézet és az Olasz Keletkutatási Intézet tagjai közé fogadta, az Academia Europaea (London) és a Reial Acadèmia de Bones Lletres (Barcelona) levelező tagja.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területe a kora középkori sztyeppei népek régészete, ezen belül az eurázsiai sztyeppék népei. Emellett a Kárpát-medence kora középkori régészetével is foglalkozik, ezzel kapcsolatban részletesebb kutatási vannak a nagyszentmiklósi kincs tekintetében.

A sztyeppei népek anyagi kultúrájuk viszonyát vizsgálja a nagy keleti (Mongólia, Kína, India) és az egykorú európai civilizációkhoz. Monográfiákban feldolgozta a kora középkori sztyeppei népek régészetét, valamint a honfoglalás korabeli dél-magyarországi leleteit. Első elemzést adott a késő avar kori telepkerámiának és sikerült feldolgoznia a Transzkaukázus (Kaukázuson túli) kor középkori régészeti és numizmatikai leleteit a 6–7. századi eurázsiai sztyeppék szempontjából. Jelentősebb tudományos eredménye a nagyszentmiklósi kincs (a mai romániai Nagyszentmiklós mellett talált huszonhárom kora középkori aranyedény) leleteinek rendszerezésében és feldolgozásában vállalt szerepe. Itt a kincs származásával, a vele kapcsolatos analógiák és egyéb régészeti kérdéseivel foglalkozik. A 2000-es években az avarok és a szlávok, valamint a honfoglaló magyarok hagyatékának, továbbá a kultúra vitatott kérdéseivel (amelyek akkoriban aktuálisnak voltak tekinthetőek) foglalkozott. Igazgatóként modernizálta az intézet tematikáját és biztosította a kutatások anyagi feltételeit, valamint bevezette az interdiszciplináris kutatási módszerek alkalmazását. A történeti kérdések megválaszolásának genetikai módszere nemzetközi érdeklődést váltott ki.

Több mint százhetven tudományos és tudománynépszerűsítő publikáció szerzője vagy társszerzője. Műveit magyar, angol, német és francia nyelven publikálja.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb publikációiSzerkesztés

  • L’archéologie française et les incursions hongroises (1968)
  • Kelet-Európa és a Kárpát-medence kora középkori régészete, a honfoglaláskor régészete, a magyar őstörténet és honfoglaláskor pénztörténete (1976, 1980)
  • Einige Fragen des Dirhem-Verkehrs in Europa (1981)
  • Die Archäologie der Steppe (1989)
  • Südungarn im 10. Jahrhundert (1991)
  • Die spätawarenzeitliche Siedlung von Eperjes, Kom. Csongrád (1991)
  • A koraavarok, Kelet és Bizánc (1994)
  • A kora középkori kelet-európai steppe régészete és a 9–10. századi magyarok (1996)
  • Der Schatz von Nagyszentmiklós und die bulgarische Forschung (2000)
  • A nagyszentmiklósi kincs: Régészeti tanulmányok (2004)
  • Zobrazenie na terči zo Starého Města. In: Fusek, G. (red.): Zborník na počesť Dariny Bialekovej. Nitra, 31-34. (2004)
  • A magyarok őstörténete és a honfoglaláskor (2007)
  • Genetika és (magyar) őstörténet: a közös kutatás kezdeténél (2008)
  • Avar Goldsmiths’ Work from the Perspective of Cultural History (2009)
  • Der Schatz von Nagyszentmiklós. Archäologische Studien zur frühmittelalterlichen Metallgefässkunst des Orients, Byzanz' und der Steppe; ford. németre Albrecht Friedrich; Balassi, Bp., 2010 (Varia archaeologica Hungarica)
  • "Mi" az avar?; MTA, Bp., 2013 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
  • A kép – sokféle nézetben; szerk. Bálint Csanád; Archaeolingua Alapítvány, Bp., 2014 (Tudományos témák találkozásai)
  • A nagyszentmiklósi kincs; Kossuth, Bp., 2016 (A magyar történelem rejtélyei)

JegyzetekSzerkesztés

  1. general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.)

ForrásokSzerkesztés