Bálint Gyula István

tábori lelkész, műfordító

Bálint Gyula István (Csíkkozmás, 1824. február 18.Kolozsvár, 1894. november 21.) tábori lelkész, műfordító.

Bálint Gyula István
Született 1824. február 18.[1]
Csíkkozmás
Elhunyt 1894. november 21. (70 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

ÉletútjaSzerkesztés

Gimnáziumi tanulmányait Csíksomlyón végezte, majd Kolozsváron tanult bölcsészetet. Belépett a ferences rendbe; a teológia elvégzése után 1849-ben pappá szentelték. 1850-től kezdett latinból, németből és olaszból fordítani. 1851-től különböző helyeken tábori lelkészként tevékenykedett. 1860 és 1864 között Bécsben állomásozott. Miután kilépett a rendből, a Szombathelyi egyházmegye papja lett. 1871-ben nyugdíjba vonult, ezt követően Kolozsváron az irodalomnak élt.

FordításaiSzerkesztés

 
Részlet a Dante-fordításból
  • A megszabadított Jeruzsálem. Torquato Tasso után. Bécs, 1863 (Arany János bírálata)
  • Jadwiga. Költemény 11 énekben. Beck Károly után. Pest, 1864
  • Vers-szemelvény. A régiek elmésen mulattató bölcs mondataiból. A latin eredeti nyomán. Gyulafehérvár, 1871
  • Phaedrus aesopi meséi. Kolozsvár, 1876
  • Dante: Isteni színjáték (a fordítás könyv alakban nem jelent meg, 8 éneket még életében, egyet halála után újságban közöltek) (Kaposi József bírálata)

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/00745.htm, Bálint Gyula István, 2017. október 9.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés