Bálint Lajos (író)

(1886–1974) író

Bálint Lajos, született Bleier Lajos (Újpest, 1886. szeptember 26.[4]Budapest, 1974. március 5.) magyar műkritikus, dramaturg, író, műfordító, publicista; a Thália Társaság egyik megalapítója és titkára, a Nemzeti Színház titkára, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület egyik megszervezője és művészeti vezetője; a Magyar Írók Szövetségének ügyvezető titkára, a Színpadi Szerzők Egyesületének főtitkára, a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatóhelyettese.

Bálint Lajos
Bálint Lajos, Szinházi Élet, 1915.jpg
Született Bleier Lajos
1886. szeptember 26.[1][2]
Újpest
Elhunyt 1974. március 5. (87 évesen)[1][2]
Budapest[3]
Állampolgársága magyar
Házastársa
  • 1. Kaufmann Ilona
    (h. 1926–1957)
  • 2. Spiegel Annie operaénekesnő
SzüleiBleier Fülöp
Reiter Hermina
Foglalkozása
Sírhely Farkasréti temető (25-2-33)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bálint Lajos témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Újpesten született Bleier Fülöp (1862–1901)[5] és Reiter Hermina gyermekeként. Apai nagyszülei Bleier Zsigmond és Singer Róza voltak. A budapesti és berlini egyetemen tanult. Az 1904-ben induló Thália Társaság megalapítói közé tartozott, 1906-ig a társaság titkára volt. Cikkeket írt A Hétbe. 1910-től a Magyar Hírlap színházi kritikusa, a lap képzőművészeti rovatában is megjelentek kritikái 1915-ig. 1915-ben a budapesti Nemzeti Színházba került, ahol színházi titkár és dramaturg volt. Ugyanakkor a Genius könyvkiadónak is irodalmi vezetője volt, majd a Világ belső munkatársa lett. A Tanácsköztársaság idején a kollektív színtársulat igazgatója. 1935-ben a Nemzeti Színháztól elbocsátották, utána Hevesi Sándor foglalkoztatta a Magyar Színháznál dramaturgként. A zsidó származásuk miatt háttérbe szorított művészek szövetsége, az OMIKE megalapítói közé tartozott. 1945–1947 között a Magyar Írók Szövetsége ügyvezető titkára, 1953-tól nyugdíjazásáig a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatóhelyettese volt. Több drámáját előadták. A művészek világát bemutató írásainak nagy közönségsikere volt.

1926. május 26-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött Kaufmann Adolf és Rosenfeld Róza lányával, Ilonával (1893–1957).[6]

 
Bálint Lajos sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-2-33. Konrád Sándor szobrász alkotása.

MűveiSzerkesztés

DrámákSzerkesztés

  • Baskircsev Mária (Nemzeti Színház, 1936)
  • Csinom Palkó (szövegkönyv Farkas Ferenc zenéjéhez, Operaház, 1951).

Egyéb írásaiSzerkesztés

  • Táncosok és artisták (Budapest, 1913)
  • Művészbejáró (Budapest, 1964)
  • Karzat és páholy (Budapest, 1967)
  • Az igazi hős Óbudán (kisregény. Film Színház Muzsika, 1967. november-december)
  • Vastaps (Budapest, 1969)
  • Ecset és véső (Budapest, 1973)
  • Mind csak színház (Budapest, 1975)

FordításaiSzerkesztés

Száznál több színpadi és prózai művet fordított és dolgozott át.

EmlékeSzerkesztés

Felesége, Spiegel Annie opera-énekesnő emlékgyűrűt alapított színházi titkárok és dramaturgok számára, amelyet először 1977-ben adtak át Bálint Lajos születése évfordulóján.

IrodalomSzerkesztés

  • Demeter Imre: Születésnapi beszélgetés a 78 éves Bálint Lajossal. Film Színház Muzsika, 1964. október 6.
  • Molnár Gál Péter: Miért szeretem Bálint Lajost? In.: Élet és Irodalom, 1971. szeptember 25.
  • Lukács András: Két évtized a színház szolgálatában. Beszélgetés a 85 éves Bálint Lajossal In.: Magyar Hírlap, 1971. szeptember 25.
  • Antal Gábor: Látogatás a 85 éves B. Lajosnál. In.: Magyar Nemzet 1971. július 3.
  • Búcsú Bálint Lajostól. In.: Élet és Irodalom, 1974. március 9.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés