Bán Antal

Bán Antal, születési nevén Rozmayer Antal (Baranyabán, 1903. augusztus 30. – Zürich, 1951. augusztus 25.) magyar géplakatos, szociáldemokrata politikus, iparügyi miniszter, nemzetgyűlési képviselő.

Bán Antal
Magyarország iparügyi minisztere
Hivatali idő 1945. június 1. – 1948. február 26.
Előd	Takács Ferenc
Utód	Szakasits Árpád
Születési név	Rozmayer Antal
Született	1903. augusztus 30. Baranyabán
Elhunyt	1951. augusztus 25. (47 évesen) Zürich
Sírhely	Farkasréti temető
Párt	Magyarországi Szociáldemokrata Párt
Foglalkozás	politikus

Családja

Apja Rozmayer Ferenc magántisztviselő, anyja Friedrich Ilona. Nevét 1945 áprilisában magyarosította Bánra. A felesége Bajazett Amália, egyetlen gyerekük 1934-ben született. 1948-tól különváltan éltek. Élettársa ezt követően Develák Margit volt.

Életpályája

Miután a hat elemit elvégezte, géplakatosnak tanult. 1917-től vett részt a szociáldemokrata ifjúsági mozgalomban. 1918-ban a Ganz-gyári tanoncok főbizalmija, 1919-ben a KIMSZ ellenőrző bizottsága tagja lett. 1919 novemberében Jugoszláviába menekült, ahol uradalmi gépészként dolgozott. Magánúton továbbtanult, majd tisztviselőként helyezkedett el. Újra bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1922-től a jugoszláv szociáldemokrata párt tagja, 1931-ben a párt vajdasági vezetőségének alelnökévé választották. Szerkesztette a Szabadkán, majd Újvidéken megjelenő magyar nyelvű Munkásújságot. 1919 és 1933 között az újvidéki munkáskamara szabadkai kirendeltsége alkalmazottja, majd vezetője, később az újvidéki központban főtitkárhelyettes volt.

1938-ban megvált kamarai állásától, kereskedőként és könyvelőként dolgozott. 1938-ban Szabadkán és Zentán a jugoszláv szociáldemokrata párt jelöltje volt a képviselő-választáson. 1939-ben az újvidéki pártszervezet alelnökévé választották. 1941-ben a magyar hatóságok hat hónapra internálták. Szabadulása után Budapestre költözött és összekötő lett az SZDP budapesti központja, valamint az újvidéki szociáldemokrata szervezet között. 1943-ban az SZDP értelmiségi titkárságának vezetője és a háború utáni magyar demokratikus átalakulás szociáldemokrata koncepciója kidolgozásának koordinátora lett. Az 1944. márciusi német megszállást követően az illegális ellenállási mozgalom, a Magyar Front aktív résztvevője volt.

1945 január 16-ától az SZDP újjászervezését irányító budapesti ideiglenes intézőbizottság vezetője. Február második felétől az országos vezetőség megbízott, augusztustól választott főtitkárhelyettese lett. Pártja delegálta a Budapesti Nemzeti Bizottságba és a székesfővárosi törvényhatósági bizottságba. 1945. április 2-től az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, 1948. április 26-ig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő, a parlament politikai bizottságának tagja. 1945 májusában az Országos Gazdasági Tanács alelnöke, majd 1945 végétől az átalakult Gazdasági Főtanács tagja. A Magyar–Jugoszláv Társaságnak megalakulásától társelnöke. A párton belül ahhoz az irányzathoz tartozott, amely az MKP-vel való szoros, partneri együttműködést szorgalmazta. 1945. június 1-jétől 1948. február 26-ig iparügyi miniszterként nem csupán elfogadta, hanem maga is szorgalmazta a különböző iparágak nagyüzemeinek államosítását és a tervgazdálkodás bevezetését. Az SZDP-nek az MKP-vel való fúzióját azonban Bán ellenezte, ezért 1948 februárjában ő is a pártból kizártak listájára került. Nem akadályozták külföldre távozását; előbb Csehszlovákiába utazott, majd az ottani kommunista hatalomátvételt követően továbbutazott Svájcba.

Bán 1948 augusztusában – a hazai pártegyesítést követően – Svájcban hozta létre a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Emigrációban nevű szervezetet, amelynek főtitkára lett. 1949 júliusában Londonba költözött, innét szervezte tovább a magyar mozgalmat és a környező államok szociáldemokrata emigrációjával együtt életre hívott Közép- és Kelet-európai Szocialista Uniót. Amikor 1951-ben visszatért Zürichbe, már súlyos beteg volt. Még abban az évben el is hunyt 48 éves korában.

Emlékezete

Hamvait 1988 őszén hazaszállították és újratemették.

Kitüntetései

• Magyar Szabadság Érdemrend;
• Magyar Köztársasági Érdemrend.

Források

• Sulinet
• Életrajzi Index

Irodalom

• Strassenreiter Erzsébet: Bán Antal. Politikuspályák. Szerk. Sánta Ilona. Budapest, 1984. 114–130. o.