Főmenü megnyitása

Bán Róbert (1956-os felkelő)

rádióműszerész

Bán Róbert (Budapest, 1934. április 22.Budapest, 1957. november 29.) rádióműszerész, az 1956-os forradalom szabadságharcosa a budapesti Széna téren és Nyugat-Magyarországon. A megtorlás során kivégezték.

Bán Róbert
Született 1934. április 22.
Budapest
Elhunyt 1957. november 29. (23 évesen)
Budapest
Foglalkozása villanyszerelő
Halál okaakasztás

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Értelmiségi zsidó családban született. Szülei hatéves korában elváltak. A vészkorszakban 17 hozzátartozóját vesztette el. Apja építészmérnök volt, aki hiába lépett be 1945-ben a Magyar Kommunista Pártba – amelynek kezébe a német megszállók kiűzése után az erőszakszervezetek kerültek –, később internálták.

Bán Róbert nem érettségizett le, a gimnáziumban rosszul tanult. Az Egyesült Izzó tanonca, majd műszerészsegéde lett, ezután gyorsan váltogatta a munkahelyeit: dolgozott a Néphadseregnél (1953), a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban és az Audió Vállalatnál (1954), majd a katonai szolgálat után 1955-től pedig az Orion Rádióalkatrész Gyárban.

1956-os szerepeSzerkesztés

A forradalom idején már október 23-án részt vett a tüntetésekben, két nap múlva pedig a Margit hídnál alakult fegyveres civil hídőrséghez csatlakozott. Részt vett abban az akcióban, amelynek során a felkelők egy csoportja egy átállt magyar páncélos kíséretében október 26-ára virradóra fegyvereket szerzett a Tímár utcai rendőrkapitányságról. (A csoportban volt Fónay Jenő és Sándor Tibor bádogos is.) Ezután ugyanezek a felkelők fegyverekért a Budai Nagy Antal laktanyához mentek, de ott tűzzel fogadták őket, mert a Tímár utcai rendőrök telefonon figyelmeztették a helyőrséget.

Október 26-án a Széna téri csoporthoz csatlakozott. Gyorsan parancsnokhelyettes lett és a csoport létezéséig meg is őrizte ezt a rangot. (A parancsnok Szabó bácsi volt.) Ő intézte a fegyverek nyilvántartását, elosztását ás elhelyezését, ő osztotta be az újoncokat és intézett egyéb adminisztratív teendőket.

Október 28-án Bán azok közt volt, akik felvették a nagy túlerőben támadó szovjet és magyar katonákkal a harcot. Azok egy időre el is foglalták a felkelők Széna téri bázisát (de később a tárgyalások következtében és a felkelők nyomására vissza kellett adniuk).

A fegyverszüneti megbeszélések során Bán tárgyalt a Manréza vezetőivel és kölcsönös segítségnyújtásban egyeztek meg.

A foglyokkal a tanúvallomások szerint emberségesen bánt, és nem engedte az önbíráskodást.

November 2-án ő irányította a Széna tér bányászbrigádját, de egy hatásköri ügyben összeütközésbe került Szabó bácsival. Egységét ezért még a szovjetek november 4-ei általános támadása előtt vidékre vezette: Győrbe, majd Szombathelyre. November 4-én másokkal együtt a szovjetek fogságába került és Ungvárra deportálták, az ukrán határon túlra.

PereSzerkesztés

1956. december 17-én Ungvárról hazahozták, de 22-én letartóztatták. Gyorsított eljárás alá került, mint a Bányász-per IX. rendű vádlottja. Az elsőfokú Halász-tanács 1957. július 29-én, a másodfokú Borbély-tanács november 23-án halálra ítélte. Az elsőfokú kegyelmi tanács egyhangúlag, a másodfokú szótöbbséggel visszautasította a kegyelem megadását.

Azon kevés vádlottak közé tartozott, akinek voltak védőtanúi. Az ÁVH-s Rácz házaspár beadványukban ezt írták: „Életünket kizárólag neki köszönhetjük”. Váczi András volt elhárítótiszt azonban, akit Bán régebbről ismert és akinek a hídőrségben felfedte múltját, ellene vallott.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Bán Róbert – bemutatása a Terror Háza tematikus oldalán (hozzáférés: 2012. július 22.)